A közös vacsoránál együtt koccinthattak a testvéri kapcsolatok határokon átívelő lélekemelő jelentőségére a lengyel Stary Sacz, az erdélyi Székelykeresztúr és Dunakeszi küldöttségének tagjai Casalgrande polgármesterével, Alberto Vaccari úrral.

Négy ország négy városa, melyek egy sikeres uniós pályázatnak köszönhetően megismerhették egymást, a nemzetek kultúráját, a települések mindennapjait, az önkormányzatok tevékenységét, oktatási rendszerét, gazdasági, kulturális és sportéletét. E rendkívül tartalmas találkozás Casalgrande eredményes uniós pályázatának volt köszönhető, amely nem egyébről szólt, mint hogy a három napos európai projekt keretében fogadja testvérvárosát, Dunakeszit, és a magyarországi testvérváros lengyel és erdélyi testvérvárosait.

Tábla hirdeti Casalgrande és Dunakeszi testvérvárosi együttműködését

A lengyel város küldöttséget, Jacek Lelek polgármester, az erdélyi delegációt, Köblös Domonkos alpolgármester, míg a dunakeszi küldöttséget, Kárpáti Zoltán önkormányzati képviselő, külkapcsolatokért felelős tanácsnok vezette. A delegációk vezetőivel, önkormányzati képviselőivel Alberto Vaccari polgármester tárgyalt, ő mutatta be a város gazdasági életét. A pedagógusok számára külön programokat szerveztek, melyeken Dunakeszi képviseletében a Radnóti gimnáziumból, Ráthné Murányi Rita angol tanárnő, és Varga Mária olasz szakos tanárnő vett részt, akik a vendéglátó város pedagógusaival egész napos rendezvényen, intézmény látogatások alkalmával konzultáltak. A sportdelegáció tagjai, a Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub U12 és U13 korosztályú játékosai és edzőik – Lámpi Tibor és Biczi Gábor - Seltenreich József önkormányzati képviselővel, városi sportigazgatóval sportrendezvényeken képviselték városunkat. (Az ő programjukról külön írásban számolunk be e lap hasábjain. A szerk.)

Az ott tartózkodás kellemes hangulatát megalapozta az a kedves fogadtatás is, amely a vendéglátó családok részéről is megnyilvánult már a találkozás első pillanataiban, akik a delegáció tagjai közül több személyt is befogadtak otthonaikba, ellátásukról gondoskodtak.  

A küldöttségek vezetőinek Alberto Vaccari polgármester mutatta be a várost

Érkezésünk másnapján, Alberto Vaccari polgármester úr a kora reggeli órán fogadta a korabeli idők építészeti értékeit őrző városházán a politikusokat, akiknek bemutatta a vendéglátó Casalgrande értékeit, a város gazdásági, kulturális és sportéletét. Casalgrande három meghatározó egységből áll, melyek közül kettő úgy kapcsolódik a városközponthoz, mint pl. nálunk Dunakeszi Alsó. A húszezres lélekszámú, negyven négyzetkilométer nagyságú település szerkezete is három, jól elhatárolható egységre bontható; a folyó parti természeti területre, a mezőgazdasági és az ipari körzetre. A fő közlekedési útvonal észak-dél irányban, a hegyektől Modena, míg a kelet-nyugat főútvonal Reggio Emiliától Sassuolo felé halad. A városban négy vasútállomás fogadja a HÉV szerelvényeket, melyeken leginkább az iskolások utaznak. Casalgrandeben csak bölcsőde, óvoda és általános iskola van. A fiatalok a közeli Sassuoloba járnak középiskolába, a felsőfokú képzés pedig Reggio Emiliában van.

Látogatás a világhírű Casalgrande Padana kerámia gyárban

A település gazdaságáról megtudtuk, hogy a kerámiáiról világhírű Casalgrande Padana gyár a „zászlóshajó”. A családi vállalkozást a térségben egykoron fellelhető anyagra alapozva 1960-ban alapították. Sokféle kerámiát gyártanak, legtöbbet a 25x30 cm-es padló lapokból, de készülnek egy és három méter nagyságú lapok is. Olaszország legszegényebb régiója hátrányából kovácsolt előnyt annak köszönhetően, hogy a II. világháború után ingyen juthattak agyagos területhez azok, akik munkahelyeket teremtettek. Közel volt egymáshoz az agyagos terület, a hegyekből érkező víz, melyek nélkülözhetetlenek a kerámiagyártáshoz. Ezért települt ide a ma már világhírű Casalgrande Padana kerámia gyár és a többi, kisebb üzem. Jó másfél évtizede azonban kiürültek a bányák, ezért – és a megváltozott technológia miatt – a gyár nagyrészt Törökországból importálja a kvarcot és a homokot, de pl. Lengyelországból is érkezik alapanyag. A gazdaság fellendülő korszakában, ebben a régióban hatezer millió négyzetméter kerámiát termeltek az üzemek. – A válság idején visszaesett háromezer millióra, de ma már újra eléri az ötezer millió négyzetmétert az éves termelés – mondta Alberto Vaccari polgármester, aki hozzátette: - Itt csak 4 %-os a munkanélküliség. A kedvező önkormányzati adónak köszönhetően mind többen teszik át székhelyüket Casalgrandebe. 2016-2017-ben hétezer új munkahely jött létre – hallhattuk.

