A világot sújtó koronavírus-járvány hazánkban is 2020-ban okozta a legnagyobb emberi, társadalmi, gazdasági és kulturális veszteséget. A rendkívül nehéz, emberpróbáló időszakon a közös összefogás eredményeként mindannyiunk örömére sikerült átlendülnünk az idei esztendőben. Újraéledt a gazdaság, színesebbé váltak mindennapjaink, sok egyéb mellett újra élvezhetjük a kulturális programok lélekemelő élményét.
A Dunakanyar településein megvalósított rendezvények közül ezúttal a Vác Civitas Szimfonikus Zenekar és a Dunakanyar Szimfonikusok nagy érdeklődéssel kísért kikötőkoncert-sorozatát helyezzük az érdeklődésünk fókuszába, amelyről Sándor Bence karmesterrel, a zenekar művészeti vezetőjével beszélgettünk.
– A nagy érdeklődéssel kísért kikötőkoncertek előtt már tavaly – a koronavírus-járvány miatt – karanténkoncerteket adtunk a járványügyi előírások szigorú betartása mellett. Számos alkalommal koncerteztünk egy-egy lakótelepi parkban, ahová eljöttek a zenekedvelők, vagy az erkélyekről hallgatták az 5-10 fős kamarazenekarunk játékát. Ezeken a koncerteken nem a 40-50 fős Vác Civitas Szimfonikus Zenekar játszott, hanem az együttes tagjaiból szerveződött kisebb létszámú kamarazenekar szórakoztatta a közönséget.
– A kitapintható sikeren felbuzdulva szervezték meg az idei kikötőkoncerteket?
– Ezt is mondhatnám, de a tényekhez hozzátartozik, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatot írt ki hajókon, vízi eszközökön vagy vízparton szervezett koncertek szervezésére. Sikeresen pályáztunk, és ennek köszönhetően az idei nyáron 88 kikötői hangversenyt tartottunk a Duna menti települések hajókikötőiben.
– Kimondani is sok a 88 koncertet, hogyan szervezték meg, hogy tudták megtölteni zenei élménnyel a műsoraikat?
– Természetesen komoly szakmai előkészületek előzték meg a nyolc település kikötőjében adott 88 koncertet, hogy a közönség számára maradandó élményt nyújtsunk. Ezért két együttes, a Vác Civitas Szimfonikus Zenekar és a Dunakanyar Szimfonikusok művészei adták a koncerteket. A Duna északi partján, Vácon, Verőcén, Nagymaroson, Zebegényben és Szobon pénteki, szombati napokon és vasárnaponként a Vác Civitas Szimfonikus Zenekar művészeiből alakított kamarazenekar, míg a déli parton, Esztergomban, Dömösön és Visegrádon a Dunakanyar Szimfonikusok zenészei játszottak.
– Eddig nem igen hallottunk a Dunakanyar Szimfonikusokról, új formáció, vagy részben a Civitas tagjai alkotják az új együttest?
– Is-is. Az alapvető célom – és ezért hoztuk létre a Dunakanyar Szimfonikusok zenekart -, hogy a Duna mindkét partján élők zenei igényét ki tudjuk szolgálni a Dunakanyarban. A 30 ezer fős Vác Város Önkormányzata szerződéses formában támogatja a Vác Civitas Szimfonikus Zenekart. A pozitív visszajelzések és megkeresések alapján ilyen szerződéses együttműködést szeretnénk kialakítani a Dunakanyar kisebb településeivel is, amelyeken igény van a zenei koncertekre, iskolai előadásokra, bemutatókra. A két művészeti együttes magas színvonalon tudja kiszolgálni a Dunakanyarban élőket és az idelátogató turistákat.
– E szerint a Duna nem elválasztja, hanem „zenei hidat” épít a két parton élők között?
– Abszolút így van. Sőt, még a Dunán is muzsikálunk, hiszen számtalanszor adtunk koncertet a nagy népszerűségnek örvendő dunai hajókörjáratokon.
– A szimfonikusok nevének hallatán komolyzenei koncertekre gondol az ember. A nyári időszak és a kikötői környezet mennyire határozta meg a műsorválasztást, milyen műveket játszottak a zenekarok?
– A zenekar létszáma és a műsor repertoárja mindig igazodik az igényekhez és a környezethez. Ezt úgy tudnám példával is illusztrálni, hogy a Dunakanyar nagy városaiban, például Vácon, Dunakeszin, Esztergomban vagy Szentendrén igény van a nagyzenekari koncertekre, ahol egy-egy előadásra eljön 300-400 ember. A kisebb településeken – mint Kismaros, Nagymaros, Szob, Dömös vagy Visegrád – nem indokolt a nagy létszámú zenekarral fellépni, mert csak 30-40 ember hallgatja az előadást. Ezért ezeken a helyeken az 5-10 fős kamarazenekaraink adnak koncerteket. Ők játszottak a kikötőkoncerteken is.
– De hasonló a kulturális, a művészeti élmény, mint a nagyzenekaros előadáson?
– Abszolút. Ezeken a kikötőkoncerteken nemegyszer táncolnak az emberek, hiszen ezek nem klasszikus öltönyös, nyakkendős műsorok. Az a célunk, hogy a művészeti élmény mellett jól érezzék magukat az emberek, akik könnyed nyári öltözékben, akár lángossal a kezükben odajönnek a kikötőbe és élvezik a muzsika dallamait. A műsorban mindig van komolyzenei blokk, de nagyon sok filmzenét, átiratot, Beatles-számokat játszanak a srácok. Teljesen populáris, családoknak, mindenkihez szóló, könnyen „fogyasztható” szabadtéri zenét játszanak a minizenekarok.
– Beköszöntött az ősz, vége van a nyári kikötőkoncert-sorozatnak. Mi a tapasztalatuk, hogyan fogadta az új programot a közönség?
– Művésztársaim nevében is örömmel mondhatom, hogy nagyon működik, nagyon megkedvelték az emberek. A Dunakanyar turisztikai szempontból kiemelt része Magyarországnak, rengeteg turista keresi fel, amit elősegít a dunai hajókörjáratok elindítása és olyan, ezreket vonzó programok, mint az Ipoly Feszt, a nagymarosi VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó, a Börzsöny Ring, de említhetem a Duplakanyar futóversenyt vagy a felújított dunai szabad strandokat. Nagyon kedvelt és látogatott a Dunakanyar, ezért jövőre is szeretnénk megszervezni – a hagyományos bérletes koncertjeink mellett – a kikötőkoncerteket is, melyek sikert arattak az emberek körében.
Vetési Imre
