„Az óra jár, de még mindig itt vagyunk, / Hétszáz éve már ez a kedvenc városunk, / Itt létezünk, ide érkezünk haza, / Nagymaros a Dunakanyar polgárvárosa.” Így hangzik Nagymaros dalának refrénje, a platinalemezes Pálinkás Gergely gitáros, zeneszerző és Toldi Tamás énekes, dalszövegíró szerzeményében, melyet Nagymaros várossá avatásának 700. évfordulójára komponáltak.
Nagymaros április 27-én ünnepelte várossá válásának 700. születésnapját. Az egész napos eseményt délelőtt a Kossuth-díjas Misztrál együttes családi koncertje nyitotta meg, majd az ünnepi köszöntők után különböző táncegyüttesek szórakoztatták a piaci közönséget, többek között fellépett a nagymarosi Wildenrosen Táncegyüttes, Nagymaros szlovák testvérvárosának, Lévának művészeti és népzenei együttesei és a Nagymarosi Ütőegyüttes. Természetesen elhangzott az erre az alkalomra készült Nagymaros-dal, melyet Heinczinger Miklós, a Misztrál együttes tagja és több nagymarosi polgár énekelt el, és hogy a kulináris élvezetek sem maradjanak ki, felszelték Nagymaros tortáját is, melyet a Sakura cukrászda tulajdonosa, Balogh Nóra és kollégái készítettek.
Az eseményen ünnepi beszédet mondott dr. Rétvári Bence országgyűlési képviselő, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Heinczinger Balázs, Nagymaros polgármestere és RNDr. Ján Krtik, Léva polgármestere.
„Ha az ember meghallja, hogy 700 év, akkor megpróbál belegondolni, hogy mégis mennyi a történelemben a 700 év, 21 emberöltő. Nem tudjuk fölsorolni a huszonegyedik nagyapánkat vagy nagyanyánkat, legalábbis a többségünk biztosan nem, de mégis a történelemben mit jelent a 700 év?” – tette fel a kérdést az országgyűlési képviselő – aki ezután összehasonlította a történelem során fennállt és fennálló országok, birodalmak létezését Nagymaros 700 évével, ám megállapította, hogy egyedül csak a Római Birodalom az, ami fölülmúlja Nagymaros 700 évét és Magyarországot, az 1100 évünkkel itt a Kárpát-medencében és az ezeréves keresztény királyságunkkal és országunkkal.
„Tehát ez egy óriási lépték a történelemben” – állapította meg dr. Rétvári Bence. Majd így folytatta: „Valóban, amikor Károly Róbert kinézett a visegrádi várnak az ablakán, és akkor még Újvárosnak hívták, és azóta már Nagymaros lett belőle, nem új, hanem nagy, ő sem gondolta, hogy mi lesz. S amikor megérkeztek az ulmi skatulyában a telepesek Mária Terézia idejének a környékén, kiszálltak és itt létrehozták a maguk svábos hangulatú városát. Szerintem nem arra gondoltak, hogy hány száz év múlva hogyan fog fönnállni ez a település, hanem arra, hogy a gyerekeket megetették-e, a gyerekek tiszta ruhában vannak-e, az állatok kaptak-e enni, és a szerszámok rendben vannak-e. És szerintem ezzel foglalkoztak, nem pedig azzal, hogy három, négy vagy ötszáz év múlva pontosan mi fog történni. Idejöttek, szorgalmasak voltak és takarékosak, hittek a Jóistenben, fontosnak tartották a magyarságukat, a kereszténységüket, a svábságukat, a gyermekeiket arra nevelték, hogy tiszteljék a szüleiket, és innentől kezdve nem volt gond.”
A történelmi áttekintés után dr. Rétvári Bence beszélt azokról az emberekről, akik a közelmúltban vitték és a jelenben is viszik munkájukkal, szakértelmükkel Nagymaros hírnevét a világ minden tájára.
„Azt hiszem, mindenki tud nagy szülötteket mondani Nagymaros 700 évéből, főleg az utóbbi évszázadokból. Kittenberger Kálmán nevét Nagymarosról nemcsak országszerte, de világszerte és Afrika-szerte biztosan megismerték, sok olyan faj van, amit ő fedezett fel az emberiségnek. De ott van Seregi György iparművész, Szabados György zongoraművész, Győrffy Ákos költő, David Balazic cipész, vagy a Mauna bakancs, amivel a világ számos pontján Nagymarosról indulva ismerik meg egy-egy részét a világnak, és ismerik meg a nagymarosi embereknek a szorgalmát és tehetségét. Erre igencsak büszkék lehetünk és szerintem büszkék is vagyunk” – emelte ki az országgyűlési képviselő – aki kifejtette azt is, hogy miért jó Nagymarosra megérkezni, miért jó Nagymaroson élni.
