„A Világ új falut épít Fóton” – írta 100 évvel ezelőtt az egyik újság vezércikke az országon túlmutató, nemzetközi jelentőségű, sok ezer embert megmozgató jótékony kezdeményezésről, melyet Apponyi Franciska indított el Fóton.
Az első világháború veszteségei, az azt követő gyászos emlékű Tanácsköztársaság, majd még tragikusabb trianoni békefeltételek rettenetes állapotokat okoztak a magyar nemzetnek. Egy szegény faluban mindez halmozottan jelentkezett. Így volt ez Fóton is, amely 96 hősi halált halt fiát gyászolta, de a harcok során jóval több katona sebesült meg, vált rokkanttá, nyomorékká egész hátralevő életére. Sok özvegy és árva került siralmas helyzetbe.
Volt azonban Fóton egy nagybirtokos család, a Károlyi grófok. Károlyi László (a ma is velünk élő László gróf nagyapja) és felesége, gróf Apponyi Franciska látva a falu szegényeinek sorsát, hatalmas szervező munkával igyekezett normális életkörülményeket teremteni a legrászorultabbak számára. A grófnő már a háború évei alatt is jelentős szervező és anyagi támogatással igyekezett a gondokon enyhíteni. Szervezett Segítő- és Népjóléti Bizottságot, hogy a fronton harcoló családtagokkal az itthon maradottak kapcsolatot tudjanak tartani, az esetleg elhunytak vagy fogságba esettek feleségei, rokonai intézkedhessenek, létesített csecsemőotthont, népkönyvtárat, hogy emberibb körülmények közt élhessenek a fótiak, továbbá munkalehetőség teremtése érdekében varrodát építtetett az asszonyok számára. A legnagyobb kihívás azonban a lakhatási lehetőségek megteremtése volt.
Gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska nemzetmentő, történelmi tettet hajtott végre, amikor egy vesztes háború után, a megcsonkított hazában a sok-sok szenvedéssel, fájdalommal élő embereknek hitet, erőt, önbizalmat és egzisztenciát teremtett a Suum Cuique (mindenkinek a magáét) – telep létrehozásával, mellyel hadiözvegyeknek, hadirokkantaknak, árváknak teremtett otthont. – mondta ünnepi beszédében dr. Vass György polgármester.
Hatalmas szervező munkával, a Károlyi család hathatós támogatásával és diplomáciai kapcsolatai segítségével, hazai és nemzetközi adományok révén épült meg Fót-Újfalu az 1920-as években. Apponyi Franciska az egész világra kiterjesztett szervezésbe kezdett. Elsősorban a nagy háború győztes hatalmai lelkiismeretét igyekezett adakozásra bírni. A széleskörű nemzetközi adakozás eredményeképpen 1928-ig 60 ház épült meg, egyszerű szoba-konyhás épületek 200 négyszögöles telken, ami amúgy elérhetetlen lett volna özvegyek, hadirokkantak számára.
Az adományozók közt volt Mussolini, XI. Pius pápa, számos amerikai milliomos, belga, holland diplomaták, a japán miniszterelnök, egy sziámi herceg, s természetesen nem maradtak el a magyarok sem, továbbá számos kisebb adakozás is hozzájárult a nagyszerű elképzelés megvalósításához.
1922. május 25-én, az első 18 elkészült épület átadásakor történt avatáson az ország legjelentősebb személyei és számos támogató előkelőség, pápai nuncius, sok ország nagykövete látogatott Fótra. A korabeli sajtó hatalmas terjedelemben számolt be az eseményről, amelyen tízezer vendég volt jelen az akkor legföljebb ezres lélekszámú faluban. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó személyesen avatta fel gróf Bethlen István miniszterelnök társaságában a már elkészült házakat. Kormányzó úr elismerő szavai ma is ismertek: „Boldog lehet Fót község, amelyet egy nemes gondolkodású család tart védőszárnyai alatt, és amelynek olyan gondos jótékony őrangyala van, mint gróf Károlyi Lászlóné.”A községben ma is őrzik azt a kulacsot, amelyből Horthy Miklós kormányzó ivott áldomást az új telepre.
Apponyi Franciska ezzel a sikeres szervező munkával óriási elismerést váltott ki nemzetközi szinten, szimbolizálta Magyarország újjászületését. A grófnő szerette volna a jótékony építkezést folytatni, de azt a gazdasági világválság megakadályozta, majd a II. világháború kitörése végképp lehetetlenné tette.
A szovjet megszállás után a Károlyi család emigrációra kényszerült, de Apponyi Franciska nem volt hajlandó elhagyni hazáját. Ő itthon maradt, vállalta a megaláztatást, a nélkülözést, a kiszolgáltatottságot. Mivel vagyona nem maradt, és semmiféle jövedelemmel nem rendelkezett, akár éhen is hallhatott volna, de a fóti lakosság szeretetéből fakadóan a fóti asszonyok egymás közt felosztva gondoskodtak róla, hogy minden nap vigyen neki valaki élelmet. Ezt az élelmezést a fótiak 14 éven keresztül tették, míg a grófné egy névházasság segítségével mégis kiutazhatott Franciaországba a lányához. Párizsban egy év múlva elhunyt. Hamvai természetesen visszakerültek Fótra, ma is a Károlyiak családi kriptájában található.
A 100. évforduló ünnepségén, 2022. május 22-én, a Fóti Értéktár Bizottság által szervezet ünnepségen szép és megható műsorral emlékezett Fót város közönsége. Jelen volt gróf Károlyi László, Apponyi Franciska unokája. Beszédet mondott dr. Vass György polgármester, Lévai Sándorné, az Értéktár Bizottság elnöke, Károlyi Lászlóné, Erzsébet asszony. A gyűjtemény kurátora, Balogh Dávid művészettörténész-muzeológus pedig ismertette az egy évszázaddal korábbi híres esemény ma is őrzött tárgyaiból, fényképeiből és dokumentumaiból összeállított rendkívül gazdag és látványos kiállítást, mely a Vörösmarty Mihály Művelődési Házban június 17-ig megtekinthető.
Windhager Károly
