„Nyitányként” felhangzott az Ünnepi fanfár s a közismert dallamot Varga Sándor fúvóstanár és növendékei szólaltatták meg. Ezt követően a műsorvezetői tisztet betöltő Nemeskéri Emese szolfézstanár köszöntötte a megjelent egykori és jelenlegi tanárokat. Külön köszöntötte Eich Lászlót, a Dunakeszi Tankerületi Központ igazgatóját, Imre Zsoltot, a Dunakeszi Járási Hivatal vezetőjét, Bocsák István Károlyné önkormányzati képviselőt, családügyi főtanácsnokot, Pállné Kovács Máriát, a Polgármesteri Hivatal gazdasági osztályvezetőjét, és Csoma Attilát, a művelődési központ igazgatóját.

   A hatvanas években kezdődött országszerte a zeneiskolák létrehozása, idézte fel a kezdeteket Farkas Pál intézményvezető. Majd arról beszélt, hogy nem elég a tehetségek felismerése, nagyon fontos a színvonalas, következetes zenei oktató munka. Ötven év alatt több mint száz növendék került zenei pályára. És számosan vannak, akik egykori zeneiskolásként visszatértek tanárnak.

   Felidézte a kezdeti elhelyezések gondjait. Javulás akkor következett be, amikor a zeneiskola a jelenlegi helyére került. Megemlékezett a korábbi igazgatókról, így Varsányi Lászlóné alapító igazgatóról, Takács Lajosról aki 20 évig, Dr. Ruszinkóné Czermann Cecíliáról, aki 21 évig vezette az intézményt.

   Jelenleg már a tankerület hatáskörébe tartoznak, ám a Dunakeszi Önkormányzat továbbra is érdemben támogatja az intézményt. Emellett egyének és közösségek is segítik a működést s itt külön említette a Német Nemzetiségi Önkormányzatot és személy szerint Dr. Mervald Anna elnök asszonyt, velük együttműködési szerződést is kötöttek. Ugyancsak sokat köszönhetnek a Dunakeszi Művészetéért Alapítványnak, amelyben fontos szerepe van az elnöki tisztet betöltő Szakolczay Gabriellának. Elmondta, hogy városunk jeles polgára, Kállay Gyula önzetlenül gazdagította a zeneiskolát, a művelődési központot és több tanintézményt egy-egy zongora megvásárlásával.

Elismeréssel szólt a városi Rotary klubról azért, hogy ösztöndíjakkal és hangszerek vásárlásával segítette a művészeti nevelést. Megemlítette Szilágyi Lajost, aki az ünnepi plakátok elkészítésében nyújtott segítséget és méltatta a városi médiát – az írott sajtót és a televíziót – rendszeres tudósításaikért. A művelődési központban megtartott programokért Csoma Attilának mondott köszönetet, mivel a zeneiskola jelenlegi épülete nagyobb rendezvényekre nem alkalmas. Kitért arra, hogy a majdani Művészetek Házába elkészülte után helyet kap a zeneiskola, ahol a jelenleginél még igényesebb nevelő-oktató munkát végezhetnek a mostaninál nagyobb létszámú – ezer fős – növendékek tanításával. S átadta a névadó fiának Farkas András karmesternek az üdvözletét.

   A tankerület – amelyhez három járás tanintézményei tartoznak – büszkesége a zeneiskola, jelentette ki Eich László. Az iskola a város „szellemi gyöngyszeme”, s megköszönve a pedagógusok eddigi munkáját, felvázolta az igazgató, hogy a majdani új létesítmény az eddigieknél is több lehetőséget nyújt a minőségi munkához.

   Kezdetben zeneiskola volt, ma már művészeti iskola, hiszen az eltelt idő alatt számos művészeti ággal egészült ki a profilja, mondta Bocsák István Károlyné, aki a Dunakeszi Önkormányzat nevében üdvözölte a jeles évfordulót. Utalt arra, hogy a városi rendezvények mindenkori fellépői között ott vannak a tehetséges növendékek, akik közül többen hazai és külföldi zenei versenyeken is gazdagítják a város hírnevét.

