Száz évvel ezelőtt egy nemzetgyilkossági kísérlet történt, a tárgyalásokra a magyar küldöttséget meg se hívták, s egy életképtelennek tűnő Magyarországot hoztak létre. Az első világháborúban kétszer annyi magyar katona halt meg, mint a második világháborúban. Az első világháború úgy ért véget, hogy Nagy Magyarország területén nem tartózkodtak idegen csapatok – kezdte megemlékezését Rétvári Bence.

Csak sajnos a háború utáni magyar kormányok a hazatérő 1.200.000 katonát leszerelték, és így szabad utat nyitottak a szomszéd államokból betörő 200.000 katonának. Eltelt két év a háború befejezése és a diktátum megszövegezése között.

A trianoni diktátum nem hogy kizárta a további háború lehetőségét, hanem megalapozta a második világháborút. Nem hogy nem hozott békét, hanem újabb, még pusztítóbb háború magvát hintette el és két gyilkos eszmének, a kommunizmusnak és a nácizmusnak is teret nyitott. Sokkal rosszabb állapotokat teremtett, mint ami a béke előtt volt.

Mondjuk ki: egy nemzetgyilkossági kísérlet történt, a magyarságot végleg el akarták törölni a Kárpát-medencéből. Elszámolták magukat.

Magyarország nem roppant bele ebbe a csonkításba, az élni akarásáról tett tanúbizonyságot.

A tudomány, a sport területén olyan eredményeink születtek az elmúlt száz évben, amely erről az élni akarásról szól. Mi vagyunk továbbra is a Kárpát-medence legnépesebb nemzete. (…)

Az elmúlt egy évszázadra visszatekintve elmondhatjuk büszkén, hogy

most a legerősebb Trianon óta Magyarország, most tud a legnagyobb eredményességgel fellépni és kiállni a határon túl és a diaszpórában élő magyarokért.

Széchenyivel együtt mondhatjuk, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, véget ért a száz év magány – zárta beszédét Rétvári Bence.

A megemlékezés közös imádsággal zárult.