A pályatárs, a pedagógustárs Nyíri Márton méltatta Dusza Tibor művészetét

Jó páran csak a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár nyitott ajtaján keresztül hallgathattuk Márkus Erzsébet tanítványát, egy tehetséges fiatalt a Fazekas iskolából, Budai Szonja énekét és Nyíri Márton igazán egyedinek mondható megnyitó gondolatait, mert nem fértünk be a zsúfolt előtérbe és olvasóterembe, ám a különleges hangulat bennünket is megérintett.

Budai Szonja

A barátok, ismerősök gratulációja, a közös szelfik elkészítése után vonultunk félre az ünnepelt festőművésszel, a népszerű tanárral a könyvtár csendesebb szegletébe, hogy pályájáról, művészetéről beszélgessünk Dusza Tiborral.

A megnyitó után nagyon sokan kérdezték Dusza Tibort festői ars poeticájáról

-  Több évtizede élek családommal Dunakeszin, ahol az első perctől kezdve hódolhattam tanult hivatásomnak, a művészetnek, kedvenc hobbimnak, a festészetnek. A város jellegzetes területeit rajzban vagy festményben örökítettem meg korábban és napjainkban is. A lóversenypálya mellett lakom, így mi sem volt természetesebb, hogy ezt a varázslatos, nosztalgiával átszőtt világot kezdtem festeni. Elsőként a lovak, a zsokék, az istállók különleges hangulata fogott meg, amiket festményeimen is viszont szerettem volna látni.

-  Az embert, a jelenséget vagy a miliőt szeretted volna vászonra vinni?

-  A hangulatot. A most látható kiállítás anyaga is ezt adja vissza. A képeket kölcsönvettem a tulajdonosoktól, melyeket az elmúlt évtizedek alatt vásároltak meg tőlem. Az itt látható rajzokat vázlatként, tanulmányként készítettem, melyek a festmények alkotó részei. Többnyire dunakeszi festmények, vázlatok, ceruzarajzok szerepelnek a kiállításon.

-  Művészként mi foglalkoztat, mit szeretnél megmutatni a közönségnek Dunakesziről?

-  Sajnos vagy sem, de tény, hogy olyan új eklektika kezd kialakulni a városban, amely a negyvenes, ötvenes évek, az ős Dunakeszi részek szerethető hangulatát „elhomályosítja” térnyerésével. Elképzelhető, hogy a ma megváltozó, átalakuló utca képe, hangulata száz év múlva érdekes lesz, de ma nem az. Ezért igyekszem Dunakeszi minden, napjainkban még fellelhető utca részletét, a régi idők szépséges mozdulatlanságát, a lóversenyzés híres és kedvelt alakjait festményeimen tovább örökíteni.

-  A hírességekről, az értékekről beszélsz, az esztétikai élményt nyújtó alkotások jelentőségét hangsúlyozod. A festőművész Dusza Tibor számára mindezt ki képviseli? Vannak példaképeid?

-  Ó, nagyon sok van.

-  Kinek a stílusa követendő példa számodra?

-  Nem is tudom – mondja mosollyal az arcán, ami mintha azt üzenné; a Dusza stílus.

-  Barátaim, ismerőseim, ha valahol az országban járnak, akkor szólnak; „figyelj, volt egy kiállítás itt és itt, ahol láttuk a festményedet”. Nem tagadom, jó érzés, hogy felismerik a Dusza stílust, kíváncsiak festményeimre.

-  Képeid szinte kivétel nélkül gazdag színvilágban pompáznak, életteli hangulattal ajándékozzák meg a szemlélődőt.

-  Valóban. Ezért is jó újra megnézni őket, mert látszik, hogy tizenöt, húsz évvel ezelőtt milyen stílusban, milyen színekkel, hogyan festettem, amely azt mutatja, hogy sokkal színesebbek a mai képeim.

-  Az évtizedek során mennyivel lettél kiforrottabb művész?

-  Én azt mondanám, hogy folyamatos tanulás jellemzi művészetemet. Rengeteg kiállításra járok, igyekszem frissen tartani érdeklődésemét, alkotó kedvemet, elmélyülni a művészetekben.

-  A szellemi frissességed fenntartására garancia a tanári pálya, a diákok inspiráló érdeklődése is.

-  Ez kétségtelen, de az is tény, hogy a mai fiatalokkal való foglalkozás rengeteg energiát von el a pedagógustól. A diákot terelgetni kell, hogy rátaláljon a helyes útra, ami során rengeteg pozitív élményben, visszajelzésben van részünk. Számomra örömteli példa erre a mai kiállítás megnyitója, melyre rengeteg egykori tanítványom, pályatársam, barátom jött el.

-  A gesztusok, a jó hangulatú beszélgetések arról árulkodnak, hogy nemcsak a művészt, hanem az embert, Dusza Tibort szeretik.

-  Igen, azt érzem, hogy szeretnek. Boldog vagyok, hogy így gondolnak rám. Nagyon kedvelem a könyvtárat, nagyszerű, mondhatni intim környezetben mutathatom be képeimet. A mostanihoz hasonlóan a három éve rendezett tárlatomra is nagyon sokan voltak kíváncsiak.

-  Dunakeszi idén ünnepli, hogy negyven éve kapott városi rangot. A 40 pillanat című kiállítás egy korszak végét jelenti, amely egyben egy új nyitánya is?

-  Miként a város életében, az én művészetemben is egy fontos állomás a végtelen felé haladó úton…

Lőrincz Róbert, a könyvtár szakmai igazgatója mondott köszöntőt

A tanítványok is eljöttek megnézni Dusza tanár úr képeit

A pályatársak, a DunArt Képzőművészeti Egyesület tagjai közül is többen voltak kíváncsiak a tárlatra