A múlt héten elkezdődött a Váci Polgári Estek című közéleti fórumsorozat új évada: ezúttal G. Fodor Gábor politikai filozófus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója érkezett a pódiumra a házigazdák, Fábián Fédra programvezető, Rétvári Bence országgyűlési képviselő és Imre Zsolt, a szervező Váci Polgári Fórum vezetője társaságában.
A Piarista Kilátó Központ nagytermét ismét zsúfolásig megtöltő érdeklődők az est felvezetéseként megtekinthették a napokkal ezelőtt az országon végighullámzó árvíz dunakanyari védekezéséről összeállított kisfilmet, ami kapcsán mind a térség országgyűlési képviselője, mind a polgári oldal volt polgármester-jelöltje, mind a meghívott (egyébként nem túl messze, éppenséggel Zebegényben élő) előadó-vendég kiemelte a katasztrófavédelem erőitől a helyi közösségeken át a politikai pártokig, azok vezetőiig ívelő összefogás szervezettségét, hatékonyságát, lelkesítő voltát.
A folytatásban a pódiumon helyet foglaló főszereplők röviden értékelték a júniusi többfrontos választások eredményét.
Az országos szintről szólván megfogalmazódott többek között, hogy a polgári erők térfelén látványos, sok-sok százalékban megmutatkozó mélyütést jelentett az év elején kirobbant kegyelmi botrány, ugyanakkor merőben új helyzetet teremtett a politikai erőtér jelentős átalakulása a TISZA-párt színre lépésével, azzal, hogy szinte maradéktalanul a maguk oldalára tudták állítani az eddigi balliberális elitből kiábrándult, azt nagyjából lenullázó, kiszavazó választókat.
A váci választások kapcsán elhangzott, hogy soha nem ért még el olyan jó eredményt a polgári oldal városvezető-jelöltje és csapata, mint épp most, ám ez sem bizonyult elégnek a status quo megváltoztatásához, hatalomban maradtak a balliberális erők, aminek egyrészt a TISZA itteni kiöntése az oka, másrészt a riválisok álhírgyártása, hazugságkampánya, a jobboldal üzeneteinek teljes elhallgatása a kézivezérelt, teljesen ellakájosodott helyi médiában, továbbá az a szalámizó taktika, aminek révén magukat jobboldalinak valló esélytelen jelöltek is ringbe szálltak, megosztva a helyben változást kívánó szavazókat.
G. Fodor Gábor azzal kezdte helyzetértékelését, hogy ebben az évben lényegi változások történtek a magyar belpolitikában, így fogalmazott a politikai filozófus:
„Markánsan jól érzékelhető volt tavasszal, hogy valami történik, hogy valami felbolydult, hogy energiák indulnak el, és ezek az energiák megváltoztatják azt, amit a politológusok azzal a kifejezéssel illetnek, hogy politikai erőtér.
Jött három olyan hónap, ami új helyzetet eredményezett. Hadd közelítsem meg ezt az új helyzetet inkább visszafelé. Szerintem felépült egy ellenfél, lett egy kihívó, amitől igazából elszoktunk az elmúlt tizennégy évben, és bármilyen látszat ellenére ez a kihívó nem egy magányos szereplő, nagyon sok segítsége van kívülről-külföldről ugyanúgy, mint belföldről, akik úgy, mint a görög tragédiákban a kórus, megéneklik a küzdelemnek a tétjét. És én most úgy látom, hogy alapvetően három olyan történetet építenek, amire fel kell készülnünk.
Az egyik az, hogy van Orbán Viktor és van egy új szereplő, már tavasszal elkezdték ezt megépíteni, egymás mellé tették az ellenzéki lapok a két szereplőt, függetlenül attól, hogy az egyik több mint harminc éve van a politikában, a másik meg három hónapja, mintha ez egy ki-ki küzdelem lenne, a miniszterelnök és az új pártalapító, Magyar Péter ki-ki küzdelme.
A másik, hogy azt a történetet is építik, hogy most lehetséges, hogy most meg lehet buktatni a kormánypártokat, most van itt az idő, összeállt a történelem, itt a kegyelmi pillanat, és ez az új szereplő elhozta a reményt, amiről én azt gondolom, hogy azért mondják ezt, mert ha most sem sikerül nekik, akkor nagyjából vége, akkor egy olyan kiábrándulás lehet úrrá a baloldalon, amiből akár évtizedekig nem tudnak kilábalni.
