Pénteken nyílt és december 8-ig látható a művelődési központ emeleti félkör galériájában a Forte Fotóklub Vác „Fotó ünnepe” című hagyományos évzáró tárlata.
Ezúttal harmincnyolc klubtárs csaknem kilencven alkotása került be a műfaji-technikai szempontból, és a témaválasztás terén egyaránt rendkívül változatos válogatásba.
Elsőként Koltay-Dietrich Gábor festőművész, a művelődési központ kiállításszervező munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, azt is hangsúlyozva, hogy a klub csoportos kiállításai mindig fontos események a házban, az év végi tárlat a kezdetektől fogva hagyomány, de az idén volt még egy közös bemutatkozása a közösségnek, hiszen tízéves jubileumához érkezett a csoport.
Ezután a kiállító klubtagok nevében Nagy Gábor is bevezetőt mondott.
– A fotográfia, mint forradalmian új képkészítési eljárás feltalálásával egy új művészeti ág született. A technika fejlődésével, az eszköztár kiszélesedésével mára már mindenki számára elérhető ez a foglalatosság. Mit jelent ez a Forte Fotóklub Vác számára? Lehetőséget arra, hogy egy nagyszabású kiállítással ünnepeljük meg, zárjuk le az évet, tekintsük át mind a saját képeinket, mind a klubtársakét. Formálódva, fejlődve, egymást akár szavak nélkül is inspirálva, profitól az amatőr szintig. Értékeljük az elmúlt évet, s tervezzük a jövőt, mert a fotós nem pihen, legfeljebb nem látunk gépet a kezében, ugyanakkor folyamatosan keresi, kutatja a szép képek készítésére alkalmas fényeket térben és időben egyaránt, válogatja és rendszerezi képeit, ismereteit, melyek tükrében tervezi és szervezi meg az elkövetkező időszakot éppúgy, mint a különböző kiállításokon való szereplését. Hogyan
sikerült ez nekünk ezen a kiállításon vagy az idei évben? Értékelhetünk, elemezhetünk, de a végszót a nagyközönség mondja ki, akiknek a tárlatot rendeztük, nem kívánhatunk mást, mint hogy teljen örömük a képek megtekintésében, mint nekünk abban, amikor készítettük a felvételeket.
Mojzes Zsófia iparművész, középiskolai tanár azzal kezdte méltatását, hogy minden kiállítás ünnep, amikor jó esetben tulajdonképpen azt ünnepeljük, hogy lám, mennyire sokan kíváncsiak vagyunk az adott bemutatóra.
– Mert minden kiállításmegnyitó közösségi dolog, és minden kiállításnézés is közösségi dolog kellene, hogy legyen, jobb, ha nem egyedül bolyongunk és nézegetjük a bemutatott
darabokat, az is kell persze, hogy megemésszük és átrágjuk magunkat a képeken, de még élménytelibb együtt megtekinteni a kiállításokat, miközben azonnal reflektálni tudunk másoknak is egy-egy felfedezésünkről, észrevételünkről, véleményünkről.
A kiállítási anyag egészét értékelve Mojzes Zsófia úgy fogalmazott, a sugárzó öröm tükröződését érte tetten a felvételeken, az életnek a szeretetét, annak megmutatását, hogy milyen gyönyörű az élet, ami körbevesz bennünket.
A művész-tanár kiemelte: ez a legtermészetesebb módon a természeti képeken érhető tetten számára, de az épületeket láttató fotók kapcsán is hangsúlyozta a fotográfiák témájához,
tárgyához való alázatos, szerető odafordulást, ahogyan a portrék, absztraktok esetében is, no meg abban a képcsoportban ugyancsak, aminek a megnyitóra készülve ezt a címet
adta: Illusztrációk a földi lét képregénykódexéből.
Ribáry Zoltán
