...vannak-e a Mennyországban állatok? Ezen a kérdésen valószínűleg már mindenki elgondolkodott, aki valaha is kezébe vette a Bibliát, akár úgy mint hívő, és akár úgy is, mint a világ dolgain gondolkodó, a természet gyönyörű rendjére rácsodálkozó „laikus”, ámde nyitott gondolkodású ember. Kell, hogy legyenek, mert különben mi lenne azokkal, akik egy „állatszerető” élet után oda jutnak? Hogyan találnák meg e nélkül a kiérdemelt örök boldogságot?
Elment Nagy Anikó állatvédő barátunk, a Dunakeszi Civilek az Állatokért csoport alapítója, egyik vezetője, szíve és lelke. Sok állatvédő kezdeményezés értelmi szerzője és mozgatója volt, azonban szerénysége és csendes természete azt diktálta, hogy ne álljon ki a reflektorfénybe. A reflektorfénybe, mondom, ahol már valamilyen szinten koncentrálódik a közfigyelem… De közben a pergőtűzbe nagyon is kiállt: ha elhanyagolt, rosszul tartott állatért kellett küzdeni, bizony az első sorban harcolt. Ha viszont megjelentek a kamerák… „Nyilatkoznom már nekem kellett…” – mondta társa, Ildikó, akivel a kezdetektől együtt karolták fel a helyi állatvédelmet, és aki az alábbi módon beszélt Anikóról:
„Anikó nagyon szeretett itt élni. 2008-ban lett Dunakeszi lakos. A 2013-as árvíznél már csónakkal az állatokat mentette a Dunakanyarban. Több állatot is hazahozott ideiglenesen akkor, akik később visszakerülhettek a gazdáikhoz. Ő volt az ötletgazda, a csendestárs, aki mindig maga elé tolt, ha beszélni kellett. Ő találta ki 2017-ben a Szilveszteri Állatvédelmi Ügyeletet a térségben, a Dunakeszi Kutyás Pikniket, az örökbefogadott és fekete kutyák szépségversenyét. Tőle indult el a BOK csarnokban a háborús Ukrajnából az állatokkal érkezők megsegítésére létrejött és két évig működő Animal Aid Budapest csoport. Ezzel a kezdeményezéssel kb. 5000 állat és ukrán gazda köszönhette neki a segítséget. Na meg a magyar állatvédelem is, hogy nem szakadt ez a teher a menhelyekre. Az ő kezdeményezésére számolták fel hosszú évek után a Csörög-Sződ-Sződliget határán sokáig fekvő több hektárnyi illegális szemétlerakatot. Mindig a háttérben maradt, nem akart soha hírnevet, elismerést, de neki köszönhetjük, hogy Dunakeszin van egy kis csapat, aki szívvel-lélekkel küzd az állatvédelemért. Ez a Dunakeszi Civilek az Állatokért. Tovább fogjuk vinni az ő kívánsága és elvei szerint ezt a munkát. Nekem és a csapatunk tagjainak nem csak társ, barát volt, de lelkiismeretes állatvédelmi munkája, tudása, szerénysége példakép marad.”
Anikótól november 3-án, 18 órakor veszünk búcsút Dunakeszin, a „Keszi Kőnél”, csendes gyertyagyújtással. Az esti kutyaugatás arra emlékeztetett, hogy hátha őt is így üdvözlik odafent egykori kis barátai és pártfogoltjai, amikor belép azon a bizonyos kapun.
Csillag Ildikó
Nyíri Márton
