Az egyedi, a gömbsátorban berendezett kiállításra érkezőt az imádkozó Ferenc József császár „fogadja” a bejáratnál. Belépve a 18 méter átmérőjű térbe, a kor hangulata, a háborús évek tárgyi eszközeinek, fegyvereinek látványa, a személyes sorsokat feltáró képeslapok, levelek, fényképek hatása kíváncsi érdeklődéssel viszi körbe a látogatót, akit magával sodor Cseh Tamás: Valahol Tetőled távol című szomorú dala:Nevemet hiába mondod,/Könnyedet hiába ontod./Harcok mezején,/Valahol tetőled távol,/Ott ahol senki sem gyászol,/Ott halok meg én…

Többes számban: a kiállítás címe is utal arra, hogy a 20. században, a tömegpusztítás és a tömegpropaganda századában ebből a háborúból már nemcsak a katonák, hanem az otthon, családfő nélkül maradt asszonyok, de még a gyerekek sem maradhattak ki – mondta megnyitójában Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A háború miatt mindenkinek megváltozott az élete, nemcsak a frontra indulóké. Ez már valóban a tömegek, milliós hadseregek háborúja volt, rengeteg katona és civil véráldozatával. A nemzetek háborújában valamiképpen mindenki részt vett, aki nem fegyverrel, az az otthonmaradottak áldozatos munkájával.

Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató

– A háborúkat országok robbantják ki, de népek vívják. A győztes háborúk a nemzet összekovácsolását és erejét szolgálják, ám a vesztesek éppen az ellenkezőjét, az önmarcangolást, a bűnbakkeresést hozzák magukkal.

– Az Osztrák-Magyar Monarchia nem akarta a háborút, mégis mi lettünk a legnagyobb vesztesei – jelentette ki a főigazgató, aki szerint a magyar emlékezetben nagyon furcsán él a 104 éve kirobbant I. világháború.

-  A kiállítás azt a kettősséget akarja megragadni, hogy nemcsak a fronton történtek események, hanem a hátországban is, ahol ugyancsak szenvedést és kínokat okozott a háború – fogalmazott Varga Benedek, aki hozzátette: a kiállítás célja, hogy ne csak a hadvezérekről, a történelem nagy alakjairól beszéljünk, hanem a mindennapi emberekről, saját magunkról, hogy mit jelenthetett, milyen változásokat hozott ez a háború.

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében fontosnak nevezte, hogy a kiállítás utazik az országban, ahol vásártereken, folyóparton, az életnek azon színterein helyezik el, ahol mindennap járunk, köznapi életünket formálják. Varga Benedek bejelentette, hogy az országban tíz helyszínre ellátogató vándorkiállítás sorában hetedik a váci, melynek bemutatásáért és támogatásáért köszönetet mondott dr. Rétvári Bence államtitkárnak, aki sokat tett azért, hogy város polgárai megismerhessék a magyar történelem máig ható korszakába betekintést engedő rendkívül gazdag tárlatot.

- A kiállítás megrázó, de ott van benne a derű, a túlélésnek az igenlése, ami általában megmutatkozott ebben a háborúban és az azt követő időszakban – mondta befejezésül Varga Benedek.

Forró Katalin, a váci Tragor Ignác Múzeum igazgatója szemlétesen tárta a közönség elé a kor váci hangulatát, a háború kitörésének örömét, majd azt a traumát, a háború valóságát, amikor a város értesült a háború első helyi áldozatáról, Vác köztiszteletnek örvendő polgára, Bárdos Ernő városi tanácsnok halálhíréről. A Nagy háborúba Vácról közel nyolcszázan vonultak be, és közülük – a jelenlegi tudásuk szerint – több mint hétszázan estek el, akik holtteste távol, ismeretlen földben nyugszik. Az újra felállított I. világháborús emlékmű is figyelmezteti az utódokat elődeik helytállására – mondta Forró Katalin.

Forró Katalin, a váci Tragor Ignác Múzeum igazgatója

A betegség miatt távolmaradó dr. Rétvári Bence üdvözletét és a kiállítás létrejöttében közreműködőknek kifejezett köszönetét Azbej Tristan, az EMMIhelyettes-államtitkára tolmácsolta, aki – mint mondta - olyan közösségeket támogat, melyek most élik át azt a világégést Közel-Keleten, Afrikában, amit a magyarok az I. világháborúban.

Azbej Tristan, az EMMI helyettes-államtitkára

-    Mivégre jöttünk ide? – tette fel a kérdést Azbej Tristan, aki maga adta meg a választ is: emlékezni jöttünk-e vagy leróni kegyeletünket az áldozatok és hozzátartozóik előtt. Megsiratni Trianont és vele együtt a történelmi Magyarországot, az elcsatolt területeket, a külföldre szakadt nemzettestvéreinket? Azt gondolom valamennyiért, sőt még ennél több miatt jöttünk ide – hangoztatta a helyettes-államtitkár, aki szerint az emberi történelem legnagyobb világégése volt az 1914-18-as I. világháború, ahogyan akkoriban mondták: a Nagy háború. Ez a néhány év az egész emberiség életét megváltoztatta, hiszen nemcsak a frontvonalban harcolók csatája, hanem -, mint azt a kiállítás is hűen bemutat - a katonák, a tömegek, a civilek harca és soha nem látott véráldozata volt. A magyarság számára visszavonhatatlanul megpecsételte a 20. századot, sőt talán a 21. századot is – emelte ki Azbej Tristan, aki rámutatott belpolitikai hatásaira, és azokra a politikai fordulatokra, melyeken keresztül ment hazánk a Tanácsköztársaságtól egészen az 1989-es társadalmi rendszerváltozásig.

-  Most össznemzeti feladatunknak teszünk eleget, amikor emlékezünk az I. világháború hősi és elfeledett áldozataira – emlékeztetett Azbej Tristan, aki azt is kimondta, hogy tanulnunk kell korábbi hibáinkból.

Az országjáró kiállítás 2018. február 27-ig díjmentesen tekinthető meg a váci Duna-parton, a Zenepavilonnál.