A 2013-as nagy dunai árvíz óta a napokban levonuló áradás volt a legnagyobb a Duna magyarországi szakaszán. A megfeszített munkával telt napok után ma már kimondhatjuk, hogy sikeres és eredményes volt az árvízi védekezés a Dunakanyar településein is. Milyen fejlesztések és előkészületek valósultak meg a sikeres árvízi védekezés érdekében az elmúlt években? – kérdeztük Rétvári Bencétől, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkárától, a térség KDNP-s országgyűlési képviselőjétől, aki a lapunknak adott interjúban kiemelte: az első pillanattól kezdve a helyszínen voltak a vízügyi műszaki vezetők, a katasztrófavédelmi összekötők, akik szakmai és terepismerettel rendelkeznek, ahol kellett segítettek a katonák, a tűzoltók, és az önkéntesek százai. Mindannyian köszönetet érdemelnek a példás helytállásukért. Mindenki ugyanazért a célért dolgozott. „A nagymarosiak mobilgátja az első „éles bevetésen” sikeresen vizsgázott” – hangsúlyozta a térség országgyűlési képviselője.
– Országosan már sokkal fejlettebb a védekezési rendszerünk, mint 2013-ban volt. Az elmúlt évtizedben a Duna mentén mintegy 150 milliárd forint értékben valósultak meg árvízvédelmi fejlesztések.A 2013-as árvíz óta itt, a Dunakanyarban, a mi régiónkban, mobilgát épült Nagymaroson, ennek is köszönhető, hogy a Duna felső szakaszán jobban lehetett szabályozni, kordában tartani a folyót. Így most sikeresebben tudtunk védekezni – jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára.
– Hol volt a legveszélyesebb a helyzet, hol volt a legnagyobb szükség az árvízi védekezőkre?
– Több településen is határozott és érdemi lépest kellett tenni az eredményes védekezés érdekében. Kismaroson és Nagymaroson volt a legnehezebb a helyzet, ám szerencsére Nagymaroson az első „éles bevetésen” jól vizsgázott a mobilgát. Kismaroson nagyon bonyolult útvonalon, és igen nehéz körülmények között kellett kiépíteni a homokzsákokból a töltést. Vácon pedig nagyon hosszú szakaszon kellett védekezni. Mindegyik töltésnek megvolt a maga sajátossága, de mindenhol eredményes volt a védekezés, mert nagyon jól szervezett és megerősített csapattal dolgoztunk. Volt, ahol 100 katona és 150 katasztrófavédő tűzoltó vette ki részét a védekezésből. Rögtön jöttek az állami szervek is, ahol szükség volt rájuk. Nagyon sok civil segített, mindenki tette a dolgát.
Az első „éles bevetésen” jól vizsgázott a nagymarosi mobilgát
– Elképzelhetőnek tartja, hogy a nagy víznyomásnak is ellenálló nagymarosi mobilgáthoz hasonló védmű épülhet a Dunakanyar többi településén vagy akár más régiókban?
– Gyorsan országos híre lett a nagymarosi mobilgátnak, melyet egyébként a helyiek találtak ki és építettek, ez egy speciális, nagymarosi konstrukció. Nagyon sok helyen külső segítségre volt szükség a védekezéshez, sőt a legtöbb településen a katonák és a katasztrófavédők közreműködésére is. Természetesen Nagymaroson is a vízügyi szakemberek és a katasztrófavédelem dolgozói irányították a védekezést, de a mobilgát építését, kihelyezését a nagymarosaik végezték, akik gyakorolták az elmúlt években többször is. Büszkék lehetünk, hogy a mobilgátak között egyedi, jó megoldást hozott létre Nagymaros.
– Az ön választókerületében hét települést is elért a dunai árhullám, melyek között csak Nagymaroson van mobilgát, Sződligeten pedig 2013-ban épített gátrendszer egy része, a 2-es főutat érintő szakasza mobilgát, melynek szerkezeti elemeinek beillesztésével megakadályozták, hogy az árvíz elérje a lakott területet.
– Hála Istennek mindenhol jól működött a védekezésünk. Nagymaroshoz hasonlóan a Sződligeten kiépített – részben mobil – gátrendszer megvédte a belterületet. A külföldi példák bizonyítják, hogy ez nem magától értendő, hiszen a környező országokban 20-nál is több halálos áldozatot követelt az árvíz, Magyarországon azonban egyet sem. Ausztriában 21 helyen volt gátszakadás, húszezer tűzoltó és ezer katona dolgozott, hét települést evakuáltak, autópálya került víz alá, a bécsi metróvonalak elsöprő többsége nem közlekedett teljes viszonylatában, és a várakozások szerint több mint egy évig tart a helyreállítás. Csak Alsó-Ausztriában 1400 ingatlant kellett evakuálni. Csehországban is kétezer katona bevetésére volt szükség, sok iskolában szünetelt a tanítás, gyárak álltak le, illetve a rendőröket is be kellett vetni, mert megjelentek a fosztogatók. Lengyelországban ötezer katonát – köztük németeket is – kellett bevetni, négyezer embert kellett evakuálni, és több száz iskolában nem volt tanítás. Olaszországban 2500 embert evakuáltak, valamint Romániában is 15 ezer embert érintett az árvíz, és több országban is korlátozták a nemzetközi vasúti forgalmat.
