Dunakeszi egy igazi kuriózummal készül a Szent István-napi ünnepségre érkező látogatók számára 2024. augusztus 20-án, 20 órától a Katonadombon. Erről beszélgettem a Szent Korona országa című zenemű két szereplőjével, Rálik Szilviával és Manuel Betancourt Caminoval.
Először Rálik Szilvia, Liszt-díjas érdemes művészt kérdeztem.
- Mit jelent önnek ez a felkérés?
- Jó pár hónappal ezelőtt egy nagyon érdekes és különleges felkérést kaptam. Lesz egy bemutató Dunakeszin, egy olyan darab, amit még soha senki nem hallott és nem látott. Örömmel fogadtam el a kihívást, és izgalommal készülök az ősbemutatóra és a szerepdebütálásomra. A Szent Korona országa című oratorikus művet fogjuk előadni, melynek zeneszerzője Gulya Róbert, szövegírója dr. Varga Tibor jogtörténész, író és Kaszás Géza művész, író, producer, rendező. Óriási apparátusra készült mű ez, közel 300 előadó lesz a színpadon. Ez hangzásában, energetikájában és erejében izgalmas, a néző szemével is megható produkció lesz.
- Mi lesz az ön szerepe, kit játszik a műben?
- A darab nagyon különleges számomra, hiszen Boldogasszonyt alakíthatom, aki egy anyaistennő és ilyen értelemben egy igazán centrikus, átfogó szerepet kap a darabban. Érdekes lesz megjelenítenem ezt a karaktert, a vallásban betöltött szerepét. Amitől még különleges, hogy bár oratorikus mű, mégis ez a zenei anyag kicsit fülbemászóbb dallamíveket, ismétlődő zenei motívumokat tartalmaz, ami mindig segítséget nyújt ahhoz, hogy a néző aznap este hazamenve vagy másnap is dudorássza a többször feltűnő dallamfordulatokat. Az ember már szinte magáénak tudhatja, és sokkal könnyebb befogadni és napokig a lelkünkben hordozni ezt a fajta zenét. A darab öt tételből áll: Teremtés, Szent királyok, Istennek dicsőség, Csak a szív marad és Vérünk a vérünkkel. Ez utóbbi egy himnusz, az ország boldogabb jövőjének beharangozása, összegzése, előre mutatása. Maga a történelmi téma a magyarságunk, a Szent Koronához való kapcsolatunk nagyon széleskörű összegzése.
- Vannak már próbák, hogyan történik a felkészülés?
- Megkaptuk a beosztást. Én legszívesebben egyedül készülök. Akkor csatlakozom a próbához, amikor már tudom a teljes szólamomat. Külön készül mindenki, majd a karmester a kórussal, a zenekarral, és amikor már kicsit összegyúrták, jönnek a szólisták. Végül, mint egy puzzle, kezd összeállni a darab. A szerző kívánságait figyelembe véve alakítjuk ki a hangzást, az egyes szólamok egymásra helyezését. A darab érdekessége, hogy az egyik tétel a nándorfehérvári csatát dolgozza fel zenei eszközökkel, hatásokkal, dinamikákkal. Lesz benne vetítés óriási LED-falon, amely segítségével ki tudják emelni ezt a történelmi csúcspontot. Nagy izgalmakkal várom, amikor mindez egybeáll és kicsúcsosodik, hogy milyen hatással lesz rám. Hiszen mindezt közösen fogjuk összerakni, felépíteni, finomítani. Kaszás Gézával eddig még nem dolgoztam együtt, de már többször beszéltünk egymással a darab kapcsán, így tökéletesítjük az ő általa elképzelt figura általam történő megformálását mind érzékenységben, hangban, hangvételben, volumenben. Minden szempontból törekszem a tökéletes, általa elképzelt Boldogasszony megmutatására.
- Annak ellenére, hogy Budapesten lakik, van-e bármi kötődése Dunakeszihez?
