December 4-én, 18 órakor mutatják be a Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtárban Oberczián Géza legújabb könyvét. Az író 1961-ben született Budapesten. Családjával Dunakeszin él. Erdésznek készült, de diplomát végül a gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett.
Dolgozott tudományos kutatóként, volt dániai ösztöndíjas, kipróbálta magát reklámügynökségnél, végül rátalált a vállalati tanácsadás világára. Jelenleg a Petőfi Kulturális Ügynökség projektmenedzsere.
Írni viszonylag későn kezdett, azelőtt „alkalmazott irodalmat” írt, dramatizált tréninggyakorlatok helyzeteit fogalmazta meg. Ekkor vette észre, mennyi tapasztalata gyűlt fel az évek során, amikből lassanként történetek formálódtak.
2013 óta publikál kisprózákat neves folyóiratokban, a Magyar Naplóban, a Napútban, a Székelyföldben, a Palócföldben, a Ligetben, a Pannon Tükörben, az Előretolt Helyőrségben és másokban. Első kötete, a Nógrádgárdonyi napló 2016 végén jelent meg, az Áramlás című kisregény pedig 2018-ban. A harmadik, a „hátsó szoba” című, válogatott novellákat tartalmazó kötet 2020 tavaszán jött ki. Mindhárom könyv a Magyar Napló Kiadó gondozásában látott napvilágot. Negyedikként az A küldöttek című regény jelent meg 2021-ben, az Aegis Kultúráért Egyesület kiadásában.
Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha/kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom. (Hippói Szent Ágoston)
Ezt a könyvben is idézett, ősidők óta fennálló dilemmát feszegeti Oberczián Géza új kisregényfolyama. A természettudomány és a szellem legkiválóbb elméi is igyekeztek már megválaszolni, ki a fizika, ki a filozófia felől közelítve. Az ő elméleteik köré fűzi az író könyvének történeteit, lehetséges párhuzamokat vonva a tudományágak között.
A Téridő egymással lazán összekapcsolódó, mégis összefüggő kisregényei mindhárom idődimenziót felvonultatják, megjelenítve az időben való létezés archetípusait: ki a múltba réved, ki belevész a jelenbe, ki a jövőjét építgeti.
Izgalmas írói megoldás, hogy az eltérő idődimenziókat megjelenítő mindhárom történet (Szingularitás, Eseményhorizont, Entrópia) egyaránt jelen időben játszódik.
Miért ragad bárki is a múltban? Hogyan lehet továbblépni, megélni a jelent, a mindennapok valóságát? Mikor, mitől válik láthatóvá a jövő? A feszes ritmusú, sodró lendületű szövegek hősei több választ is példáznak a kérdésekre, miközben a sokszor végletesen és sarkítottan ábrázolt helyzeteik dacára nem különleges figurák: maiak, átlagosak, akiknek sorsa egyben az idő játéka is.
