Amikor is a fantasy sztorik végre testet öltöttek könyv formájában is. Gábor első könyve a közelmúltban jelent meg Játékárus 3.1. címen. A könyvet a Magyar Kultúra Napja alkalmából mutatják be, a dunakeszi városi könyvtárban, január 25-én.

 - Emlékszel rá, mi volt az a meghatározó élmény, aminek a hatására rajzolni kezdtél?

- Édesapám orvos volt, és sokat dolgozott otthon is. Én meg állandóan lábatlankodtam körülötte. Egy alkalommal papírt és ceruzát nyomott a kezembe, aztán ebből rendszer lett, így nap, mint nap csendben firkálgattam mellette, amíg ő dolgozott. Később, szintén tőle kaptam anatómia könyveket, és ezeket másolva fejlesztettem a rajzkészségemet.

- Később mégsem a képzőművészetet választottad hivatásodul.

- Erdőmérnöki, majd vasútmérnöki és mérnöktanári végzettséget szereztem. Az első kettőhöz kifejezetten szükséges a jó térlátás és rajzkészség. De egy percig sem gondoltam, hogy a rajzolásból fogok megélni; nem akartam hivatásos képzőművész lenni.

- Hogyan találtál rá a fantasyra, ami akkortájt Magyarországon még új, ismeretlen műfaj volt?

- A szüleim sok mesét olvastak, és később is faltam a könyveket. A fantasy tizenéves koromban jóformán csak mesekönyvekben, néhány filmben és képregényben volt elérhető. Sci-fi az volt, azt sokat olvastam. Igazi fantasyt (Conan, Tarzan, Arsene Lupin, stb.) csak a padláson eldugva találtam.

Később megjelent a Galaktika, majd rendszerváltás után szinte özönlött be hozzánk a fantasy film, regény, szerepjáték, számítógépes játék. Akkoriban épp a gimiben tanítottam. Alakítottunk a fiatalokkal egy szerepjáték kört Sötét Szívek Erdeje néven, ami arra késztetett, hogy a vázlatfüzeteimben már létező kalandtörténeteket rendesen kidolgozzam. Ekkor kezdtem táblaképeket készíteni, amik hátteret adtak az egyes kalandelemeknek.

- Mennyiben mások a kiállításra szánt táblaképek, mint az illusztrációk?

- Kiállításokon nagyméretű képeket állítok ki. A képek látványtervek vagy színpadképek a történethez, amivel éppen foglalkozok. Kisebb rajzokat is készítek. Ezek vázlatok nagyobb képekhez, annak részletei, karakterrajzok, állattervek, vagy csak úgy kiszaladnak a kezem alól. Ilyen rajzokkal illusztráltam a most megjelent könyvemet, és ezek szerepelnek a blogregényemben is.

Az ábrázolásmódom nem realista, de a geometrikus képrészeket a műszaki rajz szabályai szerint ábrázolom, az élőlényeket pedig anatómiailag helyesen. Festéket nem használok. A nagyobb színes felületeket batikolt papírral alakítom ki. Használok számítógépes grafikát és fénymásoló berendezéseket is. Aztán a képelemeket kivágom, s összeragasztom.

- Mondanál pár szót a könyvről?

- Föltűnt, hogy 2 történetemet föl lehet fűzni a Rózsa vitéz és a kígyókirály lánya című magyar népmesére. Jól haladtam előre a sztorival, amikor szembesültem a szerzői jogok problémájával. E miatt több jelenséget, nevet, figurát újra kellett fogalmazni, ám nem akartam teljesen új dolgokat kitalálni, ezért néprajzi, vallástörténeti és földrajzi írásokból gyűjtöttem anyagot. Ebből állt össze a Macskaszem 3.0, ami blogregény formájában elérhető. A befejezése után maradt 2 doboznyi cédulám, és a történetben is maradtak elvarratlan szálak. Ezekből egy bűnügyi és egy karrier történetet ötvöztem össze. Ez lett az önmagában is megálló Játékárus 3.1. A sztori megismerését az olvasókra hagyom, csak annyit, hogy van benne egy sunyi fél szerzet hatalmas gonoszsággal és minimális varázstudással, egy trópusi vidéken élő sikkasztó papvarázsló-nő és egy karrierista apát.

- Ha jól tudom, régi álmod, hogy az írásaidat ne csak könyv, de film formájában is viszontlásd!

- Kezdettől filmes megvalósításban gondolkodtam. Ezért jártam forgatókönyv-író tanfolyamra és előadásokra. A cselekményeket a forgatókönyv-írás módszerével dolgozom ki. A szinopszissal kezdem, amit a karakter és helyszín fejlesztése követ. A történetek úgy érzem, animációért kiáltanak. De egy film elkészítése nem magányos feladat, a megvalósításhoz még keresem a csapatot.