„A templom huszonhét méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló és Isten dicsőségét hirdető 287 kilós harang Gombos Miklós, aranykoszorús harangöntő mester műhelyében készült, Őrbottyánban.” – ismerősek az ehhez hasonló mondatok? Nem múlhat el hét, hogy a Szlezák vagy a Gombos név ne hangozzék el a Kossuth Rádióban, a déli harangszó felvezetésekor.
A nevelőapa, Szlezák László aranykoszorús mester az egyik legtermékenyebb harangöntő volt a múlt század húszas éveiben, egyben a családi tradíció megalapítója is. Tizenharmadik kerületi műhelyében készült harangjai még ma is szólnak. Gombos Lajos – a későbbi aranykoszorús mester – nevelőapjától, Szlezák Lászlótól tanulta a mesterséget és annak 1953-as halálát, valamint az államosítást követően, Őrbottyánban épített műhelyt. Örökét Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő mester vette át. Leghíresebb munkája a sevillai világkiállítás Makovecz-pavilonjába készített harangjáték, amely tizennégy harangból állt. Büszke rá, hogy a Vatikánban személyesen találkozhatott II. János Pál pápával. Tavalyi nyugdíjba vonulásáig legalább ezerötszáz harangon szerepel ott a neve. A Gombos név nem csak a belföldi, a külföldi piacot is meghódította. A környező országok majd’ mindegyikébe szállítottak már, de megszólalnak harangjaik Ausztráliában, Izraelben, Kamerunban, Tanzániában, és még a Mánusz-szigeteken is.
A jelenlegi főnök, Gombos Ferenc 38 esztendős vállalkozásszervező közgazdász, a negyedik generációt képviseli a családban. Természetesen ő is édesapjától tanulta a harangöntés művészetét. Ahogy mondja, már kisgyermekként is a nagypapa sarkában sertepertélt, igazi „műhelyedzett” embernek tartja magát, aki szinte játszva sajátította el a mesterség csínját-bínját. Célja, hogy tovább öregbítse a Gombos név jó hírét szerte a nagyvilágban. Fontos még, hogy fejleszteni, bővíteni tudja a műhelyt, mert a növekvő igények ezt követelik.
– Egy nappal előbb találkoztunk volna, de említette, Albertirsára kell mennie. Új megrendelés?
– Várhatóan igen, egy előzetes felmérésre kértek fel. Az evangélikus szeretetotthon kíván egy kis harangot állítani a nyolcvanadik évfordulóra, ha jól emlékszem.
– Ha kimondjuk azt a szót, öntöde, mindenkinek a tűz, a forróság, a ízzó, cseppfolyós fém jut az eszébe, de ha kiegészítjük azzal, hogy harangöntöde – annak rögtön lelke lesz, az egy egészen más dimenzió…
– Az ember számára a harang egy kicsit misztikus tárgy. Nagyon sokszor halljuk, de ritkán látjuk. arról még kevesebb az információ, hogyan készül. Minden harangnak személyisége van, felruházzuk emberi jellemmel. Sokszor a felirat is erre utal: Isten dicsőségére öntettek – engem. Az élőket hívom, a holtakat elsiratom.
- – Milyen fémből készül és mitől lesz szépen csengő hangja egy harangnak?
– A tradicionális harang 22% ónt tartalmazó vörösréz ötvözet. Ebből lesz egy olyan nagyon kemény anyag, ami gyönyörűen szól. Az öntéshez az anyagot 1150 Celsius-fokon cseppfolyósítjuk, maga az öntés mindössze három-öt percet vesz igénybe. Még hónapokkal ezt megelőzően, három, agyagból álló, úgynevezett minta kell ahhoz, hogy egy harang elkészüljön. A legalsó a harang magja, a középső az „álharang” – erre kerül rá a díszítés és a szöveg. Ezek tetejére jön a köpeny. Az álharang méretétől és keresztmetszetétől függ, milyen a harang hangja. Például egy 110 kilós harang „F-hangú”, egy 30 kilós „C-hangú” lesz. Ezt előre pontosan szerkeszteni lehet.
A mellettünk lévő műhelyben az édesapa, Gombos Miklós épp egy harang díszítésének aprólékos munkáját végzi. Viaszból készült betűket és mintákat vág ki nagy műgonddal, amelyek majd díszíteni fogják készülő harangjukat.
– A szövegek és a díszítések minden harangnál egyediek, ettől kel életre egy harang, vagy ahogyan a mester mondja, minden harangnak önálló identitása van, ettől is olyan gyönyörű a mi mesterségünk, de ezt a fiam már biztosan említette. A harangszóval Isten a házába hívja a híveket vagy éppen az utolsó útjára kísér egy eltávozott lelket.
Éppen itt tartunk, amikor megcsörren a telefonja, egészen pontosan megszólal a kiskunfélegyházi római katolikus templom 1350 kilogrammos gyönyörű hangú harangja. A telefonbeszélgetés végére kiderül, ez volt az első nagyharang, amit a mester elkészíthetett.
Tovább nem folytathatjuk, mert belép a legifjabb Gombos, az idén érettségiző Ferenc és emlékezteti édesapját, hamarosan indulniuk kell egy templomtorony felmérésére. A jelek szerint a családi hagyomány folytatódik. Mert mindig lesz, akiért megszólaljanak a harangok…
Jaberits Zsolt
Fotó: Jaberits Zsolt és harangontes.hu
