Nehéz lehet a mai korban „reneszánsz emberré” válni. A pénzhajhász, rohanó világ nem kedvez a sokrétű, elmélyedni képes szellem megtermékenyülésének, és a mindent elárasztó digitalizáció sem teremt ideális környezetet a lelki-szellemi emberek számára.
Kinek van ideje és energiája manapság az alkotás mélységeiben megmártózni? Mert az alkotás nem csupán kézműves tevékenység: akkor van egy műnek mélysége, valódi tartalma, ha az alkotó valóságos filozófiai, gondolati utazásként éli meg a létrehozás folyamatát. Nemcsak a tárgyra, az anyagra koncentrál, hanem átéli, és közben maga is teremti a matérián túlmutató szellemi tartalmat.
A váci Madách Imre Művelődési Központban most egy ilyen kiállítást látogathatunk meg. Zubovits Györkös Erzsébet váci, és Vincze József dunakeszi alkotók tárlata a „Reneszánsz újjászületése” címet kapta. Sátori Lászlóné, a váci egyházmegye kulturális szervezője megnyitó beszédében méltatta a két művészt, úgy is mint alkotót, és úgy is, mint eltérő habitusú szellemi embereket. Műveiken keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy két teljesen különböző nézőpont is adhat egységes képet a világról, sarkallhat gondolkodásra, és juttathat el hasonló következtetésekre. Két különböző filozófiai alapállás is felfedezheti ugyanazokat az értékeket, mutathat hasonló irányba. A megnyitót Oroszki Vincze Tamás konzervatóriumi hallgató bravúros zongorajátéka tette még emelkedettebbé.
A kiállított alkotások igen sokrétűek, és műfajukat tekintve is különfélék: kisplasztikák, tekintélyesebb szobrok, domborművek, grafikák, vázlatok, festmények és tűzzománcok adják a tárlat javát. Mindkét művészre jellemző a tudatos anyagválasztás és szakszerű anyagkezelés, a sokszor elgondolkodtató, nem egyszer megdöbbentő témaválasztás. Zubovits Györkös Erzsébet kisplasztikái különösen figyelemre méltóak: meglepő könnyedséggel, frissességgel kezeli az anyagot, amelyet nagyvonalú gesztusokkal mintáz meg, mozgást, dinamikát, életet lehelve az agyagba, majd az ennek nyomán készülő bronzba. Kiemelném Don quijote ábrázolását és hátrafelé nyilazó kis lovasát.
Vincze József a fémmegmunkálás mestere: kovácsolt, hajlított, különböző anyagokkal kombinált alkotásai úgy tartalmaznak többletjelentést, hogy közben nagyon is valós, mai problémákra, veszélyekre, jelenségekre hívják fel a figyelmet. Érdemes megfigyelni, milyen kiemelkedő érzékkel bánik különböző anyagok – kő, bronz, vas – párosításával, kombinálásával. Jól megfigyelhető ez Honnan-hová? című plasztikáján is. Esőleső című, vegyes fémtechnikával készült alkotásán viszont azt érdemes észrevenni, milyen módon érvényesülnek a fémen a különböző patina-hatások, a meleg narancstól egészen a hidegebb, zöldes árnyalatokig, egyfajta festmény-szerűséget kölcsönözve a domborított alkotásnak.
Valódi „reneszánsz-emberek” ők mindketten, ritkák a mai világban, mint a fehér holló… Már csak ezért is érdemes ellátogatni a napokban Vácra, és meglátogatni a kiállítást.
Nyíri Márton
(A tárlat látogatható: 2024. június 14-ig, nyitvatartási időben, Madách Imre Művelődési Központ, Vác, Dr. Csányi László körút 63., Emelet galéria)