Dr. Rétvári Bence beszélt a közelmúlt fejlesztéseiről is. Elmondta: a strand 120 millió forintos kormányzati támogatásból épült, a művelődési ház első két üteme 21, a második 83 millió forintból valósult meg. A templomfelújítás több ütemben zajlott, először 60, majd további több tízmillió forintból újult meg. Elkészült az orvosi rendelő felújítása, közösen több százmillió forintból külterületi és belterületi utak épültek. A TOP pályázatból a felső iskolában 138 millió forintos felújítás zajlott. Összegezve a számokat, az elmúlt években több mint 2 milliárd forintot jelent, ami a város és az ország „szövetségéből” létrejött – mondta. Kiemelte: az országnak minden település nagyon fontos, s azt szeretnék, ha a nagyvárosok mellett virágzó kistelepülések is lennének Magyarországon.
„Ezért feladatunk még a művelődési ház befejezése és fontos a tornaterem megépítésének az elkezdése, a tervezés utáni folytatása, amit a háború pénzügyi következményei halasztottak későbbre. Ezért fontos a korábbi, 2030-ig ígért turisztikai fejlesztésnek a folyósítása és megvalósítása” – hangsúlyozta dr. Rétvári Bence.
Heinczinger Balázs köszöntötte a megjelent vendégeket, dr. Rétvári Bence országgyűlési képviselőt, a szomszéd települések polgármestereit, a város volt polgármestereit, Nagymaros testvérvárosa, Léva polgármesterét, dr. Csáki Tibor plébánost, Kéri Ákos református lelkészt, Ivor Andrásnét, a Nagymarosi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökét, a város korábbi díjazottjait, a fellépőket, a helyi intézmények vezetőit, dolgozóit, a megjelent nagymarosi polgárokat, majd idézett Károly Róbert Nagymaros várossá nyilvánításának 1324-ben kelt alapító leveléből.
„21 emberöltő telt el Nagymaros várossá nyilvánítása óta. 21 nemzedék váltotta egymást, anyák, lányok, apák, fiak, nagyszülők, unokák hosszú sora a közösségben biztosította városunk fennmaradását és fejlődését. Mekkora elismerést, lehetőséget jelentett, hogy Károly Róbert 1324-ben Maros lakóit Buda város kiváltságaival ruházta fel, Visegrád ikervárosává nevezett ki. A településünk nem sokkal később kapta meg a városi rangokat, mint például Kolozsvár és Pozsony. Az, hogy a világtörténelemben is el tudjuk helyezni ezt a számunkra különleges évet, míg a marosi halászok 1324-ben vizákat fogtak a Dunában, ebben az évben halt meg Marco Polo, a velencei nagy világkutató, aki óriási hatást gyakorolt az európai földrajztudományra, irodalomra és történelemre” – fejtette ki Heinczinger Balázs.
A polgármester beszélt arról, hogy a 700 éves évforduló alkalmat kínál arra, hogy ne csak visszatekintsenek a mögöttünk hagyott évszázadokra, hanem együtt is ünnepeljenek békében, felülemelkedve a napi vitákon is. „Ünnepeljünk, örüljünk tehát együtt, hogy ilyen környezetben erdőkkel, hegyekkel, folyóval, szigettel körülvéve egy különleges helyen élhetünk. Sajnos ma már dunai halászok nincsenek, de azért egy dunai halfőző versenyt még idén megrendezünk” – mondta Heinczinger Balázs, aki örömét fejezte ki, hogy dr. Rétvári Bence országgyűlési képviselő a napokban tájékoztatta arról, hogy sokak által várt, hiányzó bölcsőde, a Váci út 32. szám alatt 450 millió forintból újjáépül és kibővül, s hamarosan a nagymarosi gyerekek méltó helyen tudnak majd bölcsődébe járni.
Léva város polgármesterének Ján Krtik köszöntő szavait, Léva polgárainak üdvözletét, Urbán Zoltán a 110 éves Reviczky Társulás elnöke tolmácsolta.
A polgármester kiemelte, Nagymaros 700 éves történelme folyamán számos nevezetes személyt adott, közülük kiemelkedik Kittenberger Kálmán, Léva szülötte, akinek élete a két várost sok tekintetben összeköti. A közelmúltban aláírt testvérvárosi szerződés kapcsán a polgármester reményét fejezte ki, hogy a két települést nem csak a múlt, hanem a jelen és a jövő is összeköti majd és eredményesen tudnak együttműködni.
A jubileumi születésnapi ünnepséget késő estéig tartó tartalmas programok színesítettek.
Fischer-Vetési
Fotó: Szabó Csaba és KesziPress