 A település gazdasági szerkezetének két meghatározó alappillére a kerámiagyártás és a gépipar, de jelentős a borra és a parmezán sajtra épülő mezőgazdasági ágazat is.

 A városban rengeteg a bicikli út, melyeken körbe lehet járni Casalgrande-t. Megyei és városi összefogással sikerült kiépíteni a kerékpárút-hálózatot, melynek újabb szakaszát a vasútvonal mellett most fejezik be, építését a vasút finanszírozza, mivel a város engedélyezett a társaság számára egy fontos fejlesztést.

A folyó közeli hatalmas rekreációs területükön – többek között – futball és íjászpálya van. Nyáron minden szabadtéri koncertet és egyéb programot itt rendeznek – mutatta be a várost Alberto Vaccari polgármester.

Alberto Vaccari, Casalgrande és Jacek Lelek, Stary Sacz polgármestere az üzemet bemutató mérnök hölgy társaságában

A városházáról utunk a Casalgrande Padana kerámia birodalomba vezetett, ahol a rövid filmbemutató után két fiatal mérnök hölgy szakszerű kalauzolásában testközelből is megismerhettük a gyáróriást, melyben a számítógépes rendszert felügyelő dolgozókon kívül elvétve találkoztunk egy-egy emberrel. Mindent a gépek végeznek, még a szárítóról is robot szállítja a kerámiát az egymás mellett sorakozó polcokra. Óriási a verseny a munkahelyekért, amin nincs mit csodálkozni, hiszen a gyártóüzemben dolgozó munkások általában kétezer eurót visznek haza. Igényesség, korszerű technológia, szakmai felkészültség és nagyfokú fegyelem a siker titka - hallhattuk kísérőinktől. De mielőtt utunkat egy másik üzem felé vettük volna, a polgármester úr megmutatta a város két büszkeségét, a két körforgalmi csomópontot, melyeket egy japán és egy lengyel művész tervezett - a Pandana jóvoltából -, akik az újjáépített World Trade Center torony épületeit is tervezték.

A lengyel, az erdélyi és a dunakeszi delegációi tagjainak Casalgrande polgármestere mutatta be az egyik körforgalmi csomópontban emelkedő - kerámiából készült - alkotást

A modern technológiát képviselő alkotások után a kézművesség hasonló igényességet reprezentáló parmezán sajtüzembe látogattunk, amely szintén családi vállalkozásban működik. Különleges élményt jelentett látni hogyan lesz a tartályban érkező tejből világszerte kedvelt parmezán sajt, amit a raktárban érlelődő „egekig” tornyosuló sajthegyek mellett mi is megízlelhettünk.

Casalgrande és a régió egyik büszkesége a parmezán sajt

A város és a régió másik különlegessége a kézműves balzsamecet, melyet a város fölé emelkedő hegy tetején álló egykori kastélyban készítenek, amit a hűtőszekrény megjelenése előtt élelmiszerek konzerválására használtak fel. A borecetet cseresznye, gesztenye és tölgyfából készült hordókban érlelik, melyek különleges aromájukkal is gazdagítják íz világát. Értékét és jelentőségét jól mutatja, hogy amikor a lányok férjhez mentek, nászajándékként vittek magukkal egy több hordóból álló készletet. Ezért minden készletnek női neve van: Franceska, Rina, Marija…

Évszázadok óta dió, bükk, és tölgyfa hordóban érlelik a kézműves balzsamecetet

Meglátogattunk egy szövetkezeti formában működő borászatot is, ahová nagy mennyiségben érkezett a frissen szüretelt szőlő. A szövetkezetnek 360 tagja van, akik ültetvényeik termését beadják a közösbe, amit a legkorszerűbb technológiával dolgoznak fel. A közös tulajdonú üzemben előállított borokat, pezsgőket a szövetkezet palackozza és forgalmazza.

