- Ha azt mondom Önnek, hogy koronavírus és olimpia, mire gondol?

- Akkor egy kicsit fáj a szívem! Sajnálom, hogy a sportolóknak így kell megélniük az olimpiát, hiszen egy kicsit veszélyben van az is, hogy megrendezik-e vagy sem. Az eredményes felkészülésért, a kvalifikációért, az olimpiáért azt gondolom, hogy minden sportoló mindent megtesz úgy, hogy tudomásul vették és tovább folytatják a felkészülést.

- Azt mondta, veszélyben van, ez azt is jelentheti ön szerint, hogy később sem rendezik meg, vagy csak az idei esztendőben maradt el az olimpia. Erre gondolt?

- Mind a kettőre. Tulajdonképpen azzal, hogy már egy évvel elhalasztották, az már borzasztó a sportolónak. Az, hogy még az új időpont is ismeretlen, s a megrendezése 50-50 százalékban igen, vagy nem, ez szerintem végképp nagyon nehéz lehet egy sportolónak. De hát ez van, a sportoló pontosan tudja, hogy minden út nehezen járható. Ezt most elfogadja, és lehajtott fejjel folytatja tovább.

- Igen, csak ez egy másfajta akadály, ez egy rendkívüli helyzet. Kétszeres olimpiai bajnokként önnek rengeteg tapasztalata van. Véleménye szerint, hogyan tud egy sportoló ezen átlendülni, hogyan tud felkészülni az olimpiára, melynek az időpontja bizonytalan?

- A sportolók azért eléggé „elborult elméjűek”! Bocsánat, ezt jó értelemben mondom, hiszen ők mindent megtesznek, hogy a sikert elérjék. Amennyiben ez az akadály, akkor ezt fogják „bevenni”, ahogy ők mondják. Én úgy látom, hogy az idősebb versenyzőknek okozhat gondot, akiknek a plusz egy év igen nagy megterhelés. De azoknak a nőknek sem könnyű, akik esetleg szülést terveztek már 2021-re, amit az új helyzetben újra kell tervezni.

- Ön szerint, mi a siker titka?

- A siker titka? Polgár Judit azt mondta, hogy a kitartás.

- Bővebben?

- Nem tudom, nagyon nehéz ezt megfogalmazni, nagyon-nagyon sok összetevője van. Én azt tapasztaltam, hogy a siker az tulajdonképpen az, hogy én akarjam jobban. Ezt Benedek Tibi mondta, ez engem nagyon megfogott még így 50 évesen is. Úgyhogy én ezt mondom mindenkinek, hogyha én akarom jobban, akkor nekem fog sikerülni.

- A vívósportban milyen az utánpótlás, mit tapasztal, mit érzékel?

- Jó dolgunk van, mert a két kitűnő olimpiai bajnokunk, Szász Emese és Szilágyi Áron megalapozta azt, hogy az utánpótlás létszámban nagyon jó legyen. Ugyanis, ha létszám van, akkor pedig jönnek a tehetségek. Természetesen van lemorzsolódás, de akiket elkap ez a gépszíj, akkor őket már nagyon nehéz innen elvinni. A kadett, illetve a junior versenyeken is hozzuk az érmeket, aranyérmeket, de ez még nem biztosíték arra, hogy ő belőlük magyar olimpiai bajnokok lesznek, vagy felnőtt világbajnokok. Rájuk is nagyon kell vigyázni, de én mindig azt mondom, hogy a kis gyerekek azok, akiket meg kell nyerni arra, hogy beadják a derekukat. Mindent a sport mögé kell helyezni.

- Kétszeres olimpiai bajnokként és sportvezetőként van jelen a Váci Reménység Egyesület sportcentrumának avató ünnepségén. Milyen érzés egy ilyen szép létesítmény avatóján részt venni úgy, hogy tudja, a városban erősödik a vívósport?

- Ilyenkor az emlékek jönnek föl és ilyenkor mindig a boldogsághormon termelődik bennem, hiszen tudom, hogy egy vívóterem az embernek mit jelent. Most már öreg sportolóként tudom, hogy a Dózsa György úti Honvéd vívóterem nekem a második otthonom volt. Örömmel megyek el előtte a kocsival, mindig szeretettel nézek rá. Ez egy nagyon nagy adomány az élettől, amikor ilyen helyeket talál az ember, mert ahhoz a helyhez történetek fűződnek. Mi ott 20-25 éves történelmet írtunk sírásokkal, az örömökkel, a gratulációkkal, a szenvedéssel és mindennel, ami ezzel együtt jár. Azt kívánom, hogy a váci fiataloknak is ilyen felemelő élményben legyen részük itt, ebben a szép sportcentrumban!