Különösen jól komponált eseményen vehettek részt a februári Váci Polgári Est résztvevői, amennyiben a díszvendéget, az ötödik ikszet nemrég betöltő Bogányi Gergely, Kossuth- és Liszt Ferenc díjas zongoraművészt, a város díszpolgárát úgy kérdezték a házigazdák (Fábián Fédra, Rétvári Bence országgyűlési képviselő, és Imre Zsolt, a Fidesz-KDNP pártszövetség polgármester-jelöltje), hogy a közönség soraiban előzetesen kiosztott totó majd’ minden kérdésére elhangozzon a válasz.
Például arra a kérdésre, hogy milyen témakörben doktorált Bogányi Gergely az elmúlt évben, ez pedig a filozófia, s ennek kapcsán a köszöntött díszvendég meg is kapta a felvetést, hogy mit gondol a modern korunkra jellemző eszmevilágok harca élethelyzetről.
„Én ezzel nagyon mélyen foglalkozom nagyjából tizenöt éve, valójában ez is fő tevékenységem a többi, tehát a zongoraépítés, a zeneiskola vezetés, koncertezés, gyakorlás mellett. Ezzel kapcsolatban röviden az jut eszembe, amit egy nagy tanító atya mondott, hogy »szenteknek kell lennetek, mindenki más az szerencsétlen, nyomorult«. És szerintem a világtörténelemnek ebben a szakaszában, ebben az utolsó idejében nagyon-nagyon jó esélyünk van szenteknek lennünk, pont ez miatt, mert annyira eldeformálódott minden, és ez egy nagyon jó lehetőség. Meglátásom szerint a legtöbb szent az elmúlt kétezer évből ebben a mi időnkben akarna élni. Pontosan azért, mert tényleg nem lehet minősíteni, ami itt megy, viszont a legtöbb kegyelem is itt van” – fogalmazott Bogányi Gergely.
Egy másik kérdésre válaszolva a díszvendég – a profán és az aktuális dolgokon túl – röviden kifejtette a zenéhez való kötődése lelki aspektusát is.
Így fogalmazott: „Mindenkinek két énje van, egy külső, látszó, és hát egy belső, lelki élete, nekem mindig ez utóbb volt az igazi, persze a látható is valóságos, de a belső még inkább. A zenével, annak értékeivel kapcsolatban azt mondanám, hogy ugye megérintett az az erő, ami a klasszikus komolyzenében, a jó zenében van. Ezt nyugodtan mondhatom kijelentő módban. Azt is, hogy van jó zene, ugye ezzel már azt is mondtam, hogy van rossz is, meg azt is mondom, hogy az előbbi ereje mélyen megérintett. Arról van szó, hogy bármilyen jó darabnak, remekműnek is a hangjai, az akusztikája, a ritmusa és minden eleme egyfajta mankó, egy váz, csak egy csontváza annak, amit egyébként közölni óhajt, és valamilyen módon nekem legkisebb korom óta ez a közlési óhaj, érték, erő volt az, ami leginkább érdekelt és foglalkoztatott, ez a vezérfonal. Ezért aztán minden olyan zenélést, beszélgetést unalmasnak tartok, ami ezt a lényeget nem érinti meg. Elementáris igényem, hogy akár öt hang mögött is a valóságot próbáljam megtalálni és egyúttal közvetíteni. Az nem ugyanaz egyébként, mert amikor nézek egy kottát, akkor hallom, hogy mi van, látom a dimenzióit, mélységeit és az üzenetét. Eleve mikor játszom, vagy elkezdek valamit gyakorolni, akkor az lezuhan az előbbiekben említett fizikai szintre, s akkor a kilencvenöt százaléka elveszik, na azt kell visszaépíteni, az a gyakorlásnak a fő része.”
Újabb felvetés kapcsán a zongoraművész kijelentette, hogy olyan szempontból nem nagyon értékelte, értékeli az elmúlt évtizedeket, hogy mely fellépéseit, felvételit tartja a legfontosabb mérföldköveknek.
„Számomra mindegyik koncert ugyanolyan jelentőségű abban a tekintetben, hogy a felkészülés szempontjából nem elsődleges, hogy épp hol fogok fellépni. Ezt nem is szeretném megváltoztatni, mert úgy érzem, hogy ez így jó, hiszen mindenhol a hallgatóság megtisztelése a lényeg. Ebből a szempontból nemigen latolgatom, hogy egy-egy koncertnek milyen jelentősége volt. Persze társadalmi aspektusból és sok más szempontból azért voltak sarokkövek, nyilván ezek közé tartozik például, mondjuk első helyen a Chopin-maraton, de nyilván az sem a teljesítményről szólt.”
A komponálás kapcsán Bogányi Gergely megemlítette, hogy mindig, már kiskorában vágyott erre, tudta, hogy ez előbb-utóbb átveszi majd a hatalmat a zenészi hivatásán belül, persze úgy, hogy nem lecsupaszított, technikai algoritmusokkal manipulált úgymond modern zajt hoz létre, hanem klasszikus értelemben komponál, üzeneteket közvetítendő.
Nagyszerű csattanó volt az est végén, hogy a Memento mori – A váci legenda című film producer-rendezője, civilben kántorként is tevékenykedő Kiss-Stefán Mónika és Pálinkás Gergely gitáros-dalszerző vezetésével felcsendült-elhangzott a nem annyira mainstream köszöntődal Mózes 4. könyve alapján: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!…”
A következő alkalommal, március 7. csütörtöki napján Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő lesz a Váci Polgári Est sorozat vendége, áprilisban pedig Dr. Bagdy Emőke.
Ribáry Zoltán