Szövetkezeti társulásban dolgozzák fel a szőlőt, palackozzák és forgalmazzák a bort,

a pezsgőt

A szövetkezés, a közös összefogás szinte mindenhol tetten volt érhető. Ezt tapasztaltuk abban a két sportegyesületben is, melyben vendégül láttak bennünket ebédre és vacsorára. A várostól működésre átvett létesítményeket működtetik, a szakácsok, a felszolgálók önzetlenül, társadalmi munkában dolgoznak. A bevételt működésükre, közösségi programokra fordítják.

Érdekes és tartalmas tapasztalatokat hozott a pedagógusok konzultációja is, melyről Ráthné Murányi Rita tanárnő adott tájékoztatást a dunakeszi küldöttség – politikusi, sport, és fotó szekciójában résztvevő - tagjainak. A bölcsőde, óvoda és az alsó tagozatos iskola egy modern épületben működik, melynek egy közösségi tere van az óvodások és a bölcsődések kreatív foglalkozásaira. Ezzel arra szeretnék inspirálni a nevelőket, hogy egymás ötleteinek hasznosításával színesítsék tevékenységüket. Az óvoda és a bölcsőde egyaránt fizetős, melyek díja azonos a magánintézmények áraival. A migráns gyerekek létszáma alacsony.

Ráthné Murányi Rita, a Radnóti Miklós Gimnázium angol tanára

Az iskolát 5 éves korban kezdik, ilyenkor még egy iskolai előkészítő csoportnak megfelelő képzést kapnak a gyerekek. Angolul már óvódás korban kezdenek tanulni; anyanyelvű pedagógusokat alkalmaznak. De ez még nem tanítás – jelentette ki Ráthné Murányi Rita, aki beszámolt arról is, hogy a városban van egy katolikus iskola is. A lányok fehér, a fiúk fekete köpenyben járnak. Az iskolákban sok az értelmi fogyatékos, vagy rokkant gyermek, mert integrálni próbálják a sérült gyerekeket a rendes osztályokba, viszont külön fejlesztő pedagógus foglalkozik minden egyes gyerekkel. A kreatív, projekt módszerek nagyon fontos részét képezik az oktatásnak, a frontális oktatást nem ismerik. A bútorok is színesek, barátságos az osztálytermek hangulata. Az órák nem 45 percesek, hanem szekciók vannak, általában másfél-két órás egy foglalkozás – sorolta az információkat a Radnóti gimnázium angol tanárnője.

A négy város küldöttségeinek találkozóin számtalan értékes információ „cserélt gazdát”, melyekből profitálhatnak tevékenységük során. Hosszasan lehetne sorolni a jó ötleteket, melyekből bőven meríthetett Casalgrandeben a lengyel, az erdélyi barátainkhoz hasonlóan a mi delegációnk is, melyeket „tálcán” kínált a város legnagyobb őszi vására. A kézművesek, iparosok forgatagában csak nyitott szemmel kellett járni, hogy valaki érdekes, számára vonzó terméket, vagy ipari eszközt találjon. A vendéglátóink és a regionális televízió érdeklődését és figyelmességét dicséri, hogy valamennyi küldöttséget és szűkebb „hazájuk” különlegességét élő adásban mutatták be. Kárpáti Zoltán városunk születésnapjáról, a híres paradicsomunkról, neves borászainkról, az alagi lóversenypályáról és a gyönyörű Duna-partunkról mesélt a nézőknek.

Alberto Vaccari, Casalgrande polgármestere és Kárpáti Zoltán, a dunakeszi delegáció vezetője

Három napba számtalan programot sűrítettek olasz vendéglátóink, akik a záró rendezvényre a városi könyvárba invitáltak bennünket egy fotó kiállítás megtekintésére, amely a delegációvezetők búcsú beszédével ért véget.

Jacek Lelek (balról), Alberto Vaccari, Kocsis Imre tolmács, Kárpáti Zoltán

Valamennyi felemelő, és baráti hangvételű volt, melyek közöl Alberto Vaccari polgármester úr gondolatát szeretném idézni, aki – mint mondta – a régi testvérvárosuknak, Dunakeszinek köszönhetően új barátokra leltek, értékes kapcsolatokkal gazdagodtak, amely reményeik szerint erdélyi és lengyel testvérvárosi együttműködésben teljesedik ki…

Nem tagadom, jó érzés volt dunakeszi polgárnak lenni, mindannyian azzal az örömteli érzéssel szemléltük a városháza épületén egy lengyel művész fényjátékát, hogy Dunakeszi hidat épített három nemzet három városa között.

Jacek Lelek, a lengyel Stary Sacz polgármestere

Varga Mária, a Radnóti Miklós Gimnázium olasz tanára

A Casalgrande Padana kérámia gyár tulajdonosának leánya fogadta a delegációkat