A szoboravatást megelőzően ünnepi szentmisét mutattak be a székesegyházban, a szertartást Christoph Schönborn bécsi érsek vezette, aki - Beer Miklós megyéspüspökkel együtt - hálás szívvel köszöntötte az egybegyűlteket.

A díszvendégek sorában ott volt Rétvári Bence államtitkár, Fördős Attila polgármester és az önkormányzat több képviselője valamint a Migazzi család számos leszármazottja is.

A napra rendelt, a talentumokkal való sáfárkodás példabeszédét leíró evangéliumi rész (Mt 25, 14-30) alapján a bécsi érsek homíliájában felhívta a figyelmet, hogy mindenki küldetést kap az Úrtól, tehát mindenkinek megvan a maga hivatása és felelőssége Isten országának építésében.

- Mindannyian kapunk talentumokat ajándékba az Úrtól. Sőt, Isten mindent nekünk adott. Lehet, hogy ez nem pénzben mérhető gazdagság, de az evangélium, a mindenható szeretet mindennél többet ér - mondta a főpap. - Az ajándékot eláshatjuk, talentumainkat elrejthetjük, de akkor a példabeszédben szereplő haszontalan szolgához leszünk hasonlóak. A másik lehetőség, hogy igyekszünk jól sáfárkodni isteni adományainkkal. Hogyan lehetséges ez? Növelnünk kell és másokkal is meg kell osztanunk hitünket, továbbadva az evangéliumi örömhírt.

Christoph Schönborn kiemelte: elődje, Migazzi Kristóf olyan személyiség volt, aki osztozott adományaiból, mindenhol építővé vált, ahova a szolgálata rendelte - jelentős épületek sorának elkészültét támogatta, de ennél is fontosabb, hogy a hitélet erősítésében is élen járt, példát adva az utókornak.

- Európában ma az előtt a kérdés előtt állunk, hogy elrejtjük kereszténységünket vagy megéljük azt. Ha csak konzerválni akarjuk hitünket, el fogjuk veszíteni azt, ha csak régi szép épületekként tekintünk templomainkra, akkor azok holt kövekké válnak. Hála az Úrnak, a krisztusi hitbuzgóság nem múlt el a világból, de nekünk itt az öreg kontinensen újra meg kell találnunk az igaz utat - figyelmeztetett a főpap.

Beer Miklós megyéspüspök a szentmise végén úgy fogalmazott, hogy ma az európai népeknek ugyanannyira szükségük van egymásra, az összefogásra mint évszázadokkal korábban.

Az egyházi méltóságok társaságában dr. Rétvári Bence államtitkár, a kitüntetett Pálos Frigyes őrkanonok, a német testvérvárosi küldöttség tagjai és a kép jobb oldalán a szobor alkotója, Raffay Dávid szobrászművész

 A szertartást követően elérkezett a Migazzi-szobor (Raffay Dávid szobrászművész alkotása) leleplezésének és felszentelésének ünnepi pillanata, miután Dr. Áfra Tamás, a szoborállítást kezdeményező és az ügyet végigvivő Migazzi Alapítvány képviselője átadta az alkotást a város közösségének.

 Az alapítvány az ünnepi alkalom kapcsán megalapította a Migazzi-díjat, melyet elsőként Pálos Frigyes őrkanonok és Szalay István, a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete alapító elnöke érdemelt ki - az elismerést a jövőben minden évben Migazzi püspök születésnapján vehetik át a kitüntetettek.

A kép előterében, a kitüntetett Szalai István

***

Migazzi Kristóf Antal (eredeti nevén: Christoph Anton von Migazzi; Trident/Trento, ma Olaszország, 1714. október 14. – Bécs, 1803. április 14.) olasz anyanyelvű volt, Rómában végezte a tanulmányait a Collegium Germanicumban, ahol ma is sok magyar pap tanul. Később Spanyolországban kapott komoly megbízatásokat, ezután került Vácra. 

1756-ban kapott váci megyéspüspöki címét jó ideig (1785-ig) azután is megtartotta, hogy bécsi érsek, majd bíboros is lett. 

Elsődlegesen a váci püspökségért tett sokat a székesegyház, a papnevelő intézet, a piarista gimnázium, az irgalmasrendi kórház, a Teréziánum és számos más épület építtetőjeként, neki köszönhető a Kőkapu is, mely Közép-Európa egyetlen diadalíve. Kiköveztette, csatornáztatta Vác központját, a főutca épületeit felújíttatta, rendbe hozatta a Duna-partot, de emellett a közoktatás ügyét is szívén viselte. Nem véletlenül nevezték el Vác újjáalkotójának.