„Alázattal a Teremtő iránt” címmel nyílt meg március 25-én a dunakeszi Körösi Csoma Sándor Általános Iskola Iskolagalériájában Sáfár Pál festőművész kiállítása.
A megjelenteket Kárpáti Zoltánné igazgató asszony köszöntötte. Ezt követően Feledy Balázs művészeti író méltatta a művész munkásságát. Megtudtuk, hogy 10 éves korától fest, az alkotás alapjait Budapesten, az akkor legendás Vasutas Központi Művészkörben Kling György Munkácsy-díjas festőművésztől és Kirchmajer Károly szobrászművésztől sajátította el. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium elvégzését követően a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (jelenleg Egyetem) Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész osztályába járt, majd Iván Szilárd Munkácsy-díjas festőművész művészképzőjén tanult. A Művészeti Alapnak (jelenleg Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány) 1974 óta tagja. A hetvenes évektől két évtizeden át életvitelszerűen Nyugat-Európai országokban élt, alkotott és számos tárlaton mutatta be műveit.
Hazatérése után 1995 óta Pilisszentlászlón él, rajz-és festő táborokat szervez. Fő témavilága a tájkép, a csendélet és a portréfestés. Klasszikus olajfestményeket és finom színhatású akvarelleket is fest.
„Sáfár Pál képei első látásra szemet gyönyörködtetőek” – fogalmazott Feledy Balázs. Felismerhető látványokat ábrázol a művész. Ez önmagában kevés. A valóság képi rögzítése akkor válik művészetté, ha a művész felfogása és eszköztára, képességei olyan műveket hoznak létre, amire csak az alkotó képes. Sáfár Pál képei ilyenek. A látvány, a valóság jelenik meg a képeken, de olyan magas röptű felkészültséggel és ugyanakkor oldottsággal, ami egyáltalán nem általános, hanem kifejezetten ritka.”
Végignézve a műveket, úgy érezhetjük a tájképeknél, mintha már jártunk volna ott, a csendéletek nagyanyáink konyháját idézik, a portrék akár személyes ismerőseink is lehetnének. A realizmus legerősebb stílusát idézik a tárlat alkotásai, melyek a személyesség illúzióját is keltik a nézőben.
Idézzük ide Sáfár Pál ars poeticáját: „A festő dolga, hogy a gondolatokat Isten felé irányítsa, erre kiváló lehetőség az erdő, a hegyek, a növények megfestése, de a portré vagy a csendélet is, ha a megfelelő lelkiséggel közelítünk hozzá. Nekem mindez olyan csoda, amely a végtelenségről hordoz üzenetet és ígéretet. Ezt szeretném közvetíteni, meg azt a kifogyhatatlan szeretetet, amivel létrehozták. A művészet viszontszolgálat.”
A tárlatnyitót a Trio Brillo kamarazenekar műsora színesítette.
A kiállítás szervezője és ötletgazdája: Harangozó Katalin művészeti menedzser, nyugalmazott tanár, támogató: Csákó Józsefné tanár. A kiállítás április 8-ig tekinthető meg munkanapokon.
Katona M. István
A szerző felvételei
