Tuzson Bence: A szeretetteljes felkészülés az ünnepre mindnyájunknak fontos, mert nemcsak jelképesen, de lelkileg is összeköti a családot – nyilatkozta a Dunakeszi Polgár városi magazin karácsonyi lapszámában adott interjúban.
Az idei karácsonyunk végre ismét olyan lehet, amilyennek szeretnénk, összegyűlhetünk, együtt lehetünk és együtt ünnepelhetünk a szeretteinkkel, és azt hiszem, hogy a gyerekeink számára is ez lesz a legnagyobb öröm – fogalmazott a lapunknak adott interjúban Tuzson Bence, városunk és térségünk országgyűlési képviselője, akit az adventi időszakban a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó családi szokásaikról kérdeztünk. Mint az ötgyermekes édesapa elmondta, ők a feleségével egyedi adventi csomagocskákat készítenek a gyermekeiknek, amelyekben minden reggel más és más apró meglepetéseket találhatnak. Mivel ők a családban már mindnyájan megkapták a harmadik védőoltást is, az idén nagyobb összejövetelt terveznek, amelyre eljönnek a képviselő szülei, testvérei, és a testvéreinek a gyermekei is.
– Advent időszaka van, ezért szeretném, ha nemcsak arról az aktív képviselőről beszélnénk, akivel rendszeresen találkozhatunk és láthatjuk a városunkban, csakúgy mint a térség más településein is, hanem ötgyermekes édesapaként Tuzson Bencéről, a családapáról is. Mennyire tud odafigyelni a sok közéleti munkája mellett a családra, a készülődésre?
– A rengeteg munkája mellett valóban rohanó életet él egy képviselő, különösen akkor, ha felelősségteljesen képviseli az itt élő emberek érdekeit, elkötelezett a régióban elvégzett fejlesztések, illetve a települések jóléte mellett, amelyekben erre a feladatra megválasztották, s amelyek érdekeiért dolgozik a parlamentben. A legfelelősségteljesebb feladata a magánembernek azonban mindig a családjában kezdődnek. Amikor tehetem, természetesen én is a családommal vagyok, és igyekszem sok időt eltölteni a gyermekeimmel, akik között viszonylag nagy a korkülönbség: a legidősebb fiam már tizenhat éves, a legfiatalabb pedig most lesz tizenegy hónapos. Szülőként úgy látom és tapasztalom, hogy minden életkorban vannak különleges szépségei azoknak a feladatoknak, amelyek egy apára hárulnak. Más és más örömei vannak annak, amikor a gyermekeink tizenhat, nyolc-tíz évesek, vagy egészen picik, alig néhány hónaposak. Az advent időszakában pedig hatványozottan éljük meg ezeket az érzéseket, ezeket az örömöket, hiszen ilyenkor már mindig minden a karácsonyi készülődésről szól.
– Vannak a családban az adventhez kötődő szokásaik, hagyományaik?
– A feleségemmel minden évben kis adventi csomagocskákat készítünk a gyermekeinknek, így ezek mindig egy kicsit másak, mint a korábbiak voltak, valamiben mindig egyediek. Az idén a csomagocskákat kis tapaszokkal az üvegablakra rögzítettük, s ezekben a gyerekek minden nap más és más apró kis meglepetéseket találnak reggelente, egészen karácsonyig. Ez egy olyan izgalmas és szeretetteljes felkészülés az ünnepre, ami mindnyájunk számára fontos, nem is elsősorban az ajándékok miatt, hanem azért, mert nemcsak jelképesen, de lelkileg is összeköti a családot. A közös ünneplés pedig egy olyan alkalom, amelynek élménye az utóbbi időben csak ritkán adatott meg nekünk, nemcsak a munka miatt, hanem azért is, mert a koronavírus-járvány miatt nem volt alkalmunk összegyűlni, olyankor sem, amikor ez lett volna a természetes, vagy a megszokott, és bizony a szülőkkel, nagyszülőkkel is nehezebben tudtunk találkozni. Nálunk a családban már mindnyájan be vagyunk oltva, a harmadik vakcinát is megkaptuk mi is, a szüleim is, úgyhogy az idei karácsonyunk végre ismét olyan lehet – mert a tavalyi nem olyan volt –, amilyennek szeretnénk: összegyűlhetünk, együtt lehetünk és együtt ünnepelhetünk. Azt hiszem, hogy a gyerekek számára is ez lesz a legnagyobb öröm.
