Idén ünnepeljük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóját, melyet a magyar nemzethez hű ember soha nem feledhet. Sokan sokféleképpen emlékeznek a dicsőséges napokra és a vérbe fojtott szabadságharc hőseire. A dunakeszin élő Gazsó László korabeli, történelmi fegyverek gyűjtésével és vándorkiállítások szervezésével tiszteleg a dicsőséges tavaszi hadjárat, Görgey Artúr, Klapka György, Damjanich János, a lengyel Bem apó, és a több tízezer bátor katona, valamint az aradi vértanúk emléke előtt.
Mióta gyűjti a híres és rendkívül értékes korabeli fegyvereket, egyáltalán mi ösztönözte önt erre a szép
és tiszteletre méltó hagyományőrzésre? – kérdeztem dunakeszi otthonában Gazsó Lászlótól.
A történelmi olvasmányok, majd a hasonló témájú filmek (Rákóczi hadnagya, Egri csillagok, Tenkes kapitánya,) erős és maradandó motivációt adtak a később kialakult gyűjtői szenvedélyhez. Az 1970-es évek elején került hozzám az első eredeti lovastiszti kard. Nem sokkal ezután sikerült megszereznem a fegyvergyűjtők bibliájaként is emlegetett Dr. Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben című könyvét. Ez, a nagyon jó szakismereteket nyújtó könyv a további gyűjtés szempontjából meghatározónak bizonyult, innentől szisztematikusan, a magyar katonák kezében sok dicsőséget szerzett kardok és bajonettek váltak a fő csapásiránnyá. Az időközben szerzett történelmi ismereteknek és a tárgyak még alaposabb megismerésének köszönhetően szakosodott a gyűjtési területem. Jelenleg a 17. század második felétől az I. világháborúig használt magyar vonatkozású kardokból és elöltöltős lőfegyverekből áll a gyűjteményem. Ezen belül mindig is kiemelkedő és jelentős helyet foglaltak el az 1848-as fegyverek.
Köztudott, hogy a honvédek, a huszárok, a tüzérek és a gyalogság is másmilyen fegyverrel harcoltak.
Az ön gyűjteményében valamennyi fegyvernem típusa megtalálható?
Az 1848-ban újonnan megalakult és egy év alatt harcedzetté és sikeressé vált magyar honvédsereg alakulatai, a nehézlovasságtól eltekintve, a császári hadsereghez hasonlóan, különböző csapatnemekből álltak. A honvédseregben a lovasságát a tradicionálisan magyar huszárság, és nem számottevő svalizsér és ulánus alkotta. Mellettük a honvédsereg magvát adó gyalogosezredek, a tüzérek, a lengyel és a bécsi akadémiai légió alakulatai a feladatuknak és adottságaiknak megfelelő, különböző fegyvertípusokat használtak. Az említett csapatnemek fegyvereit reprezentáló típusok mellett az ellenfelek, az osztrák nehézlovasság és az orosz cári hadsereg fegyverei szintén megtalálhatóak a gyűjteményemben.
A nemzet iránti rajongáson túl az óriási elszántság mellett ismernie kell a történelmi korszakot és a fegyvereket is. Mennyire nehéz a kutatómunka, a fegyverek gyűjtése?
A nemzet iránti elkötelezettség, az elszántság, a kitartás és az anyagi áldozatok nélkülözhetetlen feltételek. A világháború pusztításai, a hadizsákmányolás, a rejtegetés nagyon sok történelmi fegyver elvesztését és pusztulását okozták. Az eredeti tárgyak lassan elfogynak, ezért igen nehézzé vált a fegyvergyűjtés. Viszont, ha ezt szenvedéllyel teszi az ember, nem érzi tehernek, örömmel teszi a dolgát.
Gyűjteményében melyik a kedvenc, a leghíresebb fegyver?
Tulajdonképpen mindegyik a kedvencem, de ezen belül vannak inkább különlegességek, kiemelkedő darabok. Mivel több korszak fegyvereiből áll a gyűjteményem, ezt egy kiállításban lehetne igazán megmutatni. A jelenlegi aktualitást a szabadságharc 175. év fordulója adja, ebből a korszakból kiemelnék egy különleges, M 1845 huszártiszti szablyát, aminek 4,5 cm széles 1792-es évszámozott pengéjét II. Lipót és Coburg herceg portréja, és tövétől a hegyéig mindkét oldalon egy hadjárat mini atúrájával díszítették. Az egyszerű harci fegyverek közül a huszárok M 1824 szablyája és az 1798-as kovás karabély- és pisztolypár is a kedvenceim.
Mit tapasztal, napjainkban mennyire érdeklődünk a történelmi idők jeles személyiségei és fegyvereik iránt?
Igen, van érdeklődés, és ezt ébren is kell tartani. Egy kiállítás nyújtotta maradandó élményt, a korabeli, eredeti fegyverek inspiráló hatását semmilyen virtuális program nem helyettesíti. A kiállításaim során tapasztaltam, hogy a tárlat megtekintése mindig reflektorfénybe, felszínre hozza az emberekben a történelmünk és történelmi nagyságaik iránti érdeklődést. A kiemelkedő személyiségek iránt általában nagy az érdeklődés. Mindemellett a harcok súlyos terheit viselő, véráldozatot hozó, sokszor névtelen harcosoknak az elért sikerekben legalább ennyire fontos szerepük volt, róluk sem szabad megfeledkeznünk. A nép egyszerű fiai, a harcosok iránt érzett tiszteletem és rajongásom határozta meg, hogy a gyűjteményem jelentős része az ő kezükben sok dicsőséget és elismerést hozó legénységi, harci fegyverekből áll. Jómagam is vallom Tamási Áron sorait: „Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója.”
Vetési Imre/Fotó: Tóta Krisztián
