A sportszakmai tanácskozások tapasztalatairól a delegáció egyik tagját, Seltenreich József önkormányzati képviselőt, a Dunakeszi Város sportigazgatóját kérdeztem.

-  A tapasztalatok és az élmények tükrében meggyőződéssel vallom, hogy nagyon hasznos volt az a nemzetközi sportkonferencia, melyen a vendéglátó Casalgrande, és a mi két testvérvárosunk, az erdélyi Székelykeresztúr és a lengyel Stary Sacz mellett Dunakeszi küldöttsége vett részt. Olasz sportbarátaink bemutatóval egybekötött konferenciát szerveztek, melynek keretében betekintést nyerhettünk a casalgrandei sportélet mindennapjaiba. A szakmai tapasztalatcsere, a látványos bemutatókon túl nagyon sok hasznos ötlettel gazdagodhattam sportigazgatóként, amit reményeim szerint sikerül hasznosítani Dunakeszi sportéletében.

-   Mondana konkrét példát is?

-   Természetesen. A sportot felügyelő alpolgármester úr jóvoltából megismerhettünk egy olyan kérdőívet, egy olyan szakmai módszert, aminek segítségével felmérik az iskolások véleményét a városban jelenleg működő sportágakról és arra is választ kapnak, hogy mire lenne igényük a fiataloknak. A minta kérdőívet elkértem, amit igyekszünk mi is hasznosítani Dunakeszi iskoláiban. Szeretnénk megismerni a fiatalok véleményét, kíváncsik vagyunk arra is, hogyan értékelik a jelenlegi sportolási lehetőségeket, van-e igényük olyan sportág bevezetésére, amit ma még nem űzhetnek Dunakeszin.

-   A konferencia, a kint lét jó alkalmat kínálhatott arra is, hogy összehasonlítsa Dunakeszi és Casalgrande szabadidő és versenysportját. Merre billen a mérleg serpenyője?

-  Megvallom, büszkén jöttem el olasz testvérvárosunkból, mert úgy érzem, amikor először jártunk Casalgrandeben, akkor jóval előttünk jártak, most viszont nálunk van az előny. Jó érzéssel számoltam be a konferencia résztvevőinek a dunakeszi eredményekről, s arról, amivel megelőztünk olasz testvérvárosunkat a sportterületén. Örömmel töltött el, hogy jó néhány szakmai javaslattal és ötlettel segíthettem testvérvárosaink sportéletét.

Jellemző kép: az olasz játékosok egy lépéssel mindig a Kinizsi fitaljai mögött és keresték a labdát

-   A Dunakeszi Kinizsi fiatal futsal csapatának fantasztikus játéka és eredményessége feltétlenül azt bizonyítja, hogy a 12-13 éves játékosaink fényévvel az olaszok előtt járnak. Így különösen izgalmas a kérdés; mi az oka, hogy felnőttkorban ez éppen fordítva van? Pedagógusként, sportvezetőként miben látja a megtorpanás okát?

-          Ez egy nagyon összetett kérdés. Én úgy gondolom, hogy nálunk a sport sokkal fontosabb az emberek számára, mint pl. Olaszországban. Ennek ellenére felnőtt csapataink nem tudnak helytállni a nemzetközi megmérettetésekben, hiszen az élsportban az anyagiak döntően befolyásolják a teljesítményeket. Mondanom sem kell, hogy a futball Olaszországban egy rendkívül sikeres sportág, amely nemcsak a közönséget, de a befektetőket is vonzza. A magyar labdarúgásban is voltak biztató sikerek az elmúlt időszakban, amelyek reményeink szerint lendületet adhatnak a sportágnak, hogy megközelítsük Olaszországot. De tényszerűen ki kell jelenteni, hogy – sajnos – utol nem érjük őket, hiszen elég csak a „merítési” lehetőséget kínáló jóval nagyobb lakosságszámra és gazdasági előnyükre gondolni. De az nagy büszkeség volt számomra is, hogy futsal csapatunk jelentős, 26-2 arányú győzelmet aratott a helyi csapat ellen, ami az olasz sportszakemberek, edzők érdeklődését is kiváltotta, hogy elegánsan fogalmazzak. A látottak alapján a legnagyobb elismeréssel beszéltek a Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub utánpótlás nevelő munkájáról. Önkormányzati képviselőként, de a város polgáraként is külön büszkeséggel töltött el a futsal csapatról elhangzó olasz vélemények, melyek kivétel nélkül dicsérték a fiatalok udvarias, kulturált viselkedését, magas színvonalú játékát, az edzők - Biczi Gábor és Lámpi Tibor - pedagógiai megnyilvánulásait, a gyerekek és a sportág iránti rajongásukat. Az pedig igazán felemelő érzés volt, amikor mindezt a polgármester, Alberto Vaccari úr is elmondta egy kiállítás megnyitón.

A megnyító ünnepségen Casalgrande polgármestere köszöntötte a csapat játékosait, edzőit, és a két pedagógust

-  Véleménye szerint egy ilyen tornának, a külföldi csapatok és játékosok megismerésének milyen értéke van a fiatalok körében, a nemrég rendezett olimpiáról nem szólva?

-  Ez mindig nagy élmény! De számunkra is óriási élmény, hiszen látjuk a gyerekek örömét, osztozunk sikerélményükben, akik barátságokat építhetnek. A sportban külföldön is meg tudják mutatni azt a teljesítményt, amit itthon elértek. A Tricolor Olimpia varázsát csak a felnőtt sportolok legnagyobb világjátékéhoz, az ötkarikás játékokhoz tudom hasonlítani. Nem lehet szavakba formálni azt a felszabadult boldogságot és örömöt, amit a gyerekek számára jelent ez a rangos sportesemény. A Tricolor Olimpiát négyévente rendezik olasz barátaink, akiknek drukkolok, hogy a következő megrendezéséhez is sikerüljön előteremteni az anyagiakat, ami nem kevés összeg. Bízom benne, hogy az olimpiára újra meghívást kap Dunakeszi, melyen fiataljaink megmutathatják tehetségüket, tovább öregbíthetjük városunk jó hírét.

Lámpi Tibor "mester" szakmai tanácsot ad "fiainak"

A csoportkép kiegészült a küldöttség vezetőjével, a sportigazgatóval, gazdasági tagjával és a tolmáccsal 

Kulturális programként - többek között - megtekintettek egy székesegyházat a fiatal játékosok