„Őrizzük meg lelkünknek szt a gyermeki őszinteségét, tisztaságát, ami segíthet az álmainkat megvalósítani, alkotni, boldognak lenni, s mindezt úgy, hogy soha ne felejtsünk el játszani!” . Babják Annamária[.
Véletlen folytán keveredtek Dunakeszire, de ma már hétökrös szekérrel sem lehetne elvonszolni innen. Babják Annamária színművésznő és férje lányaikkal, Noémivel és Dorottyával 1993-ban költöztek a Budapesthez nagyon közeli városba. Ahogy elmesélte, az elején nem volt könnyű számára a vidéki élet, hiszen egy egyszerű bogár is ki tudta borítani. A nyűgös pesti lányt azonban hamarosan átváltoztatta, elvarázsolta a kisváros. „Saját kert, kényelmes, nagy ház, kutya, csend… a gyerekeinknek egész más életet tudtunk biztosítani. Itt kapták meg mindazokat az alapokat, amelyek a felsőoktatásukhoz, az életükhöz kellett. Nekünk pedig nagyon jól esett minden nap a pesti nyüzsgésből hazatérni. Alag még ma is egy csendes, nyugodt városrész” — mondja csillogó szemekkel a művésznő.
Nem maradt sokáig rejtve Annamária foglalkozása, hamar híre ment, hogy ki költözött a városba. Rögtön be is fogták őt a helyi kulturális életbe. „A ma már elérhető rengeteg program elfeledteti az emberrel azokat az időket, amikor itt még csak a művelődési ház és a könyvtár adott a kultúrára lehetőséget. De itt is csodákat lehetett művelni. Rendezvényekre hívtak versmondással, az önálló estemmel, de bárhol szívesen léptem fel ezekkel. Aztán néhány éven belül, miközben a Tücsök Bábszínháznak is tagja lettem, majd 2001-ben megalapítottam a VOKE József Attila Művelődési Központban a színi tanodámat, akkor még Ugri-Bugri Színtársulat néven a mai Babják Színjátszó Stúdiót. Jövőre pedig már 25 évesek leszünk” — emlékszik vissza a kezdetekre Annamária. A 25. születésnapot méltóképpen szeretné megünnepelni. Ehhez korábbi tanítványai segítségét is kéri, hogy az interneten és a közösségi médián keresztül keressenek fel mindenkit, akivel ő valaha is foglalkozott, akár csak egy nyári tábor erejéig. Kiszámolnánk, de nem egyszerű, többezer gyerek és fiatal fordult meg ennyi idő alatt a társulatban. Biztosan látványos és felejthetetlen élmény lesz 25 év alkotómunkáját megünnepelni és felidézni azt a számtalan örömteli pillanatot, amit a gyerekekkel együtt átéltek.
Tanulás vagy terápia? Pusztán csak szeretet
„Színészképző? Kérdezik tőlem sokan. Nem, egyáltalán nem, persze, aki tehetséges, és ezen a pályán szeretne maradni, külön is felkészítem, segítem. A foglalkozások, a színjátszó stúdió elsődleges célja az életre nevelés, a mindennapi életben való lét, biztonság, önbizalom, bátorság megalapozása. Anyanyelvünk helyes használata, a szép kiejtés elsajátítása. Mindezeket játékos formában, bepillantást nyerve a színház világába megtalálhatják önmagukat. A csoport legnagyobb összetartó ereje a szeretet és az elfogadás.”[SHZ1]
Azt gondolnánk, hogy egy színész akkor van igazán elemében, akkor boldog, ha játszik, ha tapsolja a közönség, ha át tudja adni saját magán keresztül egy mű mondanivalóját, vagy épp a tanítást. Ez így is van, de az élet és a koronavírus járvány sokmindent átír a tervekben, a személyiségekben. Annamáriának mindig is hivatása marad a színjátszás, de legfőbb küldetése ma már az, hogy minden tudását és tapasztalatát átadja a gyerekeknek, fiataloknak. Elhallgathatnánk a tabukat, a mindennapok küzdelmét, a lelki túlélést, de ahogy ez mindenki életében jelen van, így a művésznőt sem kerülik el ezek a nehézségek. „A gyerekekkel való foglalkozás ad örömöt, erőt és feltöltődést a mindennapok nehézségeihez. Ahogy köszöntjük egymást, ahogy viszonyulnak hozzám, amennyi őszinte szeretet árad belőlük… Ez egy rögtöni „adok-kapok” kapcsolat a gyerekekkel” — mesél örömmel az élményeiről. 2019 óta a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában is tanít, s ott is nagy szeretettel vezeti a színjátszó csoportot.
Kissé feledésbe merült, hogy van Dunakeszinek egy Uray György Színháza is, amelynek 2017 óta Babják Annamária az igazgatója. De a COVID ebbe is beleszólt, így a színház már évek óta szünetel. Az örökké pozitív művésznek azonban erre is vannak tervei. „Csodálatos volt ez a kis pinceszínház, nagyon szerettem itt játszani is, és több sikeres felnőtt- és gyerekelőadást is láthatott a közönség. A jövőben alkotóműhellyé szeretném varázsolni, mert a miliője kiváló irodalmi estek megtartásához, kiállítások berendezéséhez, de egy kis társulat próbateremként is használhatja. A lehetőség adott, nem adom fel, ahogy soha semmit nem adok fel.” — hangsúlyozza a művésznő.
Azért Dunakeszin sem csak a tanítás tölti ki Annamária idejét, ő vezeti a Telekeszi Tv szerdánként jelentkező kulturális magazinműsorát, oszlopos tagja a Dunakeszi Város Vegyeskarának, és évtizedek óta közreműködője a városi rendezvényeknek versmondással, énekkel, vagy épp a színjátszós gyerekekkel összeállított előadásokkal. Az idei nyári táborban egy ősbemutatóval készülnek: Kerekes Dóra helytörténész „Tündérkaland” című meséjét állítják színpadra a művelődési házban, s remélik, hogy ezt az előadást több alkalommal is láthatja majd a kedves közönség. Maximálisan érzem a felém irányuló szeretet, tiszteletet a dunakesziektől, a városvezetéstől, az intézményvezetőktől. Nagyon jó érzés, hogy számítanak rám a város kulturális életében. Ez megteremti számomra azt a lelki biztonságot, lelki békét, amivel azt érezhetem, hogy itthon vagyok Dunakeszin!”
***
Dióssi Csaba: Nekem Dunakeszi az első számú hely a világon, és amikor azt hallom, más is így van ezzel, az megerősít engem abban, hogy jó helyen vagyok. Babják Annamária színművésznő tehetsége és elköteleződése Dunakeszi iránt példaértékű. És valóban, ahogy ő mondja, bármikor, bármilyen helyzetben számíthatunk rá, és szereplésével, előadásaival emeli az alkalmak, rendezvények fényét. Büszke vagyok arra, hogy úgy mondhatjuk el Dunakesziről, családbarát város vagyunk, hogy ezt civil kezdeményezések is megerősítik. Kíváncsian várom az új darab színpadra állítását, mert biztos vagyok benne, hogy sok családot és kisgyermeket fogadhatunk majd az előadáson.
Szeredi Helga
[SHZ1]keretesbe tenném
