Az ország, de bátran állíthatjuk, hogy az egész világ megszenvedte a koronavírus-járványt. Eleinte csak a Maradj otthon! jelszó és az arcmaszk kötelező viselése nehezítette az életünket, de elmaradtak a korábbi társadalmi események, s ami még rosszabb, megszűntek munkahelyek, illetve sokan kényszerültek otthonról dolgozni. Az egész ország félgőzzel, alapjáraton létezett. Akik eleinte nem vették komolyan ezt a nyakunkba zúdult vészt, előbb utóbb maguk is tapasztalták ismerőseik körében, hogy akadtak, akik kórházba kerültek, s bizony halottakról is kaptunk híreket. Sőt, voltak esetek, amikor a szülők halála miatt gyermekek maradtak árván, félárván. Amikor gyermekekről van szó, az már valóban szívet ütő eset, ami minden jó érzésű embert elgondolkodtat.
Ezt érezhette át az Áder házaspár, akik valóban nemzetben gondolkodnak, s tettek felajánlást a vírus miatt árván maradt gyermekek sorsának javításáért.
Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott a Dunakeszi Civilek Baráti Köre, akik az alagi Szent Imre-templomba szerveztek jótékonysági estet július 2-án estére. Pedig, ahogy azt a főszervező Skripeczky István ismertette, Magyarországon 800 gyermek vesztette el egyik, vagy mindkét szülőjét, ám hála Istennek, Dunakeszin és a környező településeken nem tudunk ilyen esetről. Érezzük azonban, hogy segíteni ettől függetlenül nekünk is kell! Neves vendégeket, előadókat, művészeket hívtak meg, s a templom meg is telt jóérzésű és a nemes cél érdekében szívesen adakozó emberekkel. Ha az elvesztett szülők okozta fájdalmat csökkenteni nem tudjuk, legalább a terheken könnyítsünk!
Mi végre vagyunk a világon? – tette föl a kérdést dr. Kisida Elek sebészprofesszor, a Százak Tanácsának tagja. Ahogy ő fogalmazott az tömören a következő: Visszatekintve életünkre jó, ha azt mondhatjuk, hogy az életben a nagy bajokat megharcoltuk és közben mások kárára nem voltunk. Aki hisz Istenben, annak ezzel el kell számolnia. Mi a fontos az életben? Értelemmel és szabad akarattal választanunk kell sötétség és világosság, jó és rossz között. Ezt kellett megtanulnunk.
Balczó András többszörös olimpiai aranyérmes és világbajnok öttusázó, 12 gyermek édesapja rendkívüli átérzéssel éli át az árván maradt gyermekek helyzetét. Meghatottan fejtette ki, hogy Magyarország most vizsgaidőszakban találja magát, amikor 800 apátlan vagy anyátlan gyermek kopogtat szívünk ajtaján. Mindenki döntse el, hogy hogyan tud vizsgázni az Áldás, a Szeretet, a Megértés, és más lelki tényezők tükrében. Emberek, gyerekek sorsáról van szó. Az Istenbe vetett hit ebben is segít. Tudni kell, ha feláldozunk valamit, anyagi javakat, akkor az busásan megtérül, lesz erőnk, öröm, szeretet! Ezeket az árva gyerekeket nem csak etetni kell, hanem szeretni! – s ez a legfőbb feladat.
Balczó András feleségének, a 12 gyermekes édesanyának, Császár Mónikának (olimpiai bronzérmes tornász) Skripeczky Ákos ötvösművész egy saját készítésű nyakéket ajándékozott tisztelete jeléül.
Az elhangzott, megszívlelendő beszédek mellett több hangulatos ének előadást hallhattunk Arany Évától és László Andreától. Sziklay Szeréna 1921-ben írt Magyar hiszekegy – Hitvallás című versét Guttmann Vilmos szavalta el. Végül Zádor Éva (hegedű) és Zádor Dénes (ének) Schubert: Ave Maria című művét adták elő, melyet kitörő tapssal köszöntek meg a jelen lévők.
Zárásként Kovács Ilona a következőkben ismertette a jótékony est eredményét: „Boldogok lehetünk, mert a sajnálat mellett a szívünk, a lelkünk, az együttérzésünk segítségnyújtásra ösztönzött minket. … Az adakozók jóvoltából 600.000 forint jött össze és további 100.000 forintot adományozott erre a célra Dunakeszi Város Önkormányzata, melyet a jelenlévők előtt Sipos Dávid alpolgármester adott át a szervezőknek.
A köztársasági elnök és felesége által elindított gyűjtéssel és az árvák gondjainak segítésével megbízott Regőczi István Alapítvány számlaszámára utaljuk át az összeget. Köszönet az adakozóknak, az előadóknak és a szervezőknek, a szorgos civilkörös tagjainknak.”
Windhager Károly (Dunakanyar Régió)
Fotó: A szerző és dunakeszipost.hu
