Az ország augusztus 20-án Szent Istvánt, első királyunkat, ezzel együtt Magyarország születésnapját, továbbá jelképesen és a valóságban is legfőbb táplálékunkat, az idei kenyeret is ünnepelte.
Dunakeszin a városi ünnepséget a Református Gyülekezet templomában tartottuk, ahol dr. Kodácsy Tamás lelkész úr tartott ünnepi istentiszteletet, melyen jelen volt Farkas László atya, katolikus plébános és Chikán Katalin evangélikus lelkész is. Mindhárman részt vettek a kenyérszentelésen, az új kenyér megáldásában.
Lelkipásztor úr ünnepi igehirdetése során két elemet idézet a Szentírásból. Az egyik az, amikor a választott nép a pusztában történt vándorlása során élelmük elfogyása miatt az éhhalál szélére került, s az Isten mannát hullatott nekik, amivel életben tudtak maradni. Ez az egykori manna a mai korban a mindennapi kenyérnek felel meg.
A másik az a jelenet, amikor Jézus kimondja, én vagyok az élet kenyere, aki a mennyből származik, …aki énhozzám jön, nem éhezik meg…, és aki látja a fiút és hisz benne, örök élete lesz, feltámasztom azt az utolsó napon. A zsidók nem ezt utasították el, hanem csak azt, hogy azt mondta, a mennyből szállt alá, pedig ők ismerik apját és anyját…
Dr. Tuzson Bence országgyűlési képviselő az istentisztelet utáni állófogadáson pohárköszöntője során kifejtette, hogy augusztus 20-a szent ünnepünk, Szent István királyunkra emlékezünk, államalapításunkra, az ország születésnapjára.
Értékelte, hogy az utóbbi időszakban Dunakeszi milyen fejlődésen ment keresztül. A város építményeiben jelentősen gyarapodott, és egyre szebb lett. Fejlődött a település közösségi értelemben is, hiszen ezek a közösségek, amelyek itt munkálkodnak, megerősödtek és egy nagy közösséggé formálódtak.
A pohárköszöntője alatti esőt látva mondandóját azzal folytatta, hogy ”… az eddigi fejlődés mellett sötét felhőket látunk gyülekezni Magyarország és Európa felett. Nagy feladatok várnak a város vezetésére, és azokra, akik az országot vezetik. … Az eredményeket, amelyeket eddig elértünk, meg kell tudnunk tartani a nehéz időkben is. Ez csak összefogással fog sikerülni, akkor, ha a legkisebb közösségektől a legnagyobb közösségig mindenki együtt gondolkodik és összefog. Azt kívánom az országnak és minden magyar embernek, hogy a közösség fogjon össze, és ez az erős összefogás erősítse tovább Magyarországot.”
Dióssi Csaba polgármester pohárköszöntőjében megköszönte, hogy ebben a közösségben ünnepelhet a város. Mondanivalójában részben csatlakozott képviselő úr gondolataihoz is. „Sok minden jel utal arra, hogy zavaros időket fogunk élni. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen lesz az előttünk levő időszak. A nyugati világ hosszú évtizedek óta olyan nagy jólétben él, ami elpuhítja az embereket. Sokuk számára furcsa is, hogy mi itt összegyűlünk, és ünnepeljük az új kenyeret. A legtöbb ember a nyugati világban természetesnek veszi azt, hogy megvan a mindennapi kenyerük, ezért nem kell hálát adni Istennek. Sőt, a jólét azt is elhozta, hogy egyre kevésbé gondolják azt, hogy a fizikai táplálékon túl lelki táplálékra is szükségünk van.
Amikor idejöttem, nagyon örültem, hogy mi még nem így állunk, itt van egy közösség, amely fontosnak tartja a mindennapi kenyerünk megköszönését, másrészt fontosnak tartja a lelki táplálékot is. Azt gondolom, hogy a gyülekező viharfelhők ellenére ez adhat nekünk reményt és hitet. Bennünk még él a hit, nálunk még vannak olyan közösségek, amelyek nem rugaszkodtak el a földtől, és tudják, hogyha nehéz idők jönnek, akkor összefognunk, segítenünk kell egymást.”
Balogh Miklós főgondnok úr pohárköszöntőjét a következőkkel kezdte: „Isten hozott benneteket közelről és távolból!” Majd megköszönte, hogy a gyülekezet helyet adhatott ezen a jeles napon, és közösen ünnepelhették államalapításunk évfordulóját, és az újkenyér megszentelését.
Windhager Károly
