- Én a katolikus egyház nevében szoktam ezt mondani, ezt az elcsépelt frázist: „Túl nagyok vagyunk, és nehezen mozdulunk”. De hát félretéve ezt a megjegyzést, hála Istennek, csak dicséretet tudok mondani a szolgálatban levő püspök társaimról és egyházi vezetőinkről. Nagyon gyorsan reagáltak. Tehát például ez a tény, hogy zokszó nélkül tudomásul vettük, vigyázni kell az idős emberekre, abbahagytuk a nyilvános templomi szolgálatunkat. Ilyen nem volt még az életemben egész biztos, de azt hiszem, nagyon régre vissza kellene menni, hogy önként mi a templomokat becsuktuk. Én azt hiszem, hogy azért a mi nagy egyházaink is érzik a felelősségüket, és nagyon gyorsan reagálnak a változó körülményekre.

- Ugye azt elmondta, hogy becsukták a templomokat és közben pedig ez az az időszak, amikor valószínűleg nagyon sok embernek rettentő nagy szüksége van a lelki támogatásra. Nyilván Önnek a befelé fordulás, az elcsendesedés az egy megszokott dolog, de valószínűleg nekünk sokkal-sokkal furcsább, sokkal nehezebb megélni, sokkal különösebb.

- De éppen ez az érdekes, hogy első hallásra az ember megdöbben, hogy mi becsukjuk a templomokat, és lassan-lassan döbbentem rá arra, hogy kinyíltak más kapuk. Hála a kommunikációs eszközökért és ezek karbantartóiért és működtetőiért, fölfedeztük az online közvetítéseket. Majdnem minden templomunkból a pap egyedül tartja a misét és otthon láthatják a hívek. Telefonos kapcsolatunk van, a televízió is tényleg olyan sok lehetőséget ad a misék közvetítésére. Engem is sokan felhívnak, én is az idős korosztályhoz tartozom. Erről hallok, nagyon sok idős ember megköszöni, hogy szomszédok átmennek meglátogatni őket, megkérdezik tőlük, hogy mi a szükséglete, bevásároljon-e, elhozzák a gyógyszert. A fiatalok megmozdulnak. Tehát én úgy látom, hogy miközben a templomi szolgálatunk egy kicsit háttérbe kerül, kinyíltak új lehetőségek és én azt hiszem, hogy kezdünk egyre inkább élni ezzel.

- Tudja mi az érdekes, hogy én azt látom, hogy több időnk van egymásra, de nem ehhez szoktunk. Nem biztos, hogy tudunk mit kezdeni ezzel a több idővel, ami egyébként most tényleg megadatna. Meg kell tanulni valószínűleg ezt is.

- Ahogyhallom, egy-két fiatal családtól - ahol a gyerekek otthon vannak, tehát egyre több helyen már a szülők is otthon maradnak -, hogy végre elkezdenek otthon társasjátékot játszani, beszélgetni, együtt ülnek az asztalhoz. Felhívják a nagyszülőket telefonon, vagy meglátogatják őket. Én azt hiszem, hogy ezek nagyon jó dolgok, újra kell tanulni a normális családi együttlétet. Meg tényleg, hogy odafigyelni a szomszédokra. Úgy tapasztalom, hogy most egész jó szinten tanuljuk ezt az új leckét.

- Valamelyik videó üzenetében arról beszél, hogy jó lenne nem ott folytatni, ahogy a járvány előtt abbahagytuk. Hisz abban, hogy tudjuk a javunkra fordítani ezt a helyzetet?

- Én úgy látom, hogy olyan komoly ez a helyzet, hogy itt minden józan ember el kell, hogy gondolkozzon egy kicsit. Persze rengeteg gondolat vibrál bennem. Csak úgy eszembe jutott, valamelyik hírben hallottam ezt, hogy Kínában mikor a karantén szabályozást bevezették rögtön megtisztult a levegő. Tehát vannak ilyen apró kis hozadékai is ennek az új helyzetnek, de én tényleg valahogy így gondolom, hogy be kell látnunk azt, hogy ez nem volt jó, amit eddig csináltunk. Egyik professzornak a nyilatkozatában hallottam, kicsit tréfásan azt mondja, hogy most már jó lenne abbahagyni ezt a nagy össze-vissza járkálást a nagyvilágban. Kicsit furcsa volt ez a megfogalmazás, de tényleg, miért kell állandóan külföldre menni nyaralni. Hát ez az én egyik mániám, hogy olyan gyönyörű ez a kis magyar hazánk. Ha tényleg pihenni akar egy család, jöjjön el hozzánk Nógrádba, vagy ide a Dunakanyarba. Szóval én azt hiszem, hogy ezeket most lassan mindenki egy kicsit számba veszi, hogy lehetne egy kicsit szelídebben, nyugodtabban, jobban egymásra figyelve élni.

- Főtisztelendő Úr! Ugye jön a húsvét, böjti időszak van. A hívő emberek ilyenkor templomba mennének. Ne menjenek? Most a templom alatt – mert értem, hogy a templomok be vannak zárva – de egyáltalán a szakrális cselekedeteket végig csinálni lebeszélné őket erről?

- Hát nem csak hogy lebeszélem őket, hanem el is várom tőlük, hogy fogadják el ezt az új helyzetet. És megint csak hozzáteszem azt, hogy amennyire lehet megpróbáljuk őket bevonni a szép húsvéti szertartásainkba. Persze furcsa lesz az üres templomban egyedül csak minket, papokat látni. De azért megszólal az orgona és ezek a szép szertartásaink azt hiszem, hogy mindenkinek a szívéhez közel vannak, akik eddig templomba jártak és otthonukban, televízión, rádión keresztül be tudnak kapcsolódni. Tehát én nagyon kérem őket, hogy ne szomorkodjanak most, majd eljön az idő, amikor újra örömmel visszajöhetnek, de most maradjanak otthon.

- Szerintem ez volt a tökéletes üzenet a beszélgetés végére.