Ehhez képest itt Magyarországon, bár ugyanaz az esőzés volt, és ugyanaz az árhullám vonult le, de mégis Magyarországon sokkal kevesebb ilyen rendkívüli intézkedést kellett tenni, jobban és erősebben állták a védművek az árvizet.
A vízügyesek, a katonák, tűzoltók, civilek együtt védték a településeket
– Az elmúlt napok történései azt bizonyítják, hogy a védművek mellett rendkívül széles körű összefogás segítette az árvízi védekezést. Katonák, tűzoltók, vízügyi szakemberek, polgárőrök, civilek százai töltötték a homokzsákok százezreit a Dunakanyar településein. Mindenki a gáton volt. Ön is!
– Példaértékű összefogás jellemezte az árvízi védekezést. Az első pillanattól kezdve ott volt minden önkormányzatnál egy vízügyes műszaki vezető és egy katasztrófavédelmi összekötő, akik minden szakmai kérdésre megadták a választ. Meghatározták hol és miből kell építeni, mekkora töltésre van szükség. Segítettek az alapanyag, a homok, a zsák, az eszközök, a gépek beszerzésében. Ugyanilyen együttműködőek voltak a települések lakói is, volt, aki kisteherautójával napokon át fuvarozta a homokzsákokat, jöttek a környékről, és jöttek távolabbról is az emberek, nem egy, nem ketten, hanem százasával, hogy segítsenek. Akik nem tudtak fizikai munkával segíteni, azok hoztak frissítőt, szendvicset, édességet, süteményt. Tényleg nagyon sok mindenki mozdult meg. Jó volt a szervezettség, mindenki tudta, hogy mit kell csinálni, hiszen rögtön ott voltak az állam különböző szakhatóságainak szakemberei, akik irányították a védekezést. Így tudott jól szervezetten működni a védekezés, ezért tudtunk időben minden védművet felépíteni, és ezért gyorsabbak voltunk, mint az árvíz, meg magasabbak is, ezért tudtuk megakadályozni, hogy kitörjön a víz. Amit meg akartunk védeni a Dunakanyarban, mert megvédhető, azt megvédtük.
– A természettel vívott gigászi küzdelemben nem kis feladat hárult az önkormányzatokra is. A védekezés pénzügyi kiadásainak fedezésére kapnak állami támogatást?
– Az önkormányzatokkal már az első pillanatban egyeztettünk arról, hogy hogyan tudják igénybe venni a védekezéshez szükséges állami támogatást. Ennek ismeretében rendelték el az árvízi védekezést, a költségekről napi nyilvántartást vezettek annak érdekében, hogy a kiadások költségének elsöprő többségét megkaphassák az államtól. A védekezés után, ha befejezték a fertőtlenítést, akkor tudják benyújtani támogatási igényüket a vis maior alaphoz.
Szakemberek elemzik az árvízi védekezés tapasztalatait
– Milyen szakmai tanulsága, tapasztalata van az utóbbi évtized legnagyobb dunai árvízi védekezésének, amit a jövő szempontjából mindenképpen meg kell fontolni?
– Biztos lesz pár olyan következtetés, amit a vízügyesek levonnak, és a jövőbeni eredményes védekezés érdekében megfontolásra javasolnak. Hamarosan lesz egy háromnapos kormányülés, melyen az árvízi védekezésben résztvevő állami szervek képviselői ismertetik a szakmai tapasztalatokat és javaslataikat, azokat a fejlesztéseket, melyek megvalósítása a jövőben segítheti az árvízi védekezést. Mert – mint ahogy 2013-ban és a napjainkban volt úgy – valószínűleg a jövőben is lesz dunai árhullám, amivel szemben védekeznünk kell. Oda kell figyelnünk, hogy a jövőben is meg tudjuk óvni értékeinket. Ezúton is köszönöm a védekezésben résztvevők áldozatos munkáját, önzetlen segítségét. Mindannyian büszkék lehetünk rá, hogy széles körű összefogással megvédtük a Dunakanyar településeit a nagy dunai árvízzel szemben.
– Köszönöm a beszélgetést.
Vetési Imre
