A rendkívül hideg, három fokos időjárás sem tántorította el a futás szerelmeseit, akik közül közel ezren rajtoltak el a VIII. Futakeszi április 2-án rendezett versenyén. A régió egyik legnagyobb futógáláján idén is rajthoz állt a város országgyűlési képviselője, Tuzson Bence és Dióssi Csaba polgármester is, akihez hasonlóan alpolgármestere, Sipos Dávid is a 10 kilométeres távot teljesítette. Az indulók között volt – többek között – Dunakeszi egyik büszkesége, az ifjúsági Európa-bajnok futó, Huller Dániel is, de ott volt 4 éves kisfiával Suhajda Szilárd is, aki a jövő héten indul Nepálba, Földünk 4. legmagasabb csúcsát, a 8516 méteres Lhocet szeretné elérni.
A rendező Dunakeszi Sportigazgatóság ezúttal is, ahogy Dunakeszin mondják, „odatette” magát, volt látványos bemelegítés és minden, ami egy jó hangulatú futáshoz kell. Öröm volt látni a lelkes sportemberek arcáról sugárzó elszántságot, amely a kilométerekkel futott versenyben sem igazán változott.
Idén is három távon – 2,5 km, 5 km, 10 km – mérhették össze fizikai állóképességüket az indulók. De ezúttal sem maradhatott el az ovis futás.
A férfiak 10 kilométeres mezőnyében dr. Benyőcz Gergely ért elsőként célba, akit két gyermeke és felesége óriási ovációval köszöntött.
- Milyen volt a futás?
- Remek, már nagyon készültem, hogy újra megízleljem a siker ízét. Jó az eredményem is, jóval 40 perc alatt teljesítettem a 10 km-es távot – mondta hetyke bajusza alatt a doktor úr.
– Ez milyen eredménynek számít?
– Egyéni csúcsnak, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hiszen a korosztályomban megnyertem a versenyt.
– Mi a vonzó a futásban, önt mi inspirálja?
– Engem iszonyatosan kikapcsol, egy flow-élmény, megszűnik minden más, csak én vagyok, gondolkodom, kikapcsolódom, feltöltődöm. Imádok futni.
– Milyen állóképesség kell a 10 kilométeres táv teljesítéséhez, megnyeréséhez?
– Nagyon alaposan és tudatosan kell készülni. Én például tinédzser koromban sportoltam, aztán abbahagytam 15-20 évre és 3 évvel ezelőtt kezdtem el újra az akadály- és a mezei jellegű futást. Igaz csak hobbi szinten. Volt egy tervem, hogy 40 percen belül szeretnék futni és ez ma bőven összejött. 1996-ban itt, a lóversenypályán nyertem országos mezei futóbajnokságot, ez nagyon kellemes emlékem. Ez motivált, hogy 30 évvel később újra nyerjek. Sikerült, a Jóisten és a családom velem volt.
– Szeret futni az egész család?
– A gyerekek szoktak velem, de a feleségemet is mindig rábeszélem, hogy fussunk együtt. Egyébként ő nagyon jó sportember, annak idején indult a 24 órás spinning versenyeken. Nagyon büszke vagyok rá. A futást mindenkinek ajánlom, mert ad egy nagyon jó állóképességet, nagyon jó munkabírást és igazából egészséget ad. 46 éves vagyok és 37 évesen kezdtem újra, 10 kilóval nagyobb voltam, nem bírtam bekötni a cipőmet. A kisfiam azt kérdezte tőlem, mikor nagy hasam volt, hogy apa lesz még egy kistestvérünk? Akkor mondtam, hogy ennek vége, ez így nem mehet tovább és itt vagyok, nagyon jól érzem magam a bőrömben – mondta boldog mosollyal az arcán.
Hasonlókat mondott az 5 km-es táv teljesítése után Tuzson Bence is, akit a nagyszínpadon a futás, a sportolás jótékony hatásáról kérdezte a két műsorvezető, Fábián Nikoletta és Bíró György, akiknek mindenkihez volt egy kedves, bíztató és elismerő mondata.
Kijárt a gratulációból Dióssi Csabának is, aki két fiával és feleségével együtt futotta le a 10 kilométert 60 percen belül. A számos sportágnak hódoló városvezető örömét fejezte ki, hogy a kellemetlen időjárás ellenére is több százan indultak az idei Futakeszin.
Feltűnően sok szülő is kint volt a repülőtéren, akik többsége az ovis futáson induló kislányát vagy kisfiát kísérte el.
Egyikük volt Suhajda Szilárd, Magyarország egyik legismertebb hegymászója, aki érdeklődésünkre elárulta, hogy nagyon jó kihívásnak tartja a Futakeszi teljesítését, bár ő elsősorban terepen, a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában szokott futni, ami remekül segíti a felkészülését.
A kérdés tálcán kínálta magát, hogy arról faggassam Szilárdot: mi motiválja, hogy legyőzze a világ hatalmas hegycsúcsait? -, amire nagyon bölcs, elgondolkodó választ kaptam.
– Én azt vallom, hogy nem legyőzzük, nem meghódítjuk Földünk legnagyobb csúcsait, hanem vendégek vagyunk ezeken a nagy hegyeken. Felkészülünk a legjobb tudásunk szerint, magunkkal visszük minden tapasztalatunkat, és ha szerencsénk van, akkor vendégeskedhetünk néhány percet a csúcsokon. Mi motivál? Olyan helyekre jutunk el a saját erőnkre, saját tudásunkra támaszkodva, ahova nagyon kevesen és egy lenyűgöző természeti környezet az, ami fogad minket odafent. Igazából egy kicsit olyan, mint egy zarándokút. Egy ilyen expedíciót nagyon lehet szeretni, én nem tudnám most e nélkül elképzelni az életem.
– Mi a következő cél, hová szeretnél elmenni „vendégségbe”?
– A következő cél elérése április 6-án veszi kezdetét. A Magyar Lhoce Expedíció keretében Földünk 4. legmagasabb csúcsát, a 8516 méteres Lhocet szeretném elérni Nepálban.
– Hogyan lehet erre felkészülni?
– Például futással. A terepfutás – ahogy mondtam – az egy fontos része a felkészülésemnek, emellett pedig lényegében heti 5 nap edzéssel és egyéb mozgásformák gyakorlásával.
Miközben elkészült kisfiúkról, Somáról és édesanyjáról, Legindi Tímeáról és szüleiről a közös családi fotó, Szilárd azt is elárulta, hogy Tímeával hegymászás közben ismerkedtek meg, de már hozzájuk hasonlóan Soma is gyakori vendég a hegyekben.
Jó volt hallgatni dr. Benyőcz Gergely és Suhajda Szilárd bölcs gondolatait és látni a sok-sok boldog embert, akik számára nagyon sokat jelent a sportolás, a futás.
Vetési Imre
Fotó: Bocskay Zsolt, KesziPress és Kovács Zsolt
