Oberczián Géza a Kárpát-medencei Kortárs Magyar Irodalmi Estek Dunakeszin programsorozat második állomásaként a József Attila Művelődési Központban beszélgetett írótársaival: Temesi Ferenc (Kossuth-díj), Száraz Miklós György (Magyarország Babérkoszorú-díj).
Fater, Apa, Apám, Apukám – mondjuk viszonyunk szerint a férfi szülőnkre. A szabályok atyjára, egyik első példaképünkre. Mivel létezésünk első pillanatától fogva tudunk róla, azt hisszük ismerjük, sőt véleményünk van róla – már egészen korán – hogy jó ember-e vagy rossz, sokra vitte-e az életben vagy nem, hibáztatjuk vagy felnézünk rá, de mindenképpen viszonyunk van hozzá. Ez a kötelék akkor sem szűnik meg, amikor meghal, de a viszonyunk változik. Az a pillanat, amikor belépünk a régi dolgozószobájába és elkezdjük szortírozni egy élet hagyatékát, sok mindent megváltoztathat. Néha tudunk egy-egy titkot apánk életéből, de nem találunk bizonyítékot rá és a képzeletünkkel dolgozunk rajta tovább, mint Oberczián Géza az Áramlásban; néha rájövünk, hogy az apánk több volt, mint vártuk, ahogy Száraz Miklós György Apám darabokban című regényében; néha sok mindent tudunk, mint Temesi Ferenc Apám című művében, de a megfigyelési akták valósága minden képzeletünket felülírja.
Három író beszélgetett egymással apákról és nemzőkről szókimondóan, mégis emelve családjuk emlékét. Nehéz este volt, súlya volt. De nem olyan nehéz, mint megszerezni és feldolgozni ezeket a kusza, erőszakban és árulásokban gazdag történeteket, a hihetetlen sztorikat, a boldogulást olyan történelmi korszakokban, ami a kilencvenes évektől felnőtt nemzedék számára gyakorlatilag elképzelhetetlen. Ezek a regények még őrzik annak a kornak a lenyomatát, amelyben az árulás természetes volt, a naivitás életveszélyes és bárkit bármikor el lehetett vinni néhány évre kényszermunkára. És hisszük vagy nem, a generációkon keresztül átívelő traumák és ferdítések minket is tesznek valakivé: erőssé vagy gyengévé, törtetővé vagy megalkuvóvá, kérdezővé vagy megmondóvá.
Az indítóok mindhárom szerzőnél más volt.
Temesi Ferenc Kossuth-díjas író elmesélte, hogy több mint kétszáz oldal besúgó anyagot kapott édesapjáról. A feldolgozás folyamatáról úgy nyilatkozott, hogy megrendítő volt olvasni, amikor apja legjobb barátait fedezte fel a sorok között egyes számára beazonosítható események kapcsán. Elmondása szerint íróként is hihetetlen történeteket találtak ki a családjáról a hajdani besúgók.
Száraz Miklós György családja sokáig úgy tudta, hogy apját kivégezték. Később azonban kiderült, hogy tíz év börtönt kapott. Mindig érdekelte, hogy az ezek után priuszossá vált apja később hogyan válhatott kultúrház igazgatóvá. Amikor a katonai elhárításnál érdeklődött az apjáról – akit tudta, hogy megfigyeltek, tehát méternyi anyagai lehettek – csupán másfél ujjnyi magasságú iratot adtak ki róla.
Oberczián Géza édesapja a Nemzeti Színházban rendezett, 1952-ben ismeretlen okokból két évre Recskre vitték és a halála után sem derült ki miért, de ezek után hosszú ideig csak segédmunkásként dolgozhatott. Végül ő lett Magyarország első tulajdonképpeni reklámfőnöke.
Összezavarodva, de elgondolkodva jöttem el az irodalmi estről, azt kaptam, amire nem számítottam, amit egy irodalmi regénytől is várunk: megmozgatott és kibillentett, kényszerített, hogy újragondoljam kényelmes és biztonságos életemet.
A programsorozat következő alkalma október 3-án ismét a könyvtárban kerül megrendezésre, amikor Szöllősi Mátyás József író, költő fotográfussal találkozhatunk.
