Mi inspirálja, mi az, ami újra és újra az emberpróbáló kihívások felé fordítja? – kérdeztük Pető Tibortól, a Magyar Evezős Szövetség új elnökétől, Vác alpolgármesterétől.

-  Mindig is versenykereső ember voltam. Mi inspirál? A Magyar Evezős Szövetség elnökeként tevékenykedni óriási megtiszteltetés és egyben hatalmas feladat is, amely abszolút inspirál. Kiskorom óta versenyző típus vagyok. Negyedik fiúgyerekként mindenért meg kellett küzdenem, de az is tény, hogy erős hitet és elszántságot adott. Már fiatal evezősként is megtanultam, hogy a sikerért meg kell dolgozni nap, mint nap. Sportolói múltam sokat segített, hogy a politikában viszonylag gyors sikereket tudtam elérni. De ez nem azt jelenti, hogy politikusként nem kell kőkeményen dolgozni, de ez igaz az élet más területeire is. Visszatekintve is örömmel mondhatom, jó tanáraim voltak, akiktől sokat tanulhattam.

-  Magabiztosan, 37-22 arányban győzött a választáson. Ez erős felhatalmazást, és biztonságot ad a következő évek munkájához?

-  Nagyon nagy munkát jelent és még egy plusz kihívást, mert igaz, hogy magabiztosan nyertem, de huszonketten nem rám szavaztak, amit úgy is felfoghatok, hogy nem bíznak bennem. A következő évek munkájával igyekszem meggyőzni őket is, hogy a 37 támogatóm jól döntött, amikor engem tiszteltek meg bizalmukkal. Versenytársam, Varga Tamás szakmai alelnök annyival előnyösebb helyzetből indult, hogy ő ismeri az evezés jelenlegi belső rendszerét, mindennapjait, én pedig tíz éve kiszálltam az evezésből. Ezért természetesnek tartom, hogy vannak, akik őt favorizálták.

-  Véget ért a verseny, mit érzékel, konstruktív lesz az együttműködés Varga Tamással és az elnökség tagjaival?

-  Azt gondolom és remélem, hogy mindenkivel. De senki ne várja tőlem, hogy változatlan struktúrában irányítsam a szövetség tevékenységét. Kértem az elnökséget, hogy tiszteljenek meg azzal a bizalommal, hogy én válogathassam meg a munkatársaimat. A korábbi elnök úrral a főtitkár asszony is távozott a szövetségtől, ezért új főtitkárt kell választani. Varga Tamástól Vanczák Gergely vette át a szakmai alelnöki feladatokat, de Tamás tevékenységére is számítok az elnökség munkájában. Az én felfogásom szerint az előkészítés széles körű csapatmunkát igényel, ám a szakmai döntést egy személynek kell meghoznia, ezért vallom azt, hogy a szövetségi kapitányt erős jogosítványokkal kell felruháznunk. Rendkívül fontosnak tartom az elnökség és a szakágban tevékenykedők között a kétirányú kommunikációt.

-  Kétszeres világbajnokként, s immár a szövetség elnökeként hogyan ítéli meg a sportág helyzetét nemzetközi viszonyításban?

-  Nem látom túl rózsásnak, bár tavaly a Juhász Adrián–Simon Béla párosnak sikerült egy világbajnoki címet szerezni a sportágnak, akik korábban Európa bajnokságot is nyertek. Azt viszont biztatónak tartom, hogy jelenleg a sportág anyagi helyzete biztosított. Az éves költségvetésünk még javítható, de a működési és felkészülési költségeket fedezni tudjuk belőle. December 22-én az államtól kaptunk további egymilliárd forint sportágfejlesztési támogatást.

-  Milyen fejlesztésekre koncentrálnak?

-  Elsősorban eszközfejlesztésekre, és a sportág alapjait jelentő klubok és edzők anyagi megbecsülésére, az utánpótlás nevelés tervszerű felépítésére. Klubjaink sajnos mindennapos problémákkal küzdenek; egyrészt az eszközök nagyon elavultak, másrészt az emberi erőforrás színvolát meg kell erősíteni. Kendőzetlen őszinteséggel ki kell mondanunk, hogy méltatlanul alacsony bérekért dolgoznak az edzők, a sportolók felkészítésével foglalkozó szakemberek, ami megmutatkozik az eredményekben is és a sportág vonzerejében is. A szakma kiöregedőben van. Egzisztenciális okok miatt egyre kevesebb fiatal választja ezt a pályát. Ezért arra összpontosítunk, hogy egy vonzó életpálya-modellel megfordítsuk a jelenlegi trendet. Ebben sokat tehetnek a klubok is kapcsolati tőkéjük révén a szponzorok bevonásával, és természetesen a Magyar Evezős Szövetségnek is élen kell járnia a feladat megoldásában, az anyagi források előteremtésében, mert annak hiányában a sportág hanyatlását nem lehet megállítani.

