Június harmadik vasárnapja apák napja. A világ számos országában létezik ez az ünnep. Bár az időpontok néhol eltérnek, de egy dologban megegyeznek: Titeket köszöntünk, drága édesapák!
Az első apák napi ünnepséget 1910. június 19-én tartották Amerikában, Spokane-ben. Egy lány úgy gondolta, hogy édesapja, aki háborús veteránként egyedül nevelte fel őt és testvéreit, igazán megérdemli ugyanazt az ünneplést, mint egy anya, anyák napján. Hivatalossá azonban csak 1972-ben vált ez a jeles nap. Hazánkban 1994 óta tartják számon az apák, nagyapák, dédapák tiszteletére létrehozott ünnepet. A katolikus egyház is jegyzi ezt a napot, hagyományosan március 19-én, Szent József napján, akit a keresztény házasságok és családok védőszentjeként, az édesapák és a férfiak példaképeként is tisztelnek.
Jómagam a 2000-es évek elején hallottam róla először. A fiaim a Gyöngyharmat Óvodába jártak, ahol számos egyéb program mellett „apák napját” is rendeztek. Megmosolyogtam kicsit, mikor a faliújságon olvastam az eseményre szóló meghívót. Elképzeltem, ahogyan az apukák izgatottan ülnek a csoportszobában félkörben elhelyezett kisszékeken és kisírt szemmel hallgatják az ünneplőbe öltözött csemetéjük által előadott, szívhez szóló versikéket, ahogy az anyák napján szokás. De a legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem ilyen volt ez az ünnepség. Vidám csapatjátékokkal, érdekes vetélkedőkkel, csoportok közti főzőversennyel telt az apák napja az óvoda udvarán. A családok jókat beszélgettek, a gyerekek kényelmes ruháikban, midenféle feszengés nélkül adták elő a tréfás apák napi műsorocskát. Ez a nap a kacagásról, mókázásról, csapatépítésről, versengésről, azaz a férfiakról szólt. Róluk, akik támaszaik gyermeküknek. Akikre felnézhetnek, legyenek akár tűzoltók, katonák vagy vadakat terelő juhászok. Akik bátrak, erősek és mindent megtesznek azért, hogy megvédjék a családjukat a gondoktól. Akik hősként pelenkáznak, ha kell. Büszkén fürdetik újszülött gyermeküket, tolják a babakocsit, szerelik a gyerekjátékokat. Bújócskáznak, fogócskáznak, ping-pongoznak. A nyakukba vesznek, ha forró a homok a strandon. Engedik, hogy vezessük az autót, megkóstoljuk a sörüket. Akik néha kiabálnak, morcosak, fáradtak, mégis beállnak focizni, ha fiaik hívják őket. Akik egy cinkos kacsintással elrendeznek minden anya-lánya konfliktust, ámde szigorú vizsga elé állítják lányaik udvarlóit.
Ez a nap az, amelyen megköszönjük nektek, apukák, nagypapák, dédpapák, hogy mögöttünk álltok. Erős karotokkal öleltek, szigorú, ámde büszke tekintetetekkel neveltek, bátor és szeretettel telt szívetekkel kényeztettek minket.
Boldog apák napját, drága édesapám!
„Óh, ha az apát én megpillanthatnám,
Percig sem maradok ottan azután.
Mint a szél szaladok apa elébe,
Ő meg összecsókol s fölkap ölébe!”
(Benedek Elek: Gizike az ablakban)
Fotó: nyugat.hu
