Az októberi Váci Polgári Esten Garay Nagy Norbert festőművész-tanár, Kovács Alfréd cukrászmester, a 2024-es év tortája kisütője és Toldi Tamás szövegíró-énekes volt a díszvendég – virtuális kézcsók a háziasszony főszervezőnek, elismerő kézfogás a házigazdáknak, hogy ilyen helyi, erősen lokálpatrióta érzelmű értékteremtőket is reflektorfénybe állítanak, jobban bemutatva őket az érdeklődő nagyközönségnek.
A programot vezető Fábián Fédra háziasszony első kérdése értelemszerűen a hivatásválasztásra vonatkozott, s mint kiderült, mindhárom vendégnek hamar egyértelművé vált, hogy valamilyen művészi, kreatív foglalkozásban teljesedhetnek majd ki, kergethetik, válthatják valóra álmaikat.
Garay Nagy Norbert:
– A rajzolás iránti érdeklődésem már gyerekkoromban elkezdődött. Aztán jött egy rajzpályázat, amikor II. János Pál pápa először látogatott Magyarországra, azt megnyertem tizennégy évesen, a Szentatya megkapta a pályaművemet ajándékba, és akkor komolyan bevillant, hogy talán érdemes lenne ezzel komolyan foglalkozni. Ezután céltudatosan erre készültem, jöttek a tanulmányok. Ami a tanítást illeti, kezdetben nem akartam tanár lenni, bár kaptam róla papírt, aztán amikor egy tanítványomat felvették az egyetemre, akkor ezt is komolyabban kezdtem venni, szeretek együtt dolgozni a stúdióban a növendékekkel, inspiráló kihívás és kölcsönösen egymást építő lehetőség ez egyben.
Toldi Tamás:
– Már óvodás koromban kiderült, hogy abszolút hallásom van, és az énekhangom sem olyan rossz. Velem született szívbetegségem a komolyabb intézményi tanulást hátráltatta, nem voltam terhelhető, ez a fázis tehát kimaradt, aztán tulajdonképpen autodidakta módon fejlesztgettem magam, ami szerintem a legjobb iskola, hiszen éneket valójában nem lehet tanítani, az éneklés egy testen belüli folyamat, nem lehet igazán elmagyarázni, az énektanárok valójában egy kontrollt képviselnek. A legjobb iskola az, ha utánzunk embereket, előadókat, én az akkori példaképeimet utánoztam, Varga Miklóst, Vikidál Gyulát, Pataki Attilát, a rock nagyjait, elsősorban rockénekesnek is tartom magam. A középiskolás kor közepében járva, 16 évesen azért elmentem képezni magam dzsessz-tanszakra, mert úgy gondolom ma is, hogy ott a legjobb a hangképzés oktatás, aztán musical szakra is jártam, meg klasszikus éneket is tanultam, és akkor az alaphangomhoz mindhárom stílusból felszedtem, így állt össze az én saját hangom. Mondjuk úgy, hogy a biztonság kedvéért azért egy úgymond polgári szakmát is kitanultam, a könyvkötészetet Váci György mesternél és egy szakiskolában. Mindazonáltal mindig egyértelmű volt, hogy mi az én igazi utam.
Kovács Alfréd:
– Gyerekként, tinédzserként a rajzszakkör, festés, tűzzománcozás vonzott, tanári indíttatást is kaptam ilyen irányú továbbtanulásra. Aztán a vizuál-kommunikációban kezdtem utat találni, konkrétan a fotográfiában. Ám egy idő után ez a foglalkozás már kezdett egy kicsit úgymond gépiessé, gyáriassá válni nekem, kellett találnom egy másik hobbit, és itt bejött, hogy már óvodás koromban szívesen forogtam nagymamám köténye körül, segítettem neki a sütésben, aztán az elhúzódó Covid-időszak alatt, három évvel ezelőtt megszereztem a cukrász szakvégzettséget, és nagyon szeretem ezt az új hivatásomat, ami ugyebár egy ugyancsak kreatív foglalkozás.
A beszélgetés során arról is szó esett, hogy bőven vannak összefonódások a főszereplők között, amit a kisvárosi élet adományozhat a közösség tagjainak.
A városban, illetve a Dunakanyar bal partján nagyon sok családnak van fotográfiája Kovács Alfréd egykori műhelyéből, a cukrásszá avanzsált egykori profi fényképész egyik fia történetesen Garay Nagy Norbert stúdiójában pallérozódik jelenleg, illetve a festőművész tervezte Varga Miklós Toldi Tamással felálló együttese egyik albumának borítóját…
Kérdést kaptak a vendégek arra vonatkozóan is, hogy vonzó-e számukra a külföld, az esetleges nemzetközi karrier.
Kovács Alfréd:
– Nem kacsintgatok külföldre, ezt nem tartom kihívásnak, én már attól elég boldog vagyok, ha idehaza odajön valaki és azt mondja, hogy ez vagy az a süteményünk nagyon finom volt, az sem zavar, ha valaki kerek-perec kimondja, ha valami nem ízlett neki. A lényeg, hogy idehaza szót érthetünk egymással, nyíltan és őszintén társaloghatunk, ami más, alapvetően amúgy boldogabbnak mondott országokban már nem ennyire egyértelmű a szinte kötelező píszí modorosság miatt. Persze ajánlatos világot látni, más kultúrákat megismerni, de ilyen kalandok közben jó ráébrednie az embernek, hogy ő voltaképp nagyon jó helyen volt, lesz ott, ahol született. Nagyon sokat hallja az ember, hogy külföldön így jobb, meg úgy jobb, de aztán nagyon sokszor kiderül, hogy az azért nem úgy van, külföldön mindig külföldi marad az ember. Inkább jobban becsüljük meg azt, ahol élünk, itt is folyamatosan adja az élet a lehetőségeket.
Garay Nagy Norbert:
– A külföld vonzása kapcsán esetleg az motivál, hogy egy-egy igazán rangos galériában is bemutatkozási lehetőséget kapjak, de amúgy ezen a téren sem lehet különösebb hiányérzetem, hiszen számos gyűjteményben vannak képeim az USA-tól kezdve Ausztráliáig, az mondjuk jó érzés volt, amikor úgy utazhattam Velencébe, hogy oda ugyancsak került egy festményem.
Toldi Tamás:
– Nekem semmiféle külföldi álmom nincs, én nagyon jól megvagyok itthon. Igen, ahogy már elhangzott, jó arra rájönni, hogy itt van a küldetés, nincsenek véletlenek, az, hogy az ember hova születik, az azt jelenti, hogy neki ott van feladata. Tényleg jó megnézni más kultúrákat, de azért a végén a gyökerekhez megy vissza az ember.
A legközelebbi vagy épp távlatosabb tervekről szólva Kovács Alfréd azt emelte ki, hogy záros határidőn belül egy, a mostaninál sokkal nagyobb cukrászüzembe költöznek, Toldi Tamás megemlítette azt az Országos Vérellátó Központtól kapott megtisztelő felkérést, hogy Pálinkás Gergellyel írjanak egy, a véradó életmentés fontosságáról szóló szerzeményt, Garay Nagy Norbert pedig elárulta, hogy mivel meggyőződése szerint Munkácsy Mihály híres trilógiája valójában nem egy hármas alkotásegyüttes ebben a szakrális témában, ezért sok energiát fordít ezen felismerése, elmélete igazolására, keresi a hiányzó darabo(ka)t.
A novemberi Váci Polgári Est vendége Meláth Attila baptista lelkipásztor lesz.
Ribáry Zoltán
