Horváthné Szentléleki Katalin, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszönetét fejezte ki az ingatlan mai tulajdonosainak, Vörös Zsuzsannának és Balatoni Gyulának.

– Köszönettel tartozunk a házaspárnak, amiért hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a gyönyörűen felújított, régi fényében pompázó Rácz-villában, ahogyan nevezték, a „zenepalotában” emlékezhetünk Rácz Gabriella Lili zenetanárra, zongoraművészre, aki Dunakeszin elsőként létesített zeneiskolát. Városunk kulturális életében kiemelkedő helyen áll a zenei élet, amely az 1900-as években gyökeresedhetett meg.

– A villa kultúrtörténeti jelentősége abban áll, hogy itt élt Rácz Gabriella Lili zongoraművész, 1907-től 1944-ig, majd magán zeneiskolát indított, amely 1935-től 1944-ig működött és itt állandóan kamaramuzsika volt hallható – idézte fel a művésznő életútját Szakáll Lászlóné Lujzi néni.

– A villa hírét az a tény is emeli, hogy Lili Katalin nevű húgát dr. Horusitzky Zoltán zongoraművész, zeneakadémiai tanár, zeneszerző vette feleségül. Miután az esküvő megvolt, a házaspár itt töltötte nyári hónapjait 1928-tól 1944-ig.     

   Rácz Lili a ’20-as években diplomázott a Zeneakadémia zongora szakán, majd Dohnányi-növendékként tanult tovább. Kalandos élete során férjével Párizsba is eljutott, ahol művészkurzuson vett részt. Dunakeszin 1935-ben indította el magán zeneiskoláját, ahol a zongora mellett többek között hegedűt is oktattak.

Horváthné Szentléleki Katalin, Terbe Józsefné, Szakáll Lászlóné

– Eljutott hozzám a harmincas években Gödön szerkesztett Dunavidék című folyóirat, melyben a régió kulturális- és sporteseményeiről adtak hírt – folytatta Lujzi néni: – „A Dunakeszi-Alag zeneiskola növendékei bemutató hangversenyt adtak a Pavilonban, kiegészítve a zenetanárok játékával.” A cikk befejező mondata: „Az iskola oly neves művészek vezetése alatt áll, hogy méltán megérdemli a legnagyobb pártfogást.” Az 1937-ben pedig ezt közölte: „A református egyház magyar estet rendezett Dunakeszi kultúrházában, ahol fellépett a Dunakeszi Mandolin Zenekar és Rácz Lili.” A zeneiskola 1944 decemberéig működött. A háborús zűrzavar miatt a Rácz-család Pestre menekült. A ház a szovjet katonák és a község akkori vezetőségének prédája lett. Rácz Lili 1947-től a Szegedi Állami Konzervatóriumban kezdett dolgozni, először zongoratanárként, később tanszékvezetőként. A tanítás mellett Szegeden nagyon sok hangversenyen, mint kamarazenész működött. Kitudódott, hogy városunk zeneiskolájának két – jelen lévő – nyugdíjas tanára, Lakos Lászlóné 3 évig, Papp Károlyné 1 évig Lili tanítványa volt.

–  Amikor Lili néni idős volt, akkor is mindig a zenetermében tartózkodott – emlékezett Lakos Lászlóné.

– Nagyon visszavonultan élt. Csendes, befelé forduló egyéniség volt. Úgy gondolom, hogy Bach megnyugtathatta, mert mindig Bach-ot játszott. Magáról sohasem beszélt. A szegedi konzervatórium tanulóihoz képest mi vidékiek voltunk és mindenből duplán kellett bizonyítanunk. Az órán a skálázás után minden esetben Bach-ot kellett játszani, külön egy kézzel, majd két kézzel fejből. Csak ezután következhettek a többi darabok.

    Lujzi néni elmondta még, hogy a Rácz-villa hosszú ideig volt eladó. A város szerencséjére 2012-ben Balatoni Gyula és Vörös Zsuzsanna kétgyermekes házaspár vásárolta meg ezt az ékszert. A Balatoni-házaspár hozzátette, hogy leromlott állapotban vásárolták meg az ingatlant, melyet aztán finom ízléssel, sok anyagi és fizikai ráfordítással évekig újítottak fel. Az emléktábla leleplezésére is – melyet Lengyel István művész-tanár készített – őket kérték fel.

Az emléktáblát a Balatoni-házaspár avatta fel

    Az avatás befejezéseként Horváthné Szentléleki Katalin így fogalmazott: –Minden olyan épület, amelyen emléktáblát helyezünk el, összeköti a múltat a jelennel. Ennek az emléktáblának is ezt szántuk, és kívánom a házaspárnak, hogy jó egészségben, erőben töltsék el itt az éveiket.

    Közreműködött a Trio Brilló vonós kamaraegyüttes.

    (Cikkünk a Telekeszi Tv tudósítása nyomán készült.)