Akárcsak ott, ezúttal is fotópárokon keresztül kísérhetjük nyomon a városban történt változásokat: a 40 évvel ezelőtti múltat és a jelent – egymás tükrében.

A kiállítást dr. Molnár György, Dunakeszi jegyzője nyitotta meg, akiről talán kevéssé köztudott, hogy maga is lelkes fotográfus, és mint ilyen, - a Dunakeszin élő művészeket tömörítő, - DunArt Egyesület tagja.

Dr. Molnár György

A megnyitón közreműködött az iskola néptánccsoportja, valamint Nemeskéri Emese és Dászkál Dóra művésztanárok.

Az iskola aulája zsúfolásig telt látogatókkal, gyerekekkel és fiatalokkal, - akik számára az egykori felvételeken látható városképek és az általuk megidézett idők már csupán a szüleik, nagyszüleik beszámolóiból ismert „történelem”.

Még a középkorú és idősebb generációk tagjaiban a képek régi, eleven emlékeket idéztek, s így talán némi nosztalgiával és elfogódottsággal álltak meg a felvételek előtt. Akárhogy is, úgy tűnik, a tárlat minden korosztálynak tartogatott élményeket és örömteli rácsodálkozást.

A nagy érdeklődést dr. Molnár György is kiemelte megnyitójában. Mint mondta, a nagyszámú látogató jelzi, hogy a város polgárai fontosnak tartják, hogy megismerjék településük történetét, és azt, hogy miként alakult ki a mai Dunakeszi városképe. E gazdag kiállítási anyag ehhez a „történeti kalandozáshoz” kiváló alkalmat teremt.

Dunakeszit 1977. április 1-jén nyilvánították várossá – mondta. „Ezzel a város életében egy új szakasz nyílt meg, a korábbi nagyközségi létet a polgárosodó városi lét vette át.” Ennek természetes és szükségszerű következménye volt a település infrastruktúrájának fejlődése, mely – különböző intenzitással ugyan, - de 40 éve töretlenül tart.

A tárlat a város iránt elkötelezett fotóművésznek, Enyedi Lajosnak köszönhető, aki éppen négy évtizeddel ezelőtt kezdett hozzá a település akkori állapotának dokumentálásához, nevezetes és kevésbé nevezetes helyszíneinek, épületeinek és műemlékeinek rögzítéséhez. Az anyag az idők során egyre gyarapodott, s így a több ezer darabos gyűjtemény mára lehetőséget biztosít a változások nyomon követésére, illetve az összehasonlításra és egybevetésre.

A kiállítás hívómondata – emelte ki dr. Molnár György – az akkor és most. A tablókon elhelyezett fotópárok egy-egy városrész „akkori és mostani” állapotát mutatják. A felvételek, a fekete-fehér régi fotók, és a színes, jelenkori képek ugyanakkor nem csupán dokumentálnak, de „a művész profizmusának köszönhetően, képesek arra is, hogy szórakoztassanak”. Művészi értéküket pedig mindenekelőtt az jelzi, hogy korhangulatot teremtenek. És ez a hangulat – mondta, átsugárzik a képeken és „megszólítja a látogató lelkét.”

Ezért végezetül csupán annyit kívánhatunk, - zárta megnyitó beszédét dr. Molnár György - hogy Enyedi Lajos fotóművész nagy jelentőségű „vállalása” folytatódjon a jövőben is, s így a következő jubileum alkalmával már egy újabb sorozattal kibővült anyagon követhessük az időközben bekövetkezett változásokat.

A kiállítás - melyet Harangozó Katalin rendezett - december 15-ig tekinthető meg.

A kiállítás létrejöttének történetét - a tárlat rendezője - Harangozó Katalin ismertette

Nemeskéri Emese és Dászkál Dóra

Fotóművészek egymás közt: Dr. Molmár György és Enyedi Lajos