Az időjárás gondoskodott arról, hogy a régi idők disznóvágásainak hangulatát élhessék át a dunakesziek a Katonadombon, mert bizony a Duna mellett különösen hideg volt. De a finom ételek és a muzsika fergeteges hangulatot varázsoltak a III. Dunakeszi Mindmegeszi toroskáposzta- és böllérversenyen, és azt is megtudtuk, hogy a titkos összetevő a pálinka.

A dunakeszipost.hu fenti kijelentésével teljes mértékben egyetértünk, hiszen mi is ezt tapasztaltuk. A versenyen induló 30 csapat dermesztő hidegben, hajnali 5 órakor vehetett át egyenként egy fél, előkészített, perzselt sertést, amiről idén is Csoma István böllér gondoskodott az önkormányzat megbízásából.

Színpompás forgatag
A hatalmas forgatagban a VSD sátrában találkoztunk Temesvári Istvánnal, az egyesület korábbi elnökével, akiről közismert, hogy nemcsak kiváló sportvezető, de ugyanilyen elismert böllér is.

– Fiatalemberként a hentes szakmát tanultam ki, így a vendéglátásban és a kereskedelemben kezdtem el dolgozni, de az évek múlásával más irányt vett a szakmai pályám, ám a böllérkedés ma is szerelem, amit mindig nagy élvezettel művelek. Imádom a gasztronómiát, igyekszem minden ételt a legjobb minőségben és ízvilágban elkészíteni – mondja nagy lelkesedéssel, miközben a pecsenyét süti, amiért már sorban álltak a vendégek a pult előtt.

Nagy szakmai büszkeséggel meséli, hogy február elején Székelykeresztúron rendezett kolbásztöltő versenyen, melyen – helyi a csapatok mellett Dunakeszi és több város képviseltette magát az anyaországból és a délvidéki Zenta – a székelykáposztával ők nyerték el a főétel kategóriában az első díjat.
– Nagyon jó érzés nyerni, de szerintünk sokkal fontosabb, hogy Székelykeresztúron, és itt nálunk is, remek hangulatú, nagyszerű közösségben lehetünk – jelentette ki Temesvári István.
Erdélyi és lengyel testvértelepüléseink is bemutatkoztak
Eljött a visszavágó ideje, hiszen az elmúlt héten a dunakesziek versenyeztek a székelykeresztúri kolbásztöltő versenyen, ahol elnyerték a legjobb főételnek járó díjat – vetjük fel Koncz Hunor Jánosnak, Székelykeresztúr polgármesterének, aki immár a harmadik Dunakeszi Mindmegeszi toroskáposzta- és böllérversenyen vesz részt kollégáival.

– Nagy örömmel fogadtuk dunakeszi barátainkat a kolbásztöltő versenyünkön, melyen – mint mindig – ezúttal is remekül szerepeltek. A szakmai zsűri döntése alapján Dióssi Csaba polgármester úr és csapata készítette a legfinomabb toroskáposztát. Mi is igyekszünk helytállni, a nálunk kedvelt és megszokott székely ízvilágú kolbászt töltöttünk, amiben meghatározó a fokhagyma. Finom, házi sós süteménnyel és az ugyancsak házi gyümölcsből készített pálinkával kínáljuk a dunakeszieket – tudtuk meg a székely testvértelepülésünk polgármesterétől, aki elismerően nyilatkozott a Dunakeszi Mindmegeszi színvonaláról, és szervezettségéről.
– Nagyon jó itt lenni, mindig örömmel találkozunk dunakeszi barátainkkal – tette hozzá Koncz Hunor János polgármester úr.

A székelykeresztúriak mellett volt a lengyel testvérvárosunk, Stray Sacz küldöttségének a sátra, akik erdélyi barátaikkal kölcsönösen meglátogatták egymást, megízlelték a helyben készített finomságokat.
Idén Kazimierz Gizicki alpolgarmester úr vezetésével érkezett lengyel testvérvárosunk delegációja a Dunakeszi Mindmegeszire, melyen már második alkalommal mutatják be a lengyel disznótoros ételeket.
– Nálunk a hatóságok nem engedélyeznek ilyen nagy disznótoros fesztivált, csak a házi disznóvágás az elterjedt. Ezért is különleges élmény számunkra jelen lenni egy ilyen fantasztikus hangulatú toroskáposzta – és böllérversenyen – jelentette ki az alpolgármester úr.
A színes népviseletbe öltözött lengyel barátaink kedves vendéglátóként kínáltak bennünket a sátrukban készült fenséges ízű húsos káposztával, a bigossal, amely – mint mondják – minél többször melegítik, annál finomabb. De megízlelhettük a húsos derelyét is.
Jól felkészült, igényes csapatok készítették a finomságokat


Bármerre is mentünk a hatalmas „fesztiválvárosban”, mindenhol ínycsiklandozó illatok terjengtek a hideg, téli levegőben, de ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta a vidám kedélyű csapatok tagjait, akik közül a nagyszínpadról áradó mulatós zenére többen is táncra perdültek. Öröm volt látni a jó hangulatú, vidáman serénykedő, a kolbászt töltő, pecsenyét sütő hölgyeket és urakat. Egy igazi nagy közösségé forrt a Katonadombon versengő harminc csapat több száz tagja …




Ezek után kíváncsiak voltunk arra, hogy a zsűri hogyan értékeli a 30 csapat által előállított „malacságokat”.
– Jó érzéssel mondhatom, hogy idén már jóval több csapat nevezett a versenybe, mint tavaly. Harminc nagyszerű közösség készítményeit kóstoltuk meg – tájékoztatott Tóth Csaba rendőr ezredes, a zsűri elnöke, akinek remek segítői voltak.

– A színvonal is jóval magasabb, mint korábban, jól érzékelhető, hogy a csapatok komolyan készültek, mindenki igyekszik maximumot nyújtani. Ez megmutatkozott az ételekben is, mindegyiknek más volt az ízvilága, vagy az elkészítés módja. A fűszerezésben, az alapanyagok kiválasztásában is tetten érhető volt, hogy egykoron ki melyik tájegységről költözött Dunakeszire, ahonnan hozta magával a gasztronómiai hagyományokat. A székelykeresztúriak ízvilága sokban hasonlít a miénkhez, míg Stary Sacz küldöttsége különleges, mondhatni unikumnak számító ízesítésű ételekkel rukkolt ki. Egy szóval, nagyszerű, ízletes ételeket találtak fel a csapatok – értékelt Tóth Csaba, a zsűri elnöke.






A késő délutánig tartó verseny eredményhirdetése előtt Dióssi Csaba polgármester mondott köszönetet a versengő csapatok tagjainak, a rendezvény szervezőinek, a fellépő művészeknek – a RE-dit Idősbarát Egyesület Lendület Tánccsoport, Mentős Laci, Sihell Ferry, Bunyós Pityu, Kaczor Feri, Bódi Csabi, Csocsesz – no és a két műsorvezetőnek, Kundlya Zsófiának és Gulyás Lászlónak.


A sok, sok díj átadása után megtudhattuk, hogy a profik versenyét a Mi a Kavics? csapata, az amatőrök közönségdíját pedig a Holt Sertést Töltők Társasága nyerte.
Dióssi Csaba bejelentette, hogy a rendezvén sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 5695 adag ételt fogyasztottak el a vendégek. Fantasztikus nap volt!
Vetési Imre
Fotó: Bocskay Zsolt, Kovács Zsolt, KesziPress







