![](images_article/aradi.jpg)
| Ezen a napon, mely 168 éve a gyász napja, minden magyarnak a szíve elszorul, és egy főhajtással rója le tiszteletét azon vértanúk emléke előtt, akiket 1849. október 6-án végeztek ki. Ők azok, akik a legdrágább kincsüket, az életüket adták a magyar hazáért, ráadásul többen úgy, hogy az anyanyelvét sem beszélték Magyarhonnak. |
Ma úgy ismerjük őket, mint az aradi vértanúk. Az a 13 honvéd tábornok és főtiszt, akik közül valamennyi aktív vagy kilépett császári-királyi tiszt volt, és a szabadságharc végén a honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. A győztesek ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan, és nem véletlenül e napon végezték őket ki, ugyanúgy, mint Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost. Ugyanis szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján, mintegy totális bosszúként küldték halálba a haza legnemesebb katonáit, akik közül négynek Haynau „különleges kegyelmének köszönhetően” akasztófa helyett puskagolyó vette el a drága életét.
Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte. Pedig Haynaunak, a magyar honvédtisztek elleni bosszúhadjárata nem Aradon kezdődött. Augusztus 20-án Temesváron lőtték főbe Hruby Gyula őrnagyot, Görgei Artúr volt segédtisztjét. 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki. Augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem József tábornok hadsegédét.
A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. Hittek abban, hogy a reformkor nagyjai – Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák és Kossuth – egy modern, új Magyarország alapjait tették le, kivezetve a magyarságot a középkori feudális viszonyok közül. A halálra ítélt politikai és katonai vezetők mindegyike kész volt életét áldozni ezekért a célokért.
Nem kértek, és nem is kaptak kegyelmet. Igazi hősök voltak.
A történelem és a magyar nép soha nem felejti emléküket.
Molnár László Dunakanyar Régió
|