Vác tizenegy testvérvárossal ápol tartalmas együttműködést, melyek közül a németországi Donaueschingen városával 1993-ban írt alá testvérvárosi egyezményt. A hangulatos kisváros Baden-Würtemberg tartományban, a Duna forrásánál található, ahol több éve él a váci Furucz Angelika, aki a testvérváros egyik polgárával kötött házasságot. Angelikát arról kérdeztük, hogy ők hogyan védekeznek a koronavírus-járvány ellen, milyen hatással van életükre.
- A világjárvány milyen hatással van Donaueschingen mindennapi életére? Mennyien fertőződtek meg a vírussal a város polgárai közül?
– Ugyanúgy hatással van a város lakóira, mint mindenkire a világon. A magyarországi emberekkel szemben a németeknél sokkal több korlátozás van, amit lassan már mindenki nehezen visel. Donaueschingennek jelenleg 22 128 lakosa van, akik közül a világjárvány kezdete óta összesen 645-en fertőződtek meg a koronavírussal, 616-an már meggyógyultak (február 28-i adatok). Ezeket az adatokat mindennap közli az egészségügyi hivatal a honlapján a Schwarzwald-Baar területre vonatkozóan. Ebből kiderül, hogy ebben a térségben 177 ember hunyt el a betegégben és hogy jelenleg 24 embert ápolnak a városi kórházban. Az egyetlen, amit nem tudni pontosan, hogy a betegségben hányan hunytak el a donaueschingeni polgárok közül.
- Mennyire hatékony a védekezés? Milyen intézkedéseket vezettek be? Az emberek fegyelmezetten betartják a hatóságok által előírt szabályokat?
– A városban, ahogy az egész országban most a második leállás van, ami azt jelenti, hogy minden üzlet, étterem, valamint szolgáltatók is – mint pl. fodrász, kozmetikus, stb. – december 16-tól zárva vannak. Csak az élelmiszer boltok, illetve drogériák vannak nyitva. A többi üzlet úgynevezett „Klick and Collect” rendszert használ, ami azt jelenti, hogy a helyiek megrendelhetik a vágyott terméket és átvehetik az üzletben. Ezzel is támogatva a helyi vállalkozókat. Egészen február 22-ig a bölcsődék és óvodák, valamint iskolák is zárva voltak, csak ügyeletet tartottak azoknak a szülőknek, akik elengedhetetlenek a munkáltatóiknak. Körülbelül egy hete törölték el az éjszakai kijárási tilalmat is, ami este nyolctól hajnal ötig volt érvényben. Március elsején kinyithattak a fodrászok, a kertészetek és virágüzletek is. Ezt annak köszönhetjük, hogy az új fertőzések száma csökkenő tendenciát mutat, bár most újra növekedésnek indult a vírus mutációk miatt. Az egy háztartásban élők maximum egy fővel találkozhatnak egy másik háztartásból, amibe a 14 év alatti gyerekek nem tartoznak bele. Ezért nem szabad tömegesen sportolni, edzeni, zeneiskolába járni, stb. Az emberek, ahogy ez a németekre jellemző, elég fegyelmezettek, tartják magukat a szabályokhoz, bár ahogy közeledik a tavasz, kicsit alábbhagyott a fegyelem. Akik a legjobban megszenvedik ezt a korlátozást, azok a gyerekek, fiatalok. Egy tanulmány szerint egyre többen lesznek depressziósak, és megnövekedett a családon belüli erőszakok száma is.
- Hogyan tudják segíteni a beteg, idős, egyedül élő, rászoruló embereket? Milyen a társadalmi szolidaritás?
– Az időseket a kezdetek óta segítik. Sok egyesület a járvány kezdetén felajánlotta a segítségét. Ez azóta is így van. A város is támogatja az időseket, például segíti őket, hogy az oltási „káoszban” könnyebben kiigazodjanak.
– A koronavírus-járvány okozta negatív hatás mennyire érződik a helyi gazdasági, oktatási, kulturális- és sportéletben?
– A gazdaság sokkal jobb helyzetben van itt, mint Magyarországon, de sajnos az is tény, hogy sok helyi üzletnek, vállalkozónak egyre nehezebb a helyzete. A parlamentből ígért támogatásokat nem kapják meg időben, hónapos csúszásban vannak a kifizetések. A sport- és kulturális egyesületek is egyre jobban félnek, hogy tagokat veszítenek el a hosszú hónapokig tartó leállás alatt. A kultúra is megsínyli ezt a helyzetet. Főleg az a legnehezebb, hogy nem tudni, meddig tart még ez, mikor lehet újra előre tervezni. Ez a bizonytalanság talán még rosszabb, mint az, hogy jelenleg majdnem „semmire” sincs lehetőség. Minket az első hullám alatt rosszabbul érintett a leállás, mert pl. a férjem a heti öt napból úgynevezett „rövidített” munkahéten volt, csak hármat dolgozott, két napja szabad volt és a fizetésének így csak bizonyos százalékát kapta. Ezen a két napon én jártam dolgozni. Így felváltva vigyáztunk a gyerekekre (5 és 2 évesek). Ez az időszak március 15-étől június 28-ig tartott, ami nagyon nehéz volt, főleg a gyerekeknek, de minket is megviselt lelkileg. Utána szerencsére könnyebb hónapok következtek. Majd december 16-tól kezdődött a második leállás. Mi szerencsések vagyunk, mert a gyerekeink már 2021. január elejétől ismét járhattak bölcsődébe, óvodába. A férjem egy autóipari cégnél dolgozik, ők tavaly július óta normál üzemmódban dolgoznak, és én is járhattam dolgozni. A donaueschingeni Tourinform irodában dolgozom, ahol jelenleg nem sok a munka, ezért más részlegnek is besegítek. A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos adminisztrációs feladatokat látjuk el. A második leállást lelkileg jobban viselte a család, a gyerekek is kiegyensúlyozottabbak voltak, bár már kétszer is karanténban voltak, mert a nevelők, az óvónők elkapták a vírust. Mi szerencsére eddig nem voltunk betegek.
– A pandémia mennyire és minden változtatja meg az emberek jövőbeli életét, a város működését?
– A város működése is nehezedik természetesen. Itt-ott megszorítások vannak a városi költségvetésben, de ettől függetlenül még nincs rossz helyzetben Donaueschingen. A városházán jelenleg a kulturális, valamint a turizmussal foglalkozó részleg van a legnehezebb helyzetben. Nincs mit szervezni, a turisták előtt is zárva a Tourinform iroda. A helyiek is csak előre egyeztetett időpontban jelenhetnek meg ügyeik intézésére a városházán.
Vetési Imre (Dunakanyar Régió)
