Ibrányi Márta, a dunakeszi Széchenyi István Általános Iskola egykori testnevelő tanára a nyugdíjas éveiben is töretlen lelkesedéssel, óriási szakmai tapasztalattal és alázattal segíti a kosárlabdának hódoló fiatalok felkészítését, eredményes szereplését. Legfrissebb közös sikerük a Radnóti Miklós Gimnázium amatőr leány-kosárlabdacsapatával a diákolimpia országos döntőjében elért II. helyezés. A nagy népszerűségnek örvendő kiváló szakember hosszú pályafutása alatt kilenc csapattal jutott be a diákolimpia országos döntőjébe. A sikerkovács testnevelő tanárral, edzővel, Ibrányi Mártával beszélgettünk.
- Gratulálunk az újabb fantasztikus sikerhez! Milyen út vezetett a dobogó második fokára?
- A lányok nevében is köszönöm a gratulációt, akik méltán vívták ki a feléjük áradó szeretetet. Hogy milyen út vezetett az ezüstérem megnyeréséig? Nem volt könnyű, hiszen az országos döntőbe a legjobb 16 csapat jutott be. Mindannyian a végső győzelem reményében léptek pályára. Négy csoportban játszottunk a továbbjutás kivívásáért. Büszkén mondhatom, hogy a lányaink megnyerték mind a három mérkőzést.
- Hogy sikerült a folytatás a magabiztos győzelmek után?
- Csoportelsőként Szombathely ellen léptünk pályára a négy közé jutásért lejátszott találkozón. Ezen az összecsapáson is, mint a korábbi mérkőzéseinken, egészpályás letámadást alkalmaztunk, amivel nagyon sokszor szereztünk labdát, és így könnyű kosarakat dobtunk. Meggyőző fölénnyel nyertük ezt a mérkőzést, és kerültünk be a legjobb négybe, ahol egy másik nagyváros, Miskolc csapata várt ránk. A találkozó elején egy kicsit megijedtünk, mert nagyon magas lányok játszottak az együttesben, és a zónavédekezést alkalmaztak. De szerencsére „összeszedtük” magunkat, és a saját játékunkat alkalmazva, sok labdát szerezve, sok kosarat dobva sima győzelmet arattunk.
- Melyik csapattal mérkőztek meg az aranyéremért az országos döntőben?
- A budapesti Nikola Tesla szerb nemzetiségi iskola csapata volt az ellenfelünk, amely minden évben a legfényesebb éremért indul a diákolimpián. Nagyon készültünk ellenük. Az első félidő végén még mi vezettünk, de azután rákapcsoltak, és így 10 pontos vereséget szenvedtünk. Nagyon szép teljesítménynek tartom, hogy a Radnóti gimi csapata ezüstéremmel zárta a diákolimpiát.
- Mi a csapat sikerének a titka, kinek a teljesítményét tudja kiemelni?
- Szememben a lányok igazi hősök voltak, mert két és fél nap alatt hat meccset küzdöttek végig, mindössze hatan. Két játékosunk is bekerült az All Star-csapatba is. Kecskeméti Fanni, aki a csapat motorja volt, aki űzte, hajtotta a csapattársait, ezen kívül sok-sok pontot dobott. A másik jutalmazott játékos Juhász Anna, aki a csapat legeredményesebb játékosa volt. De a sikerhez mindenkire szükség volt. A legnagyobb erényünk az volt, hogy igazi csapatként működtünk, nem egy-egy játékos határozta meg a játékunkat, hanem mind az öt ember, aki a pályán volt. A már említett két kislányon kívül kiemelném még Kecskeméti Blankát, Benkő Nórit, Temesvári Tinettát, Regős Annát.
- Ki vagy kik voltak a segítői a sikerhez vezető hosszú úton?
- Most már hosszú évek óta a legnagyobb segítőm Péczeli Ádám, a Radnóti Miklós Gimnázium kiváló testnevelője, aki mindig ott van mellettünk, lesi minden gondolatunkat, minden olyan feladatot megold, ami ahhoz kell, hogy mi csak a játékra koncentráljunk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy minket hosszú évekkel ezelőtt egymás mellé terelt, és azóta is együtt dolgozhatunk.
Vetési Imre
