Szegedi Sándor, a szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkársága és az Országos Vízügyi Hivatal Főigazgatósága képviseletében megjelent Kolossváry Gábort, a vízügyi hivatal főosztályvezetőjét. Dr. Szlávik Lajost, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökét, Fejér Lászlót, a hidrológiai társaság vízügyi történeti bizottságának elnökét, Tamaskó Gábort, a szövetség általános elnökhelyettesét, valamint Ugray Bálintot, a szövetség szakmai elnökhelyettesét. Külön köszöntötte a szövetség megjelent korábbi elnökeit, továbbá a már nyugdíjas vízi társulati vezetőket. „Mi mindannyian egy családhoz tartozunk, amelynek most ünnepeljük negyedszázados jubileumát. Voltak magasra ívelő időszakok, és voltak mélyebb periódusai közösségünknek, de ezek mind a mi történelmünkhöz tartoznak”, mondta az elnök, majd rövid áttekintést adott a vízi társulások történetéről, hiszen évszázados hagyománnyal rendelkeznek.

   Hazánkban 1846-ban a Tiszavölgyi Társulatot olyan jelentős személyiségek hozták létre, mint gróf Andrássy Gyula, Lónyai Menyhért és nem utolsó sorban támogatta a megalakítást gróf Széchenyi István.

   Az elbukott szabadságharc után jelentős hullámvölgybe került a társulat tevékenysége és csak 1878-ban alakult újjá. A trianoni diktátum szétzilálta a magyar vízi társulati rendszert. A Tiszavölgyi és a Dunavölgyi társulat egyesülésére 1924-ben került sor. A háború után, 1948-ban a társulatokat államosították és megszűnt az érdekképviseleti rendszer is. Újjáalakításukra 1957-ben került sor. Az 1964. évi IV. (vízügyi) törvény nyomán megalakult a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya, mint a társulatok érdekképviseleti szervezete. És negyedszázada létrejött a szövetség, mint független érdekképviseleti szervezet, ami a másfél századdal korábbi szellemiséghez igyekszik visszanyúlni, és a 171 évvel ezelőtti hagyományokat kívánja folytatni.

   A Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának igazgatója, Nagy Bercel levélben tolmácsolta a Köztársasági Elnök üzenetét, aki köszönettel vette a felkérést a fővédnökségre, és további sok sikert kívánt a szövetség munkájához.

   Kolossváry Gábor egyebek mellett szólt a belvízgazdálkodás és az öntözéses szolgáltatás fontosságáról, beleértve a települések belvízmentesítését is. Ez a három terület most különvált, és a korábbi szakmai egység fellazult. A társulatok felé csökkent az állami támogatás, jelentős forráskiesés történt. A jövővel kapcsolatban felvázolta az előadó, hogy vissza kell térni az alapokhoz és vissza kell térni ahhoz, ami a vízi társulatok alaptevékenysége. S az egyik legfontosabb feladat az öntözésfejlesztés.

 Dr. Szlávik Lajos többek között arról szólt, hogy a hidrológiai társaság és a szövetség jó szakmai, baráti kapcsolatot ápol és történetüket sem lehet szétválasztani. Hiszen nagyon sok olyan szakmai feladata volt a vízgazdálkodási társulatoknak, amelyeknek a szakmai megvalósítása a hidrológiai társaság keretei között történt.

   A szövetség huszonöt éves történetét vetítettképes előadás keretében idézte fel Fejér László. Ezt követően Szegedi Sándor emléklapot és érmet adott át a szövetség korábbi tisztségviselőinek.