Nem véletlenül írta róla Szabó Magda a Segíts, hogy méltósággal viseljük… megemlékezésében, hogy „Urunk, Szent István király, a múlt, a jelen, jövő ismerője. Ugye, nem felejted el, hogy nemcsak hogy nem mi zártuk be a határokat Európa felé, de elsők voltunk, mikor fel kellett nyitni a sövényt és nem csak magunknak nyitottunk vissza rést az életbe. Minden felekezet királya, magyari Szent István, segítsd hazádat, Magyarországot!” Az írónő minden betűje, minden szava igaz.

De vajon miért ez a nap, augusztus 20-a lett a keresztény államalapítás, illetve Szent István és a kenyér ünnepe? Miként vált belőle a legrégebbi magyar nemzeti ünnep? Ugyanis nagyon sokáig a magyar királyság és államiság megalapítójára augusztus 15-én emlékeztek meg, hiszen István 1038-ban ezen a napon hunyt el. Az első lépést augusztus 20-a felé másik szent királyunk, László tette meg, hiszen 1083-ban éppen e jeles napon VII. Gergely pápa engedélyével a székesfehérvári székesegyház oltárára helyeztette az államalapító relikviáit. Ez pedig a kor szokása szerint egyenlő volt az elhunyt szentként való elismerésének. László tette hétköznapi értelemben akár magyarázatra is szorulna, hiszen nagyapja, Vazul megcsonkítóját emelte szentté. Ugyanis a lovagkirály nem ez alapján ítélte meg István tetteit, hanem államalapítóként, a magyarok apostolaként, a Turul nemzetség tagjaként, elődjeként tekintett rá, akit követni akart.

Ráadásul László egy olyan kérdésben nyújtott megoldást, ami István méltó megünnepléséhez alapvetően járult hozzá. Ugyanis augusztus 15-e Mária mennybemenetelének ünnepe, a keresztény világ legjelentősebb Mária-ünnepe, és László szerette volna elkerülni, hogy István e napon a második helyre szoruljon, hiszen jóval kevesebb figyelem irányulhatott volna államalapítónkra. Lászlóék így nem beszorították a magyarság ünnepét a naptárba, hanem szentté való elismerésének napjával igyekeztek minél jelentősebb fényben feltüntetni őt. Hiszen ne feledjük, a külföld felé mind az ország, mind az uralkodóház számára nagyon komoly rangot jelentett a szent király. A középkorban Szent Istvánt tekintették minden jog, minden szabadság kútfőjének, hozzá kapcsolták a koronázási ékszerek többségét. 

István ünnepe azonban hiába került át augusztus 20-ra, az államalapító relikviáinak áthelyezése kánonjogilag nem számított érvényes szentté avatási eljárásnak. Erre több mint hatszáz évet kellett várniuk a magyaroknak, ugyanis hivatalosan Buda 1686. szeptember 2-i bevétele után, a török magyarországi kiverésében hervadhatatlan érdemeket szerzett XI. Ince pápa nyilvánította szentté Istvánt. Államalapítónk és első királyunk napját egyházi ünnepből Mária Terézia királynő tette nemzeti ünneppé, amikor 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát. A katolikus egyházfő Szent István napját is kivette a hivatalos ünnepek sorából. Mária Terézia erre előbb diplomáciai úton megszerezte és Budára hozatta a Szent Jobbot, majd királyi dekrétumával augusztus 20-át nemzeti ünneppé tette. A kiegyezés után Ferenc József augusztus 20-át munkaszüneti nappá nyilvánította, így méltóképpen lehet azóta is megünnepelni Szent István ünnepét.

István tisztelete erőt ad a magyarságnak. A magyar nemzet az elmúlt évszázadok alatt – a viszontagságok és a megpróbáltatások legsúlyosabb idejében is – változatlan, hálás kegyelettel őrizte meg a dicső uralkodó el nem múló emlékezetét. Ne hagyjuk elveszni Mi sem…