A lóversenyzés szerelmeseivel együtt a sportszerető közvélemény méltán tartja a magyar galopp bölcsőjének Alagot, amely az 1800-as évek második felétől szolgálja a honi lóversenyzést, ahol egykoron és napjainkban is kiváló trénerek és zsokék készítették és készítik fel a telivéreket a versenyekre. Ki ne tudná, hogy 100 éve Alagon futották az első Magyar Derby-t vagy azt, hogy az Európa-hírű alagi pályán trenírozták Mikóczy Zoltán világklasszisát, Overdose-t is. Így mi sem természetesebb, hogy e nagyszerű érték és teljesítmény elismeréseként a Magyar Derby felvezetéseként minden év júniusában az Alagi Díj keretében mérik össze tudásukat a hároméves telivérek a Kincsem Parkban.
A lóversenyzés varázslatos miliője azt is megérinti, aki először lép be a Kerepes úti Kincsem Parkba, ahol az első magyar csodakanca, az 54 versenyen induló és legyőzhetetlen Kincsem életnagyságú szobrát csodálhatja meg. Semmi mással össze nem hasonlítható a ring hangulata, melyben a futam előtt körbe-körbevonuló versenylovak mozgásának stílusa és formája alapján döntik el a nézők, hogy kiben „látják” a győztest. A fogadókhoz hasonló izgalommal sétálnak a zöld pázsittal borított ring közepén a tulajdonosok és a trénerek, akik még a versenyre hívó csengőhang előtt egy-két „tuti biztos nyerő” tanáccsal látják el a zsokékat.
Ezt a futamról, futamra ismétlődő „szertartást”, a verseny előtti parádét élvezhettük mi is az idei Alagi Díj rajtja előtt június 4-én, a kora esti órában.
Az Alagi Díj szakmai értékét jól mutatja, hogy a verseny 3 millió forint összdíjazású volt, amely mellett a Connolly’s RED MILLS tiszteletdíját vehette át a győztes ló tulajdonosa, idomárja és lovasa, valamint Dunakeszi Város Önkormányzatának különdíját a legeredményesebb alagi tréner.
A versenyen olyan kiváló trénerek lova állt rajthoz, mint a hatszoros Derby-győztes Ribárszki Sándor, a zsokéként és idomárként is kiválót alkotó, ugyancsak többszörös Derby-nyerő Kovács Sándor, hazánk első Group 1 győztese, a kétszeres Derby-győztes Maronka Gábor idomítottja.
Feszült várakozás előzte meg azt a pillanatot, amikor a neves szpíker, a Kincsem Nemzeti Kft., valamint a Magyar Lóversenyfogadást-szervező Kft. igazgatója, az egyedülálló stílusban közvetítő Pécsi István az éterbe kiáltotta: „Start! Elindult az Alagi Díj…”
A futamon induló tizenhárom mén és kanca 2000 méteres küzdelmét magabiztosan nyerte Maxim, a Jazy Team istálló lova, nyergében Bauyrzhan Murzabayevvel, az idomár pedig az a Stanislav Georgiev, aki zsokéként is remekül teljesít.
Az ünnepélyes díjátadó után a neves trénert, a Dunakeszin élő Ribárszki Sándort először a Pünkösdi Hendikepről kérdeztem, akinek idomítottja, Stoneheart Kovács Milánnal a nyergében elsőként ért célba, de mégsem ők ünnepelhettek.
– Láttam a befutót és azonnal tudtam, hogy megóvják, mert a zsokém az utolsó pillanatban ostort cserélt és emiatt a lovam a hátulról érkező támadó ló elé ment. Sajnos ez a versenyünkbe került, pedig könnyedén nyerhettünk volna. De jogos a versenybíróság döntése – mondta nagyon sportszerűen Ribárszki Sándor.
– No és az Alagi Díj?
– Nekem meglepetés Maxim győzelme, bár ha alaposabban elemezzük, akkor látnunk kell, hogy az istállónál a közelmúltban változott a tréner és a lovas is. De azért csak meglepetés, mert voltak ott jobb sanszú lovak. Én egy lóval, az esélytelenek nyugalmával vettem részt a versenyen.
– Alig egy hónap múlva futják a 100. Magyar Derbyt. Hogyan készültök?