-  A kétezres évek elején, amikor önök kétszer is megnyerték a világbajnokságot, akkor jobbak voltak a feltételek, többen eveztek? De úgy is feltehetem a kérdést; mi lehet az oka, hogy a kajak-kenu napjainkban is sokkal népszerűbb és eredményesebb, mint az evezés?

-  A mi győzelmeinkben nagyon nagy szerepe volt az elhivatottságnak, a nyerni akarásnak, és kimerem mondani, a megszállottságnak és a szerencsének. Ez egyaránt igaz volt az egyesületi edzőkre, sportolókra! Egykori sportolóként, de elnökként is úgy látom, nem volt elég megbecsült akkor sem a sportág. De ebben a saját felelősségünket is keresni kell, hiszen ki tudja megmondani; a pénzhiány miatt nincs eredmény vagy az eredmény hiánya miatt nincs pénz. Csak a tények kedvéért, a Magyar Kajak-kenu Szövetség pl. legalább 8-10-szer nagyobb költségvetéssel működik, mint az evezős. Ezért mondom, hogy ki kell dolgoznunk a felemelkedést segítő stratégiát, amely nem egymilliárdból valósítható meg. Mindennek az Alfája és az Omegája a szakemberek megbecsülése, az életpálya modell bevezetése, az evezős sportág társadalmasítása, az eszközök, a hajók pótlása, hiszen nem kevés klubban még a nyolcvanas évek hajóin készülnek a versenyzők. Az elmúlt évek anyagi hiányát csak további források tudnák pótolni, de ahhoz, hogy ezeket megkapjuk, jól kell tudni elkölteni azt az egymilliárdot, amit decemberben kaptunk a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól. Meggyőződésem, ehhez az szükséges, hogy a fentebb megfogalmazott vállalásainkat betartsuk a sportág jövője érdekében.

-  Elnöki megbízatása 2020-ig, a tokiói olimpiáig szól. Alig három év alatt le tudják tenni a tudatos építkezés alapjait?

-  Nem hiszek a ciklusos programokban. Minimum négy évtized hiányát nem tudjuk rövid idő alatt megoldani.

-  Milyen eredménnyel lenne elégedett mandátuma végén?

-  Elégedett lennék, és eredménynek tartanám, ha a struktúrát helyére tudnám tenni, ha lenne egy erős szövetségi kapitányi pozíciónk, és a feladatra megfelelő személy, aki mögé felsorakozhat az evezős társadalom. Elégedett lennék, ha a szövetségben egy olyan szellemiségű iroda működne, melynek tagjai minden tudásukkal és energiájukkal az evezősöket szolgálnák. Eredménynek tekinteném, ha jelentősen emelkedne az edzők létszáma, a fiatal szakembereket sikerülne megnyerni a sportág számára. De igazán, akkor lenne teljes az eredménylista, ha a magyar evezős sport is képviseltetné magát a tokiói olimpián.

-  Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy nem tér ki a kihívások elől, amire példa: Vác alpolgármestere, a Magyar Evezős Szövetség elnöke, Vác Város Labdarúgó Sportegyesület elnöke. Mindezek mellett a Fidesz Vác Városi Szervezete elnökeként gondolom, nem kis felad vár önre a tavaszi országgyűlési képviselő választások sikeres megvívásában. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a szerteágazó feladatsort, és egy emberként hogyan lehet megfelelni ennyi kihívásnak?

-  S mindezekhez tegyük hozzá, ami a legfontosabb, hogy van egy családom is! Nem tagadom, időnként nagyon sok a feladat. De három-négy havonként mindig jön egy kis pihenőidőszak, mint most pl. a karácsony és a szilveszter. Ilyen kellemes napok után teljesen feltöltődve azt érzem, mindenre képes vagyok, hajrá előre, és tudom mik a céljaim. Sok erőt ad a családi háttér, és az, hogy rendszeresen futok, a maratoni versenyek sikerélménye. Egyébként precíz heti időbeosztás szerint dolgozom, igyekszem minden feladatra kellő figyelmet fordítani. Természetesen az is segítség, hogy jó munkatársaim vannak mindenhol, és ez óriási előny. Sajnos hibám, hogy ritkán dicsérek – ezt a szememre is szokták vetni -, de ezt most ez úton megteszem, és nagyon köszönöm mindenkinek a segítő együttműködést!

-  Köszönöm a beszélgetést, eredményes munkát kívánok!