A tanítók, tanárok és nevelők munkája ugyanis nemcsak a gyémántcsiszolókéhoz hasonló, hanem olyan, mint a kertészé. A rájuk bízott palántát a szülők hozzák magukkal, és nekik nincs más dolguk, csak az, hogy felnövesztik és kiteljesítik a palántát. Olykor meg, ha erős a szél, a felnövekvő hajtást őt védendően egy karóhoz köti, hogy derékba ne roppanjon.

Az elmúlt hónapokban ez eddig sosem látott erős széllel kellett szembenéznie a társadalmunknak, Földünk lakóinak. A koronavírusjárvány és a vele szembeni védekezés egy olyan karóhoz kötötte az oktatást, a pedagógusokat és magukat a gyermekeket, amelyet eddig nem ismert senki. És ha az igazat akarjuk bevallani, nem is volt rá felkészülve senki. A digitális oktatás karójához. És ebben a számukra a kezdetekben még idegen világban a pedagógusok társadalma megmutatta, nincs, és a gyermekek fejlesztése, oktatása érdekében nem is lehet számukra leküzdhetetlen akadály. A közösségi oldalakon csoportok alakultak annak érdekében, hogy minél magasabb szinten tudják az online világ adta lehetőségek között tanítani a kis elsőst, a középiskolába készülő nyolcadikost vagy éppen az érettségire készülő diákot.

És megoldották… Volt, aki szinte rendszergazdává vált, volt, aki az otthoni eszközeiből egész kis stúdiót fabrikált, hogy a kis alsósai legalább filmen láthassák szeretett tanítójukat, aki ezzel is jelezte, ott van velük minden pillanatban. És az orvosok, nővérek és egészségügyi dolgozók mellett a pedagógus társadalom is hőssé vált, bizonyítva, hogy minden tekintetben lehet rájuk számítani. Mindenféle technikai háttér nélkül megugrottak a tanítványaikkal együtt egy olyan akadályt, amire nem sokan lettek volna képesek. Talán egyszer a megbecsülésükben is érezhető lesz mindez.

Ugyanis a pedagógus lét nem csupán munkát jelent, hanem szellemiséget és egész életre szóló elhivatottságot. Az örök értékek továbbadása, vagy ha úgy tetszik átmenekítése a következő nemzedékekre a legszebb vállalások egyike, amit ember tehet. Rajtuk múlik a jövő, gyermekeink, unokáink jövője. Mert nekik adatott meg a gyermeki lélek kimunkálásának csodája. Ez a munka most minden eddiginél nagyobb kihívások elé állította őket, ezért gyümölcseire, sikereikre ma, a pedagógusnap alkalmából is különös tisztelettel tekinthet a vírus okozta zűrzavarból ébredő ország.

Hitem és meggyőződésem, hogy az iskola mindenkor értékteremtő és kultúrateremtő intézmény, amely nem elégedhet meg azzal, hogy szolgai módon, pusztán megrendelői igényeket teljesít. És ezt most napokon, heteken, hónapokon át bizonyították is a pedagógusaink. Az elmúlt időszak bebizonyította, vajon miért is jelentenek sokunk számára örökös mércét, soha nem halványuló példaképet jelentenek ők. Hát becsüljük is meg őket eszerint…