   Ötvenegy éve tanít, ebből az eltelt ötvenet az intézményben Dr. Domoszlai Erzsébet, a zongora tanszak vezetője. Neve már fogalom nem csupán az általa tanított s művészpályát választottak körében, de mindazoknál is, akik más élethivatást választottak, de a zenét az ő szelíd-jóságos-szigorúsága által ismerhették-szerethették meg. Emlékeit megírta, ám sorait hangszálgyulladása miatt jelenlétében Nemeskéri Emese olvasta fel. Felidézte, hogy Szakáll Lászlóné igazgató, Lujzi néni az akkori 2. számú általános iskolában tanító Uray György énektanárral összefogva tanfolyam keretében indították el a hangszeres oktatást, amely 1966 szeptemberétől a Váci Járási Körzeti Zeneiskola Tagiskolájaként folytatódott, majd a következő év január elsejétől a zeneiskola központja Dunakeszire került, az akkori Petőfi Sándor Művelődési Házba. Ma már elképzelhetetlen, hogyan lehetett zenét tanítani, amikor az egyik oldalról a presszó zenegépe, a másik oldalról a raktári munka zöreje adta a „ritmusos” aláfestést. Később a „boldog emlékezetű” fabarakkban folytatódott az oktatás, majd végül 1989-ben költözhettek a jelenlegi épületbe. A városban a gyereklétszám ugrásszerű növekedése egyre inkább szükségessé teszi, hogy elkészüljön a Művészetek Háza, ahol reményei szerint még ő is taníthatja a leendő növendékeket. Sorait egy versidézettel zárta: „Nézz vissza most egy percre,/nézz az útra,/Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,/Nézz vissza, aztán ismét csak előre,/S indulj tovább az alkotó jövőbe.” (Kiss Jenő színművész)

   Az iskola alapító igazgatója, Varsányi Lászlóné levélben küldte el emlékező sorait, melyet Papp Károlyné, az első tanári kar egyik tagja olvasott fel. Felidézte Szakáll Lászlóné kezdeményezését, majd azt is, hogy Dunakeszin már Körzeti Állami Zeneiskola néven működtek számos járási tagozattal. Méltatta az iskola egyre gazdagodó szakmai sikereit, melyeket többek között Domoszlai Erzsébetnek, Lakos Lászlónénak, Takács Lajosnak, Tóth Ferencnek is köszönhetnek. Megemlített több későbbi tanárt, köztük Czermann Cecíliát, Szkubán Juditot, Eisemann Tündét, Legéndi Gábort, akik korábban növendékek voltak. Megnyugtató, hogy a zeneiskola helyzete stabilizálódott, és az is, hogy a város vezetése támogatja a zenei nevelés munkáját, fogalmazott az egykori igazgatónő.

   Egy különleges hangulatú novellát olvasott fel Kulcsár Lajos, az irodalmi színpad vezetője, A Zeneiskola fantomját, melynek szerzője Tóth Cseri András.

   Az elhangzottak mellett igényes műsorszámok gazdagították az ünnepséget. Kezdte a sort az Et Vie Danse táncegyüttes Bizet Carmen című opera zenéjére előadott produkcióval (Tanár: Nagyné Szöllősi Márta). A Rokka néptáncegyüttes Rokolya csoportja fergeteges moldvai táncokkal rukkolt elő (T: Gyúró Tamás). Bihari: Verbunk című művét Bangó Géza játszottra el hegedűn (T: Dobai Szabolcs). Weber f-moll klarinétversenyének első tételét bravúrosan adta elő Bán Tamás (T. Szilágyi Szabolcs Balázs). A Virtuózok szereplője, a bécsi Mozart házban is sikerrel bemutatkozó Ungár Cecília Liszt Ferenc A molnár és a patak illetve A forrásnál című zongoradarabokat játszotta el a tőle megszokott magas színvonalon. A produkciók sorát a Drums Ütőegyüttes zárta (T: Stefán Tivadar). Caro Emerald pop-jazz énekesnő Back it up című dalát játszották el Stefán Brigitta énekszólójával.

   Az ünnepség után, a vacsorával együtt járó baráti beszélgetéseket, majd az ünnepi torta felvágását a zeneiskola jazz formációjának igényes játéka tette még hangulatosabbá Császik Mónika, Szeverényi Mátyás, Kiss Tamás és Lutz János közreműködésével.