Petőfi, Jókai, Irányi Dániel, Vasvári Pál vagy a dunakeszi hadi eseményekhez is köthető Hatala Péter 25 év országgyűlési és azon kívüli munkájának köszönhette sikerét. Mindannyian tanult, művelt ifjak voltak, akik az iskolában, önképző körökben, újságok szerkesztőségében csiszolták elméjüket. Ezt a reformkor tette lehetővé számukra, amelyben a magyar országgyűléseken értek el kisebb-nagyobb sikereket a nemzet vezetői. A forradalom ezekre a sikerekre épített, ezek adtak iránymutatást neki, ezeket gyorsította fel. A tizenkét pont összefoglalta mindazt, amire a magyar nemzet vágyott, és a szabadságharc megpróbálta megvalósítani azt. A Magyarországot ekkor vezető szellemi elit – Kossuth Lajos és Széchenyi István mellett olyan személyek kaptak helyet az első magyar felelős kormányban, mint Deák Ferenc, Szemere Bertalan, Eötvös József vagy Klauzál Gábor – felkészült volt arra, hogy az ország függetlenné váljon. Cselekedni akartak, és cselekedeteik révén nemcsak az ország, a nemzet jövőjét vagy a politika palettáját kívánták megváltoztatni, de az emberek mindennapjait is.

Látszólag nem jártak sikerrel, hiszen a szabadságharc nem győzött, nem győzhetett az egyesült orosz és osztrák seregek ellen. Amikor a világosi síkon Görgei Artúr Paszkjevics orosz tábornagy előtt letette a fegyvert, a nemzet szenvedett vereséget. A megtorlás, a száműzetés, a titkos emlékezések mellett ugyanakkor a magyar nemzetben megmaradt a remény, hogy "Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor." Ez az áhított jobb kor a kiegyezést követően elérkezett. Azután a kiegyezés után, amelyet Deák Ferenc az 1848-as alapokon kötött meg a nemzet nevében, a bécsi udvarral. Az ország fejlődésnek indult.

Ez ’48 sikere és öröksége mindannyiunk számára. Ünnep ez, hiszen ünnep volt 1848-ban is: vértelen forradalom – nemzeti színekben.