"Miként március óta az egész idei esztendő, úgy ezúttal az adventi időszak is más, mint azt eddigi életünkben megszokhattuk. A koronavírus-járvány második, a tavaszihoz képest durvább őszi hulláma, az egyre több honfitársunkat, ismerősünket, hozzátartozónkat közvetlenül érintő betegség egy magasabb rendű akaratként kényszeríti rá az embert arra, aminek önmagától, önmagunktól már évek óta nem voltunk képesek megfelelni...

Az adventi időszak eleve a várakozásról szól, de a mai kor embere már nem csak év közben rohan, stresszel, hajt, kapkod, hanem a karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben is, sokszor sajnos egészen szentestéig... Folyton sietünk, állandóan úton – vagy emiatt talán csak félúton... – vagyunk. A vírus, a járvány terjedésének fékezését célzó intézkedések, a védekezés viszont valamennyiünket rákényszerít arra, hogy visszavegyünk ebből az őrült, embertelen, semmi jóra nem vezető tempóból; rákényszerít, hogy lassítsunk végre és fordítsunk több energiát és figyelmet önmagunkra, egymásra, szeretteinkre, a lelki békénk megtalálására. Ma este, advent harmadik vasárnapján a város adventi koszorúján az öröm gyertyáját gyújthattam meg, majd visszatérve otthonunkba, családi körben ugyanez a feladat fiamra hárult. Hiszem, hogy a világ és benne hazánk hamarosan legyőzi, legyőzzük a koronavírust és remélem, hogy a járvány okozta sok-sok keserűség, félelem, gyász, szomorúság után újra öröm költözhet a szívekbe." – zárta gondolatait Benkő Tamás.

Benkő Tamás és Szabó József