„A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Mindszenty József fenti, 1956. november 3-i rádióbeszédében elhangzott idézettel kezdte ünnepi beszédét Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője október 21-én délután, az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója emlékére, a szobi József Attila Művelődési Házban rendezett városi ünnepségen.
A politikus felidézte az ünneplőknek, hogy 1956-ban már nyolc éve éltek a kommunista diktatúrában fiatalok és idősek egyaránt, amikor kitört a forradalom. A diktatúra közel egy évtizede alatt elszenvedett jogsértések és megtorlások súlyossága miatt a szabadságukért küzdő magyarok az életüket is hajlandóak voltak kockáztatni. „Korábban voltak valakik, volt valamilyük, most már egyenlőek lettek a nincstelenségben, egyenlőek lettek a hajléktalanságban és a kiszolgáltatottságban. Ezért voltak nagyon sokan, akik akkor, 65 esztendővel ezelőtt fegyvert fogtak. S azért, mert, ahogy Mindszenty József is fogalmazott: ’szabadon akartak dönteni arról, hogy miképpen éljenek’ – emelte ki az államtitkár.
Rétvári Bence az ötvenes évek belpolitikai viszonyaira utalva kifejtette, hogy mindenhol jelen volt a kommunista diktatúra. „A nemzeti szimbólumokat lecserélték és helyette vörös zászló lett, a piros-fehér-zöldbe betették a vörös csillagot, sarló-kalapácsot, mindenhol a nemzetközi ideológia színei és a nemzetközi ideológiának a jelképei, szimbólumai jelentek meg, kiszorítva a magyar nemzeti szimbólumokat, a kettős keresztet, vagy az Árpád-házi királyok jelképét” – idézte a korszak mindennapjait átható politikai döntések következményeit.
Az államtitkár emlékeztetett a kommunista diktatúrában rendezett felvonulásokra, amikor a munkahelyeket kötelezték a részvételre, a kötelező kisdobos és úttörőmozgalomra, megpróbálták átnevelni a következő nemzedéket, ahelyett, hogy családi értékek alapján szervezték volna saját életüket az emberek. „Egy ilyen időszak volt – ahogy Mindszenty fogalmazott -, amikor nem akarták elviselni az emberek, hogy továbbra is mások döntsék el, hogy miképpen éljenek” – hangoztatta az országgyűlési képviselő.
Nemzetközi kitekintésben a párizsi békeszerződésről szólva rávilágított: „a Szovjetuniónak fennmarad a joga magyar területen olyan fegyveres erők tartására, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet övezetbe való közlekedési vonalait fenntartsa. S tudjuk, hogy ’55-ben kivonultak a szovjet csapatok Ausztriából” – ismertette, majd élesen bírálta a nyugati tagállamokat, melyek közül egyetlen egy sem emelte a szavát, amiatt hogy a szovjet hadsereg ugyanakkor Magyarországról nem vonult ki. „Semmilyen nemzetközi jogalapja nem volt a Szovjetuniónak arra, hogy Magyarországot megszállva tartsa” – mondta. Hozzátette: a nyugati államok, a szabad világ választott vezetői a béketárgyaláson – Jaltában és mindenhol máshol – elviselték azt, hogy Sztálin az emberek tízmillióit, Közép-Európában mintegy százmillió embert egy általuk is tudottan, ismerten diktatórikus rendszer részévé tegyen, megszállja az országokat. „A szabad világnak akkor ehhez egy rossz szava nem volt, melynek máig ható tanulsága, hogy nekünk kell kiállnunk nemzeti érdekünkért” – jelentette ki.
Az ünnepi szónok felolvasta Örkény István nyilatkozatát, amely 65 évvel ezelőtt nem hangozhatott el a Szabad Kossuth Rádióban, de megmaradt az utókornak: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Majd a 15 éve elhangzott kinyilatkozást is idézte: “Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” „Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”
A két idézettel összefüggésben arról beszélt, hogy a magyar emberek nem tudják elfogadni azt, ha azok hazudnak nekik, akiknek őket kellene szolgálniuk, melynek következtében egyre rosszabbul élnek, súlyos anyagi és gazdasági helyzetbe kerülnek.
„Ezért mennek ki ilyenkor az emberek az utcára és követelnek igazságot, amit a hatalom nem szokott elviselni, pedig nyilvánvalóvá vált a hazugsága. Ilyenkor jön az utcai erőszak a békésen tiltakozó emberek ellen. Ez történt 15 évvel ezelőtt is.”
Ismét egy 65 évvel ezelőtti idézettel mutatott rá a diktatúrára: „Október 25-én ezt mondta Kádár János: ’Pártunk vezetősége teljes egységben állást foglalt amellett, hogy az államhatalom ellen irányuló fegyveres támadást minden lehetséges eszközzel vissza kell verni.’
Majd Gyurcsány Ferenc 2006-ban tett kijelentését idézte: „Uraim, önöknek az a dolguk, hogy védjék meg a közlekedési közbiztonságot, ehhez használjanak fel minden eszközt, ami törvényesen a rendelkezésükre áll.”
Rétvári Bence szerint kísérteties a történet, hogy egymástól 50 év távolságra is mennyire hasonló mondatok hangozhattak el. Rávilágított arra is, hogy elmaradt az a segítség, amit 1956-ban a Szabad Európa Rádió és néhány újságcímlapján megjelent ígéretek tápláltak a szabadságukért küzdő magyarokban. „A segítséget, akkor nem kaptuk meg, de néhány évtized után Magyarország mégis szabaddá vált” – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő, aki fontosnak tartja, hogy minden diáknak beszélni kell az ’56-ban történtekről, mert ők a jövő szabadságharcosai.
„Nagyon bízunk abban, hogy nem kell tankok ellen küzdenünk, nem kell fegyvert fogni, senki sem szeretné ezt, mert a békénél fontosabb érték nincs” – zárta ünnepi beszédét Rétvári Bence, aki azt is hozzátette: „De bízunk benne, hogy minden nemzedékben lesznek szabadságharcosok Magyarországon, akik nem félnek szembe szállni akár a hatalommal, akár külső vagy belső elnyomó erővel és küzdeni a szabadságért.”
Az ünnepi beszédet követően a szobi Szent László Gimnázium diákjai korabeli filmrészletekkel és a napvilágot látott beszédek, nyilatkozatok mély átéléssel tolmácsolt felolvasásával méltóképpen emlékeztek meg ’56 hős forradalmárairól, a nemzet szabadságáért és függetlenségéért életüket is feláldozó hazafiakról.
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
