A sors kereke idén áprilisban egy kedves ismerősömmel, Csukás Ilonával, Lonával sodort össze. A Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár lehetőséget biztosított nekünk egy közös kiállítás megrendezésére. Béres Magdi ötlete volt ez a bemutató, ő mindkettőnk munkáit ismerte, hiszen megjelentek alkotásaink az általa szerkesztett Sorsszemcsék című antológiában. Közös munkánk során sokat beszélgettünk az amatőr festők mindennapjairól, Lona munkásságáról. Ebből adnék át Önöknek most néhány gondolatot:
Milyen érzés volt nyomtatásban látni a képeidet? – kérdeztem Lonát.
– Az az igazság, hogy a szomszédomtól hallottam először arról, hogy készül egy antológia, amihez illusztrációkat is várnak a Dunakeszin alkotó művészektől. Gondoltam, beküldök pár pályaművet én is. Nagyon felemelő érzés volt, mikor először láttam a képeimet „visszatekinteni” egy könyv lapjairól.
– Mikor kezdtél festeni?
– Régebben nagyon sokat rajzoltam, pedagógusként számtalan dekorációt készítettem, de nem igazán volt időm akkortájt arra, hogy fessek is. Nyugdíjba vonulásomkor kezdtem el újra rajzolgatni, majd, amit addig nem mertem sokáig, először próbáltam az akrilfestéket alkalmazni a munkám során.
– Mi a kedvenc technikád? Témád?
– Általában a netről másolok olyan képeket, amikbe első látásra beleszeretek, amikről úgy érzem, meg kell festenem hozzám közel álló témájuk (épületek, mediterrán tájak, légiesen táncoló emberalakok, virágok,
hullámzó drapériák) vagy gazdag színviláguk miatt. Nagyon szeretek akrillal dolgozni. Egyszer próbáltam olajtechnikát is alkalmazni, sajnos a lassú száradása miatt hosszú időre felhagytam vele.
– Tanultál valaha festeni? Van kedvenc festőd?
– Soha nem tanultam, nem voltak segítőim. Megfigyeltem a képeket, próbáltam kikeverni az ott látott színeket. Minél többet festettem, annál könnyebben ment. Csodálom Vladimir Volegov, Gleb Goloubetski, Monika Luniak munkáit és még számtalan festőt nagyra értékelek.
– Van egy Facebook-oldalad is, melynek címe Lona galéria. Ott olvastam, hogy megrendelésre is készítesz képeket.
– Igen, de mára sajnos egyre kevesebben keresnek ilyen igénnyel. Persze, ha volna érdeklődő, szívesen fogadnám.
– Úgy tudom, ez volt az első kiállításod, melyet Szabó Péter író, festőművész, zenész nyitott meg. Milyen érzés volt ott lenni?
– Igen, ez volt életem első kiállítása, amire büszke vagyok nagyon.
– Mit jelent neked a festés?
– Hú, erre egy idézet jut eszembe, Galánfi Andrástól: „A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak nyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára.”
– Csodás gondolat! Kívánom, hogy még sok, örömteli „vég nélküli játékban” legyen részed!
Balogh Edit/Dunakeszi Polgár