És a harmadik, hogy hogyan építik ezt: mindenki tapasztalhatta nyáron, meg az árvíz idején is, hogy azzal a narratívával, hogy itt lerohadt minden, a közszolgáltatások hihetetlen állapotban vannak, az összeomlás küszöbén van a magyar állam, ezt próbálták igazolni oktatással, egészségüggyel, közlekedéssel.
Ezzel szemben az árvízi védekezés épp azt mutatta meg, és az elmúlt tizennégy év is erről szólt, hogy Magyarország egy jól szervezett állam. Gondoljunk csak a Covid-ra, amikor hazánk nem omlott össze, nem lett Észak-Olaszország, nem lett Románia, nézzük meg az árvízi védekezést, amikor egy hét alatt példaszerű együttműködést mutatott az önkéntesekből, hivatalos szervekből az állam, a kormány vezetésével létrehozott egység, mindenki tudta a dolgát, végtére is Északon bejött az ár, aztán a napok során Délen kikísértük.
Ez önmagában egy óriási teljesítmény, és ez nincs magától. Tehát ha baj van, ha veszély van, akkor itt igenis vannak, akik értenek ahhoz, hogy a veszélyt elhárítsák, az államot hadra fogják. Az én értelmezésemben ez történt a covid-nál, ez történt a migrációnál, ez történt a tizenegy évvel ezelőtti még nagyobb árvíznél, a vörösiszap katasztrófánál, és még sorolhatnám.”
A ki-ki küzdelemnek még egy külön bekezdésnyi gondolatsort szentelt az előadó vendég, szembeállítva az influenszer szintű sekélyesebb és a valóban cselekvőképes politikusi karaktert.
„Illúzió azt gondolni, hogy egymás mellé tehető Magyar Péter meg Orbán Viktor. Mert egyrészt van itt egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező ember, aki látott már mindent, meg az ellenkezőjét is, aki pontosan tudja, hogy hogyan működik a politika, hogy mindennap résen kell lenni, és mindig van váratlan esemény, és azt is tudja, hogy hogyan kell tudni megszervezni a védekezést, hadra fogni az államot, megvédeni Magyarország szuverenitását, és még folytathatnánk. És itt van egy új szereplő egy nálunk még jobbára kipróbálatlan jelenséggel, bár receptek vannak a helyzetre Kelet-Európa több államából, nevezetesen arra, hogy ugyanarra a kaptafára, ugyanarra a receptre megpróbálták szétverni egy állam belső rendjét és stabilitását, új szereplőket bedobva. Most nálunk az új elem, hogy akkor legyen, kerüljön előtérbe egy ilyen úgymond influenszer politikus, de a jobboldalnak nem szabad úgy gondolnia, hogy a nemzeti, patrióta körbe tartozó politikusoknak fel kellene nőniük valahova, hogy a kihívó valami nagyobb.”
„Én fordítva látom, szerintem az influenszer politikus kisebb, bár ebben a halmazban benne van az is, hogy valaki a közösségi médiában el tudja adni azt, hogy ő miért alkalmas a kiszemelt feladatára. Ám önmagában az, hogy valaki huszonhét posztból huszonegyszer úgy pózol, mint egy modell, az valójában a nagy semmi, más kategória, mint egy cselekvőképes helyzetben lévő politikus. Nem szabad tehát optikai csalódás áldozataivá válnunk, de ezt nem elég el-elmondogatni a választásokig hátralévő időben itt-ott, hanem nagyon oda kell figyelni a tudatosításra. Nem mellesleg az is egy optikai csalódás, hogy a kormányon levők az elit, ezzel szemben mi egy olyan nagy, globalista ellenféllel nézünk szembe, akik hatalmas erővel bírnak, valójában mi vagyunk a lázadók.”
A folytatásban aztán a vendég Orbán vs Soros című könyve került fókuszba, a szerző úgy fogalmazott, hogy a látszat ellenére ez nem egy új keletű (a migrációs válsággal kezdődő) küzdelem két nagy formátumú magyar ember között, hanem lassan négy évtizedes történet abból az alapból kiindulva, hogy a választásokon magát soha meg nem mérettető spekuláns szerint minden megvásárolható, míg a magyar miniszterelnök szerint meg van, ami nem eladó.
A Váci Polgári Estek sorozatában októberben az idei ország tortáját kisütő váci cukrászmester, Kovács Alfréd lesz a vendég.
Forrás: vaconline.hu/Ribáry Zoltán
Fotó: Szabó Csaba