– Az ünnepi készülődésbe a konyhában is be szokott segíteni?
– A karácsonyi készülődésben csak nagy ritkán akad feladatom a konyhában, ez inkább húsvét táján jellemző rám, olyankor ugyanis mindig az én feladatom a sonkafőzés. El kell azonban mondanom, hogy a feleségem kiválóan főz, én nem is tudnék még csak a nyomába sem érni, akkor sem, ha nagyon igyekeznék. Neki ez valahogy kisujjból szokott sikerülni, és olyan gyorsan el tud készíteni különféle ételeket, hogy az hihetetlen. Úgyhogy a konyha az ő felségterülete, amit ő ural is, de most már nem egyedül, mert a kislányom mindig részt vesz a nagy sütés-főzésekben. Sőt, főleg a sütésben, mert bár még csak tízéves, de időnként magától, egyedül készít el dolgokat, nem is veszi észre az ember, hogy történik valami a konyhában, és egyszer csak kis sütemények, vagy más meglepetések kerülnek elő.
– Mit terveznek a családdal az idén karácsonyra?
– December 24-ét mi általában szűkebb családi körben töltjük, tehát szentestén együtt vagyunk a feleségemmel és a gyermekeinkkel. Kiskoromban az volt a szokásunk, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel 25-én és 26-án meglátogattuk a nagyszüleimet, egyik nap az egyik nagyszülői házhoz, másnap a másikhoz mentünk vendégségbe. Az idén 25-én lesz együtt a nagycsalád, a testvéreimmel, a testvéreim gyermekeivel, a nagyszülőkkel, tehát egy jó nagy összejövetelt tervezünk. Azt hiszem, hogy rá is fér ez most már a családra.
– Ötgyermekes édesapaként hogyan látja a most elfogadott gyermekvédelmi törvényt?
– Engedje meg, hogy egy kicsit megvilágítsam ennek a kérdésnek a hátterét. Láthatjuk ugyanis, hogy az európai politikai térben vannak olyan lopakodó törekvések, amelyek egyre többet kívánnak elvonni a tagállamok jogköreiből. Nekünk, mint nemzetállamnak határozottan fel kell lépnünk ezzel szemben, ez egy kormányzati küzdelem. Ma azonban már vannak olyan területek is, amelyekben kifejezetten be akarnak avatkozni az emberek magánéletébe. Ezt nem szabad megengednünk! A gyermekvédelmi törvény pont egy olyan érzékeny területet érint, amelyben nem engedhetjük meg, hogy ránk erőltessék a törekvéseiket, ez pedig a gyermekeink nevelésének kérdése. Abba, hogy én a gyermekeimet hogyan nevelem, milyen iskolába járatom, milyen formában és milyen elvek alapján végzem el a szexuális felvilágosítását, nem szólhat bele senki sem kívülről, nagyon fontos, hogy ebben a szülő joga maradjon meghozni a legfontosabb döntéseket. Most azt látjuk, hogy Európában ezt a jogot meg akarják vonni a szülőktől, a családoktól, mert a propagandájukat be szeretnék vinni az iskolákba. Az iskolának azonban az oktatásról kell szólnia, a gyermek tanuljon meg ott írni és számolni, s persze fontos, hogy erkölcsi nevelést is kapjon, de egy bizonyos határt nem lehet átlépni. S ezen a határon már átlépnek a jelenleg tapasztalható európai törekvések. Azért van szükség ebben a kérdésben népszavazásra, mert az ilyen törekvéseknek általában az ilyen határozott akaratnyilvánítások tudnak a leghatározottabban megálljt parancsolni. Ha ugyanis a magyar embereknek az az álláspontja, hogy meg kell őrizni a szülők jogait a gyermekeik nevelésében és felvilágosításában, akkor ennek védelmében határozottan ki is tudunk állni.
Szabó Palócz Attila
Fotó: Ligeti Edina
