Az egyetlen magyar Aranylabdás Császár fia hadvezéri határozottsággal jelölte ki a bajnokság megnyerését, aki a februári hóesésben megtartott edzés előtt nyilatkozott lapunknak.

-  Profi világból érkeztem, ezért ez az elvárásom, a mentalitásom is, amit Dunakeszin is szeretnék meghonosítani – adtam az egyesület vezetőinek tudtára, amikor felkértek a feladatra. Itt is így szeretném folytatni. Ez az edzői ars poeticám, ezt képviseltem a korábbi csapatoknál, de a korosztályos válogatottaknál is. Nálam nincs kímélet! Nálam magas a követelményrendszer, még akkor is, ha ezek srácok „amatőrök”, iskola és munka után járnak edzésre.

-  Mennyire tudnak az elvárásainak megfelelni a játékosok?

-  Az én edzés módszerem lényege, hogy gyakorlatban megmutatom, és elméletben is elmagyarázom, hogy mit miért kell elvégezniük. Szerencsére a csapat nyolcvan százaléka ezt megérti és fogékony rá. Minden labdás edzés és elméleti képzésnek megvan a célja, amiből tanulhatnak, fejlődhetnek a játékosok.

-  Mennyire motiválja őket, hogy ön klasszis játékos volt?

-  Nem, nem, ez túlzás. Igaz, hogy magyar szinten elértem mindent, játszottam a BL-ben, de számomra a klasszis játékos édesapám volt, a jelenkorban pedig Messi. Engem ne azért becsüljenek, mert én „valaki” voltam, vagy az édesapám sikerei, teljesítménye miatt! Lehet úgyis edzeni, hogy a gyerekeket jól kifárasztják, de amikor hulla fáradtan bemennek az öltözőbe, nem értik, hogy miért is terhelték „agyon” őket. Nekem nem ez a módszerem. Én a gyakorlatra, az elméleti, taktikai képzésre helyezem a hangsúlyt. Nagyon bízom benne, hogy a szurkolók számára is látható az elmúlt egy évben végzett munka, a fejlődés.

-  Ez reményt ad a bajnokság megnyerésére?

 -  Az esély a csapatban megvan, hogy felkerüljünk a megyei első osztályba. Ez a célunk, ez realitás, aránylag nagyon erős a játékos keretünk. Ezért különösen sajnálom, hogy a tavalyi 21 pont után - technikai és szervezési mulasztások miatt - megint levontak négy pontot a csapattól. A kellemetlen „malőr” nélkül most két ponttal mi vezetnénk a bajnokságot. Meg kell birkóznunk ezzel a helyzettel is, nem hagyhatjuk, hogy elkedvetlenedjenek a srácok, mint tavaly. Egy kicsit féltem ettől, de most más a helyzet, elérhető céljaik vannak, de az is tény, hogy ők amatőrök, nem a futballból élnek, munka után járnak edzésre. Ezért jelentős a mi felelősségünk, nekem, mint vezetőedzőnek vagy a gyúrónak, akik a csapat körül vagyunk, hogy tartsuk bennük a lelket, motiváljuk őket. Meggyőződésem, hogy a közös munka gyümölcse rövid időn belül beérik, és ez a csapat eljut arra a szintre, amely tudása alapján megilleti. Bőven meg tudna felelni az NB III-nak is.

-  Nagyon bíztató szavak, de gondolom, van még javítani való a csapat játékán, hogy megnyerjék a hőn áhított bajnoki címet.

-  Nincs olyan játékos vagy csapat, akinek, amelynek a teljesítményén, játékán, eredményességén ne lehetne javítani. Sőt kell is! Mi is finomítjuk a technikai megoldásokat, a csapat szerkezeteinek összhangját, hogy csak néhányat említsek. Négy jó képességű játékost igazoltunk, akik magasabb osztályból érkeztek. Bízom benne, hogy gyorsan beilleszkednek és a régi játékosokkal együtt jó teljesítményt nyújtanak majd a tavaszi idényben. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezen a szinten nem pénzért futballoznak a játékosok, nekik nincs profi szerződésük. A megye kettőben abból kell „főzni”, ami van, mint egy jó szakácsnak, aki csak abból tud lakomát készíteni, amit a konyhában talál.

-  Edzőként számos klubnál dolgozott, hozzájuk viszonyítva Dunakeszin milyenek az adottságok, mi van a „konyhában”?

-  Azért vállaltam el, mert jók a feltételek. Fontos volt a számomra, hogy jó a létesítményi háttér, jó a pálya, van megfelelő szerelés, és megfelelő létszámú játékos. A körülmények és a játékosok megismerése után vállaltam el a vezetőedzői feladatot. Döntésem helyességét már az edzőmérkőzések is visszaigazolták. Ez a város megérdemli, hogy minimum NB III-as csapata legyen, sőt utána bármi is lehet. A mi gólkülönbségünk a legjobb, szerethető, élvezhető focit játszunk a hazai mérkőzéseken, melyeket szeretnénk, ha többen tekintenének meg. Egyre több fiatal igazol a VS Dunakeszi ifjúsági és serdülő csapatába. Örülnénk, ha a szurkolók nagyobb érdeklődést mutatnának a felnőtt csapatunk mellett az utánpótlás korú együtteseink iránt is, hogy a gyerekek is érezzék a kötődést, kialakuljon bennünk a lokálpatriotizmus. Angliában ez a trend, ez az érzés nagyon erős, a játékosok ahhoz a közösséghez akarnak tartozni, ahol születtek, családjuk él, ahol felcseperedtek, iskolába jártak. Edzőként – többek között – ezt szeretném elérni Dunakeszin vagy bárhová is visz a sors, mert akkor megszűnik a játékosok ingázása. A jelenlegi felnőtt keretünkben 6-8 játékos van, akik a Dunakeszi ifi csapatából kerültek fel, mert ők ismerik a klub filozófiáját, tehetségesek és kötődnek a városhoz.

-  Önről közismert, hogy NB I-es játékosként példaértékű volt a klubhűsége, kötődése a Ferencvároshoz. Szavaiból azt érzékelem, hogy edzőként is hasonlóképpen gondolkodik. Hosszú távra tervez Dunakeszin?

-  Nekem van más foglalkozásom, én nem az edzői fizetésből élek. Dunakeszire segíteni jöttem, hogy megnyerjük a bajnokságot, amiért a játékosokkal együtt mindent meg is teszünk.