Elöljáróban Szabó Katalin (a képen jobbról), a Városi Programiroda vezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Dióssi Csaba polgármestert, Erdész Zoltán alpolgármestert, Kazinczy Szilviát, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársát, valamint az Önkormányzati testület jelen lévő tagjait. Elmondta továbbá, hogy a sírok felújítását a Honvédelmi Minisztérium és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum pályázatán elnyert 600 ezer forint támogatásból végezték el.

   A Himnusz elhangzása után Csoma Attila, a VOKE József Attila Művelődési Központ igazgatója, önkormányzati képviselő, helytörténész mondott beszédet. Felidézte az első világháború kitörésének okait. Dunakeszi és az akkor még különálló Alag alig több mint ötezer főt számláló lakosságából 549 férfit soroztak be a Monarchia hadseregébe, ami a felnőtt férfi lakosságnak majdnem a felét tette ki. Az első dunakeszi katona, Holovics István 1914. szeptember 9-én esett el a galíciai fronton. A város katonáinak döntő többségét Galíciába, kisebb részét a szerb frontra vezényelték. Később az olasz fronton is harcoltak itteni katonák.

   A település lakosai akkoriban földművesek voltak. A visszaemlékezésekből tudni lehet, hogy a gyerekek, idősek és asszonyok mentek a földekre dolgozni. A Katolikus Kör gyűjtéseket rendezett, hogy a fronton harcoló katonákat meleg ruhával, élelmiszerrel tudják ellátni. Három hadikórház működött, a legnagyobb a mostani művelődési központ akkor épülőfélben lévő színháztermében fogadta a sebesülteket. Mellette az alagi Lovaregylet működtetett kórházat és az úgynevezett Mihalik villában is gyógyítottak katonákat. A lakosság lovagiasan bánt a hadikórházakba érkezett külföldi, köztük olasz, orosz, angol és francia hadifoglyokkal.

   A Monarchia által mozgósított hétmillió katonából több mint egymillióan estek el, és három és félmillióan sebesültek meg. A gyalázatos trianoni békediktátum hazánkat tragikus helyzetbe hozta, jelentős országrészeket szakítottak el. Hangsúlyozta, hogy emlékezni kell, hiszen az áldozatok 23 százaléka magyar katona volt.

   Ezt követően szólt a településen eltemetett hat hősi halott katonáról. A temetőben Barabás Géza, Busa Antal, Geier Andor, Gergely János, Kovács János és Niedermann Frigyes hamvai nyugszanak. Ennél jóval nagyobb veszteségei voltak a településnek. Az 1928-ban felállított Hősi Emlékművön 115 név szerepel. A jelenlegi állapot szerint 163 hősi halottat tartanak nyilván a városban. Sajnos ennek a többszöröse kapott életre szóló sérülést a harcok során.

   Az elesett katonák emlékét a második világháború végéig ápolta, őrizte a lakosság. Például a diákok feladata volt a sírok gondozása. A háború után az akkori politika tiltotta az emlékezést. Ám miután ismét a Hősök Emléknapja május utolsó vasárnapja, a városi Helytörténeti Alapítvány, valamint a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Szakáll Lászlóné javaslatára minden évben megemlékeznek a világháború hőseiről.

   Végezetül kitért arra, hogy a kutatásokat tovább folytatják, hogy újabb nyughelyeket lehessen azonosítani, melyeket a közmegbecsülés jegyében védendő sírokká nyilváníthatnak. Megköszönte a Honvédelmi Minisztérium és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum által elindított pályázatot, amelyen Dunakeszi város Önkormányzata is nyerhetett. Ennek eredménye, hogy a felújított sírokkal tiszteleghet a település a hősök emléke előtt. Elmondta még, hogy a múlt évben a művelődési központban kiállítás keretében emlékeztek a Nagy Háborúra és a jövő évben az újabb kutatások eredményeivel kiegészítve ismét megnyitják a nagyközönség előtt a kiállítást.

Az ökumené jegyében Bubrik Miklós görög katolikus parókus, Kozsuch Zsolt római katolikus plébános valamint Szőke Attila Szilárd református lelkipásztor megáldották és megszentelték a sírokat.

    Dióssi Csaba polgármester helyezte el az emlékezés és a tisztelet koszorúit.

   Az ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződött be. Közreműködött a Farkas Ferenc Művészeti Iskola tanárokból és növendékekből álló zenekara.