Az Alagi Szent Imre Egyházközség hálaadó szentmisén, majd az azt követő agapén köszöntötte volt plébánosát, Szabó József László atyát 70. születésnapja alkalmából.
Dr. Farkas László, a Szent Imre-templom plébánosa köszöntőjében felelevenítette József atya Dunakeszin töltött, 1998-2015-ig tartó, tizenhét évnyi szolgálatának gazdag történetét. Az atya a Miskolcon felépült Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium első öt évében igazgatóhelyettesként szerzett tapasztalataival érkezett Dunakeszire. Egy lakhatatlanná vált plébániaépület és egy szétesett, megfogyatkozott közösség fogadta. Építkezésbe kezdett, ami az Alagon töltött tizenhét évének meghatározó tevékenysége lett lelki, szellemi és fizikai értelemben is.
Kibővíttette a plébánia épületét, közösségi termet alakíttatott ki, lehetőséget biztosítva előadások, bibliaórák, lelkigyakorlatok, kulturális programok megrendezéséhez. 2006-ban az épület száz éves évfordulójára felújíttatta a Nepomuki Szent János-kápolnát, ekkor készült el a kápolna bejárata feletti ívháromszögben Bráda Tibor: Tanító Krisztus című mozaikja, amely ma is a város legszebb és legértékesebb műalkotása. Megújult a Szent Imre-templom tetőzete. 1999-ben életre hívta a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Dunakeszi Szervezetét, megalakult az énekkar, a zenekar, a szkóla. Hazai és külföldi zarándoklatokat szervezett, Rómába és Mariazellbe több utat is vezetett. Rendszeresek voltak a kirándulások, kerékpártúrák, közös focizások, nyári táborozások, napközis táborok, kajaktúrák. Megalapította a Szent Imre Cserkészcsapatot.
Az alagi városrészben gyors tempóban épültek és terjeszkedtek a lakóparkok. Fiatal házasok, kisgyermekes családok érkeztek, fiatalodott és létszámában gyarapodott az egyházközség. A KÉSZ csoport életre hívásával egy időben József atya távlati célként jelölte meg egy katolikus óvoda létrehozását. A környező településekkel ellentétben Dunakeszin ekkor még nem volt egyetlen egyházi fenntartású oktatási intézmény sem. 2011-ben megnyílt a 152 gyermeknek keresztény nevelést biztosító Szent Erzsébet Katolikus Óvoda. Közben egymás után jelentek meg József atya könyvei. Tanításai, prédikációi magas színvonalának híre sokakat vonzott a Szent Imre-templomba más településekről is. Közösségépítő karizmájának megtartó ereje időtálló, tevékeny közösséget hozott létre.
A hálaadó szentmise homíliájában erős hitének alázatával vallott életútjáról. Az okosság és a bölcsesség filozofikus megkülönböztetésével sajátos megvilágításba helyezte e két erényt. Az okosság megfelelő adottságok mellett megszerezhető, vagyis emberi teljesítmény eredménye, ami sokszor bajt és zűrzavart is tud okozni. A bölcsesség ember által nem megszerezhető, Istentől kapott ajándék, amit el kell fogadni. A bölcsesség az igaz úton járók döntéseinek aranyfedezete.
A szentmise végén Kecskeméti László, az egyházközség világi elnöke köszöntötte József atyát, és átadta a hívek ajándékát, egy sudár, szép lombozatú, életerős tulipánfa-csemetét, melynek gyors és erőteljes növekedése, szépsége, lombjának őszi színpompája jelképe a Szent Imre Egyházközség gazdagodásának az atyával közösen megélt tizenhét esztendőben.
Az agapéra átvonuló ünneplő közösség betöltötte a Szent Erzsébet Katolikus Óvoda fogadó tereit. Pandur Anikó intézményvezető megköszönte az óvoda által megteremtődött lehetőségét a kisgyermekek keresztény szellemű nevelésének, valamit szüleik közösséggé formálódásának. Módli Ildikó az alapító óvónők meghatározó egyénisége (jelenleg a Katolikus Pedagógiai Intézet munkatársa), köszöntő beszédében az első tíz év emlékezetes epizódjait, kedves emlékeit idézte fel.
Kulcsár Zsófi és Kulcsár Fruzsina a hajdani „honfoglaló” óvodások képviseletében emlékezett. Csákó Anikó és Tóth Márton, a jelenlegi óvodások szülei nevében köszönte meg Szabó József László atyának a Szent Imre-templom Zsolnay-mázas tornyának kicsinyített másával megkoronázott Szent Erzsébet Óvoda szép, modern épületét, családias hangulatú, jól felszerelt csoportszobáit, és legfőképpen azt, hogy gyermekeik katolikus hitben, Isten szeretetét megtapasztalva növekedhetnek.
A pohárköszöntő, s a Laci atyával közösen elénekelt asztali áldás után a Schieszl Vendéglő különleges finomságaival terített asztalok körül folytatódtak a köszöntések, a jóízű beszélgetések. A rég várt találkozások és a viszontlátás öröme áradó szeretettel fűzte egybe az ünnepeltet és az ünneplőket.
Harangozó Katalin
Fotó: Bea István