– A szabályok szerint a legeredményesebb, az utolsó öt futáson a legtöbb pénzt nyerő 16 telivér indulhat a Magyar Derbyn. A mai napom nem olyan jól sikerült, de még nem adtuk fel. Ha jól számolom, akkor a huszadik hely körül vagyunk…
– E szerint elképzelhető, hogy a legeredményesebb trénerként nem lesz induló lovad a centenáriumi derbyn?
– Minden elképzelhető, még ez is.
Száraz György, a Magyar Lovaregylet elnöke, neves dunakeszi polgár, mint mindig, ezúttal is lelkes lokálpatriótaként nyilatkozott Alagról, a magyar lóversenyzés bölcsőjéről, aki azzal kezdte, hogy az Alagi Díj a Magyar Derby előtti legfontosabb futam.
– Ezen a versenyen dől el, hogy melyik ló távbíró és melyiknek van nagy esélye a derbyben, amit július elején rendeznek. Alaghoz egy szenzációs jubileum is kötődik, hiszen az első Magyar Derbyt 1921. június 6-án 4 óra 40 perckor Alagon futották. Idén pedig már a 100. Magyar Derbyt futják, igaz Budapesten a Kincsem Parkban. Az első Magyar Derbyt egy Vatinius nevű ló nyerte meg, amit az alagi tréner Hitch György trenírozott.
– Alag, Dunakeszi, mit jelent a mai magyar lóversenyzésben?
– Alag a mindent jelenti, mert Alag 150 éve a legbiztosabb bázisa a magyar lóversenyzésnek. Ezt jól példázza az is, ha a pesti pályával bármi is történt, Alag nemcsak tréningtelepként, de versenypályaként is helytállt, mint a régi időkben, de a közelmúltban is. 2000-ben is Alagon futották a Magyar Derbyt, ugyanis akkor építették az új tribünt a Kincsem Parkban. Alag minden helyzetben szolgálja a magyar lóversenyzést, a telivérek felkészítését.
– Számos anekdota és sztori szól arról, hogy a régmúltban legendás zsokék és idomárok színesítették Alag életét. Napjainkban kik a legnevesebbek?
– Kétségtelen tény, hogy az elmúlt száz év ebből a szempontból is színesebb, gazdagabb volt. Igen, régen a sikeres és bohém zsokék az akkori sajtó kedvencei voltak, neves írók, költők fordultak meg Alagon. Sajnos ma nem vagyunk olyan híresek, de ki ne emlékezne a legendás Hesp családra, az első derbyt nyerő Nagy Gézára, majd Kállai Pálra, vagy a 17 derbyt nyerő Aperianov Zakariásra, vagy említhetem a legújabbkor nagyszerű zsokéi közül Kovács Sándor, ifj. Kozma István nevét. Ma is vannak tehetséges fiatal magyar zsokék, de amióta újból elismert lett a magyar lóversenyzés, azóta mind több sikeres külföldi zsokét szerepeltetnek a tulajdonosok. Bízom benne, hogy az Alagon működő zsokéiskolában felnevelkedő fiataljaink is felnőnek a külföldi zsokék szakmai színvonalára.
– Milyen érzés sportigazgatóként, dunakeszi önkormányzati képviselőként részt venni és a város nevében gratulálni az Alagi Díj győztesének? – kérdeztem az ünnepélyes ceremónia után Seltenreich Józseftől.
– Fantasztikus érzés volt és nagy büszkeség, hogy a városunk díját én adhattam át. Az Alagi Díj átadása dunakeszi lakosként különösen felemelő érzés volt számomra, mivel nagyapám is zsoké volt. Hatalmas büszkeség. Nagyon izgultunk, bíztunk benne, hogy alagi lesz a győztes és ez sikerült szerencsére. Fantasztikus érzés díjat átadni, de ez most különösen az volt! Büszkék vagyunk rá, hogy Alag Dunakeszinek az egyik legnevezetesebb része, amelynek másfél évszázados hagyománya van, amit továbbra is támogathat az önkormányzat. Bízunk benne, hogy lesznek még Alagon is lóversenyek és ez az Alagi Díj hosszú ideig képviseli majd Dunakeszi nevét itt.
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