- Dunakeszihez többrétű, többszintű a kötődésem. Nagyon szeretek Dunakeszire járni. Farkas Pállal már több ízben volt szerencsém együtt dolgozni Dunakeszin is és máshol is. Nagy öröm volt, amikor egyszer itt énekelhettem egy újévi gálán, illetve legutóbb március végén Beethoven IX. szimfóniájában. Úgy érzem, hogy köztünk olyan zenei kölcsönhatás van, ami megkönnyíti az együttműködésünket, egymás elképzeléseinek megvalósítását, összecsiszolását. Dunakeszin nemcsak koncertek miatt voltam, hanem a családommal rendszeresen járunk a Duna-parti sétányra fagyizni, sétálni, játszani, kacsákat etetni. Én a várost kicsit magaménak is érzem, vannak itt barátaim is. Mindig nagy örömmel, jó érzéssel és várakozással megyek, legyen szó szabadidős elfoglaltságról, koncertről, baráti összejövetelről. Nagyon szeretem azt a fajta nyugalmat és harmóniát, amit a város és az itt élő emberek sugároznak, valahogy olyan békesség van itt. Végtelen öröm és boldogság számomra, hogy ennek a Magyarország történelmében fontos eseményeket feldolgozó ősbemutatónak pont Dunakeszin, a Katonadombon lehetek részese.
A Szent Korona országa másik főszereplője Manuel Betancourt Camino basszbariton, a Honvéd Férfikar szólistája lesz, aki tíz éve él feleségével és három gyermekével Dunakeszin. Találkozásunkkor megtudtam, hogy Manuel mexikói, de 18 éve él Európában. Feleségével, aki magyar, Zürichben találkozott, majd Franciaországban alapítottak családot, és végül Magyarország mellett döntöttek. Házat kerestek Budapesten és környékén, és amint meglátták Dunakeszit, tudták, hogy itt lesz az új otthonuk.
- Milyen érzés dunakeszi lakosként a városi ünnepségen fellépni, ráadásul egy ilyen monumentális alkotásban?
- Nagyon büszke vagyok arra, hogy augusztus 20-án több szerepben is bemutatkozhatok a helyi közönségnek, nagyon köszönöm a felkérést és a bizalmat a mű alkotóinak. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy Farkas Pál és Kaszás Géza meghívására olyan történelmi személyeket jeleníthetek meg a színpadon, mint például Szent István vagy Szent László. Ez egy nagy lehetőség nekem, mint operaénekesnek. Nagyon sokat kell készülnöm, gyakorolnom, hiszen nekem különösen nehéz tökéletesen kiejteni a szavakat éneklés közben. Rengeteget segít nekem ebben Judit, Pali és Géza, akiknek nagyon köszönöm a türelmüket és a bizalmukat.
- Mexikóiként hogyan éli meg, hogy Szent István lesz ebben a magyarság történelmét feldolgozó zeneműben?
- Egyszer Zürichből jöttünk haza autóval. A feleségem berakott egy CD-t, az István, a királyt. Nagyon megfogott mind zeneileg, mind tartalmilag, amit hallottam. A feleségem minden dalnál elmesélte nekem, milyen események, történések kapcsolódnak a szereplőkhöz és a magyarok történelméhez. Imádom ezt a zenét. Tavaly Dunakeszin a városi ünnepségen meg is néztük a családdal, sőt, már egyszer elő is adtuk a Honvéd Férfikarral. Nagyon büszke vagyok arra, hogy most szólistaként egy ősbemutatón énekelhetek István karakterét alakítva. A Dunakeszin töltött évek alatt sokszor voltam már ünnepségeken, akár a gyermekeim iskolájában, akár városi rendezvényeken, felléptem a Honvéd Férfikarral állami megemlékezéseken. Most is szurkolok a magyaroknak az olimpián, imádom elkészíteni a magyar ételeket és nagyon szeretek együtt lenni a magyar barátainkkal. Titkos álmom, hogy egyszer elénekelhessem Kékszakáll szerepét Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájában.
- Kívánom, hogy mielőbb teljesüljön!
Izgatottan várom, hogy Dunakeszi közönsége megélhesse és szívébe zárhassa azt a csodát, melyért önök annyit dolgoznak, s remélem, Rálik Szilvia szavaival élve: „még jó sokáig lelkünkben hordozhatjuk” az ünnepséget követő szürke hétköznapokban is.
Balogh Edit
